Hosszú történte van a vasárnapi, mind a falu, mind a múzeum életében egyedülálló eseménynek, hiszen a pécsi Határokon Túli Magyarságért Alapítvány égisze alá tömörülő néprajzosokból, kézművesekből, fotóművészekből álló kis csapat először 2008-ban toppant be Alsócsernátonba. Azóta évente visszajárnak, a helyi népfőiskola alkotóival közösen minden nyáron kézműves-táborokat vezetnek, a fotósok pedig teszik a dolgukat: a vakuk villognak, a képek elmentődnek, és a község, lakóival egyetemben időtlenné válik. Ennek a hároméves terepmunkának az eredményei láthatók vasárnap délután óta a Haszmann Pál Múzeumban, és ott lesznek egészen augusztus végéig. Húsz, ember nagyságú óriásfotó, melyekről a település gyönyörű tájai, épített öröksége, egy közösség: idősek és fiatalok köszönnek vissza.

A vasárnapi ünnepi megnyitó házi gazdájának, D. Haszmann Orsolyának szavait idézve a több méteres vásznakra kimerevített fotósorozat nem csak emberi történetekről szól, hanem egy utazásról is, amelynek során Pécs eljutott Csernátonba, majd ennek köszönhetően a háromszéki település „világkörüli” útra indult, hiszen Európa kulturális fővárosában díszítette sokáig a Széchenyi teret, majd Bólyban, Csernáton testvértelepülésén voltak láthatóak a képek, aztán Nagyszeben lett a házigazdájuk. Ez egy olyan utazás volt, amelynek során kapcsolatok alakultak, barátságok szövődtek, közösségek figyeltek egymásra.

– Mindannyiunk számára ünnep a mai nap, nincs beírva piros betűvel a naptárba, de ugyanolyan lényeges, mert egy viszonylag hosszú időszakot zár le, ami nagyon fontos lett a mi életünkben – köszöntötte a csernátoniakat Minorics Tünde etnográfus, a pécsi Míves Mag Műhely vezetője. – Mindez 2007-ben kezdődött, amikor néhányan eljöttünk ide, és megosztottuk terveinket Haszmann Pállal, a múzeum vezetőjével. Akkor nem tudtuk, hogy lesz egy ilyen kiállítás, ahol óriási képeken megmutatkoznak azok az élmények, amiket átéltünk, és azok az emberek, akiknek köszönhetően ezeket megtapasztaltuk. A fotók folyamatosan készültek, elhoztuk a képeket a nyári kiállításainkra, és látva az örömet az itt élő emberek arcán, amint átveszik, már ezt is meg kellett örökíteni. Így született meg a kép a képen, a képben, fokozatosan bővülve, egyfajta füzért alkotva jelent meg a gondolatainkban, majd az óriásfotókon.

A fotók nagy sikert arattak a csernátoniak körében is, és annak ellenére, hogy több mint háromszázan gyűltek össze a múzeumudvaron, mindenki egy nagy család tagjaként üdvözölte egymást. A Szakajtó néptáncegyüttes pörgő tánca jelezte, hogy a kiállítással egyszerre kezdetét vette a Kurkó Szilvia és Mikola Edit szervezte háromnapos kézműves- és tánctábor. Az ünnepséghez csatlakoztak az ikések is, akik a tízéves Üzenet együttes koncertjével ajándékozták meg a pécsieket. Ők ugyancsak énekkel köszöntötték a hallgatóságot. Annak örömére, hogy az eső nem rontotta el a hangulatot, igazi dalos est kerekedett ki, Mántó Béla klarinétján népdalokat játszott, Haszmann Ágota a nővérei és Jakab Árpád kíséretében ugyancsak megcsillogtatta énektudását. <<

Cikk megtekintve összesen: 985   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: