Bejelentkezés
Hírlevél
Email:





  • email Elküldöm ismerősömnek
  • print Nyomtatóbarát verzió
  • Plain text Csak szöveg
Cikk értékelés
0
Címkék
Nincsenek címkék erre a cikkre
Szerző infó
image Hírmondó
Szerző


Főoldal | Körképek | Csernátoni körkép | Ikafalva a lejtőn

Ikafalva a lejtőn

A fiatalokban talán van remény
         
Like-old ezt a cikket:
 
Like-old a Hírmondó FB oldalát:
     
image
„Küzdeni kell az utolsó lélegzetvételig, mert a semmiért semmit adnak” mutatja büszkén Kirizs Ilona a saját termését
Hozzászólások száma (a cikk alján): 1

Básthi József ezt írja az 1836-ban Pesten kiadott, A magyarok emléke a velek rokon s azon egy kormány alatti nemzetekével 1526 óta című kötetében: „Andrád Sámuel, nemes székely származású, született Erdélyben, nemes Háromszék Ikefalva mezővárosban 1754-ben…” Meglepő, hogy akkoriban mezővárosnak nevezték Ikafalvát, hiszen tudjuk, egy évszázad múlva „csak” 712 lakost számlált, 1910-ben 630-at. Napjainkban mintegy háromszázan élnek itt, de a statisztikákból kiolvasható számbeli csökkenésen túlmutat az általános elöregedés ténye. Ebből kiindulva, a falu legidősebbjei mellett a legfiatalabbakról is szól az alábbi riport, miközben a 87 éves Kirizs Ilonkával beszélgetve az is kiderült, hogy Székelyföldön mindenki majd mindenkivel rokon. Ő például oldalági felmenői között nem kisebb személyiségeket tart számon, mint Berde Mózsa és Jókainé Laborfalvi Róza.

Bardócz Csaba helybeli református lelkész immár 8 éve szolgál az itteni gyülekezetben. Úgy véli, az elkövetkező évek demográfiai völgybe sodorják a falut: tavaly két gyereket, idén még csak egyet keresztelt. Pedig a falu fekvése, védettsége ideális körülményeket biztosít a csendes életvitelhez, a gondtalan gyerekneveléshez, állapítja meg Bölöni Dávid polgármester, aki abban látja a falu jövőjét, hogy előbb-utóbb itt is nőni fog a városiak részéről a falusi élet, illetve a csendes, egészséges életvitel iránti igény, és a kisgyerekes családok közül egyre többen fogják felfedezni ennek előnyeit.

Ennek reményében kezdték meg a faluház építését is, de a faluba vezető aszfaltutat is azért öntik újra, hogy az ikafalviak kevésbé érezzék elzárva magukat a világtól. Csernáton község elöljárójának nyilván igaza van, hiszen ha egy mondatban kellene meghatározni a településről szerzett első benyomást, akkor a mindent átható nyugalomról beszélhetnénk elsősorban. Autók, traktorok ritkán zavarják a csendet, bármerre nézünk, nagy gyümölcsösök, közel az erdő, és az ottani levegő mindent megér. De azonnal megfogalmazódik a kérdés: vajon mennyire értékelik ezt azok, akik itt laknak? 

Mentalitásváltásban reménykednek

A Bardócz Csaba által vezetett 140. sz. Jánosi Zoltán Cserkészcsapat már hetedik éve többször is takarítási kampányt szervez. Erre azért van szükség, mert még mindig vannak olyanok, akik fittyet hánynak a természet adta értékekre. Ottjártunkkor is éppen az erdő szélén takarított tizenöt fiatal. Kihasználva az alkalmat, elbeszélgettünk velük a témáról, és elmondhatjuk, korukat meghazudtoló realitásérzékkel látják a helyzetet.

Tisztában vannak azzal, hogy ez a munka látszólag értelmetlen, mert ahonnan tavasszal kiszedik a szemetet, nyáron újra ott folytatják, mert évek kellenek, amíg a mentalitás megváltozik. Nagyrészt köztudott, hogy kik töltik meg az erdei-mezei árkokat, de éppen azok a személyek maradnak távol az ilyen akcióktól, hiszen nagyon lassan értik meg, hogy a saját érdekük is a tiszta környezet. Érthetetlen, hogy ma, amikor a szemetet szakcég szállítja el a faluból, miért kell kivinni a határba! A rossz beidegződéseket és a természet tiszteletének hiányát csak kitartó munkával lehet megváltoztatni, mondják, hozzáfűzve: ők már nem fogják a szemetüket szétdobálni, az biztos.

Perelve az elmúlással

A 82 éves Mátyus Ignác meglehetősen elhagyatottan él egy öreg házban a hozzá tartozó hatalmas gyümölcsös szomszédságában. Miközben fájó lábaira panaszkodik, életkedve nem hagy alább. Éppen a hatalmas szilvafáról szüretelt, de amint mondta, jórészt megszokásból, hiszen már az sincs, aki hasznát vegye a termésnek. Hiába vannak a szántók is, a három gyerek elköltözött messzire, a fia, akinek a saját kezével építette fel félkészre a házat, az is külföldön folytatja az életét.

Saját kezemmel építettem fel ennyire a fiamnak, de ő nem fog már itt lakni soha, panaszkodik Mátyus Ignác

Elmesélte, még Ceauşescu alatt nekifogott a falak felhúzásának, aztán amikor az a hír járta, hogy a falut lebontják, felhagyta az épületet, de most meg azon gondolkodik, hogy mestereket fogad, fejezzék be az emeletet legalább, hogy onnan fentről nézhesse a kertjét még egy ideig. Még azon is elgondolkodik néha, hogy újranősül, hadd legyen olyan örököse is, akire ráhagyhatná a birtokot, és aki az apja és a nagyapja nevét megörökölné, mert végül is nekik köszönhető, hogy a sok földet összevásárolta. Akkor még nem láthatta előre, hogy mindent felvesz a gaz, mert nem lesz, aki megművelje a földet.

Felnőtt gyerekei távol, jó anyagi körülmények közt élnek, nincs szükségük az itthon hagyott javakra. Közben mindketten elmosolyodunk azon, hogy egy idős ember az élet folytatásán töri a fejét, de ha jobban belegondolunk, van valami megható is ebben a történetben: az ember örökös perlekedése a sorssal, az elmúlással, és az a természetes vágy, hogy a két kezünk munkája ne kerüljön idegenek kezére.

Légy serény és elégedett!

Kirizs Ilona a falu túlsó felében verekszik a magánnyal, hiszen egy éve távozott el a férje, akivel jó megértésben éltek. A gyerekek is elköltöztek a faluból, az unokák közül ketten orvosok, egyiknek éppen most lesz a lakodalma. Fájó lábait okolja, hogy nem vállalkozhat az eseményen való részvételre. A szomszédasszony, Kirizs Imola szerint kizárt, hogy ne küldjön nászajándékot, mert nem olyan fajta, aki nem teremtené elő a kertből és a kicsi nyugdíjából mindazt, amit egyszer a fejébe vesz.

Ha már szóba jött, megtekintjük a veteményest is, amely a megrokkant test és a szárazság ellenére is gondozott, szépen terem.

– Olyan régen jöttem ide férjhez Szentivánból, hogy akkoriban a bőfnek (franciasaláta székelyesen – szerk.) még hírét sem hallották. Nyolcan voltunk testvérek, édesapám mindegyikünket igyekezett ellátni, de miután a nagyobb lányok férjhez mentek, és háborús idők jártak, nem volt az a mód, mint ma, ezért később kerültem sorra. Most mindenki fogja fel a kezét, hogy könnyebben élhet, mert meg tudnám mutatni, mi mennyi gyapotot dolgoztunk fel: aki karácsony előtt két véget nem szőtt le, nem is volt fehérnép!

Ringatta a bölcsőt, közben font, aztán meg vitte a mezőre a kicsiket kapáláskor. Sokat küzdöttek, hogy a gyerekeit városi iskolában taníttathassa. Akik önszántukból beálltak a kollektívbe, előnyt élveztek, ám ők nem tartoztak közéjük.

– Az apósomékra éjjel rátörtek a kommunisták, és a kezét fogva kényszerítették, írja alá a belépési nyilatkozatot a közösbe. Dolgosak voltak, ez volt a bűnük. Ma is, aki dolgozik, az megél a munkája után. Én 87 éves vénasszony vagyok, de megmutathatom, milyen termésem van. Ekkora pityókával nem sokan dicsekedhetnek! Akkor is a nyéknyák emberek kollektivizáltak, mert nem szerettek dolgozni. Születni kell mindenre, és ilyen az élet, küzdeni kell az utolsó lélegzetvételig, mert a semmiért semmit adnak. Nem tudok ma sem munka nélkül ülni egyhelyben. Apám mondta, légy serény, és ne elégedetlenkedj, mert ha azt nézed, másnak mi van, s neked az miért nincs, akkor boldogtalannak érzed magad!

Kirizs Ilona családja évszázadok óta unitárius, és ő még gyerekként megtanulta, hogy a vallás az ember lelkét műveli, az érzéseit nemesíti, a jövőre nézve boldogítja. De a tanulás is fontos, hogy mindezt fejleszthesse!

– Sajnos, nem tudtam továbbtanulni, mert amire felcseperedtem, csak a nehézség maradt – folytatta élettörténetét. – Pedig a családban voltak jelentős személyiségek, például apai nagyapám Berde Mózsa ágából származott, Márkus leány vagyok magam is, mint az ő anyja. Anyai nagyanyám Laborfalvi Benke Rózával, Jókai feleségével állt rokonságba. Benke Bertának hívták, de a kommunisták nemcsak a javainkat, a múltunkat is elvették... 

Jancsó Katalin

Cikk megtekintve összesen: 2775   |   Cikk megtekintve ma: 1
Hozzáadom: Bookmark and Share
 
 Facebook hozzászólások:
 
 
 (Névtelen) hozzászólások:
 

01/09/2015
avatar
Egyik kozeli[nyaron!]szomszed vagyok Malnasi Melinda.Nehez szo nelkul hagyni Ilonka neni mentalitasat.Ha mindannyian igy elnenk,becsulet ,tisztesseg,kemeny munka,szellemi epseg,normalis gondolkozas,tudas-soha nem lenne semmiben hiany!Adjon neki a Fennvalo meg hosszu ,boldog evet!
MEGERDEMLI!
Sok szeretettel,megbecsulessel gondolok Ra!
Malnasi Melinda
Egyetértek! Nem értek egyet!
3

  Szólj hozzá, írd meg véleményed:





  1. A hozzászólások/vélemények tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.
  2. A nem helyénvaló, mások hírnevét sértő, mások jogaiba ütköző, obszcén, törvénysértő és a reklám tartalmú hozzászólásokat töröljük.
  3. Egy hozzászólás terjedelme legtöbb 1000 leütés lehet