Bejelentkezés
Hírlevél
Email:





  • email Elküldöm ismerősömnek
  • print Nyomtatóbarát verzió
  • Plain text Csak szöveg
Cikk értékelés
0
Címkék
Nincsenek címkék erre a cikkre
Szerző infó
image Hírmondó
Szerző


Főoldal | Körképek | Csernátoni körkép | Ezt nem lehet könyvből tanulni

Ezt nem lehet könyvből tanulni

– beszélgetés Réti Zoltán fafaragóval –
         
Like-old ezt a cikket:
 
Like-old a Hírmondó FB oldalát:
     
image
Réti Zoltán készített már keresztelő asztalt, úrasztalát, faragott lépcsőszerkezetet, bútort és több székely kaput is
Hozzászólások száma (a cikk alján): 0
A cikkhez kapcsolodó képek:

Fából van, nem arany, de a fának lelke van – mondta Haszmann Pál néprajzkutató a csernátoni fafaragó Réti Zoltán első egyéni kiállításán, a Gyűjtemények Házában. Ezt vallja a művész is, akinek már gyermekkorában felkeltette érdeklődését a jól formálható anyag. Olyan sokáig sürgött- forgott édesapja mellett az asztalosműhelyben, hogy a fafaragás óhatatlanul az élete részévé vált.

– Mikor kezdett érdeklődni a faragás iránt?

– A fa iránti vonzalom már kisgyerekkorom óta élt bennem, folyton édesapám körül nyüzsögtem, aki asztalos volt, és nyolcadikos koromra már jól faragtam. Az akkor még nem létező múzeum helyére jártunk fel segíteni, és munka után, aki akart, maradhatott, s annak az idős Haszmann Pali bácsi megmutatott egykét fogást. Ez nem olyan mesterség, amit könyvből lehet tanulni, sokat kell foglalkozni vele, nekem úgy adatott, hogy faipari iskolába kerülhettem, kitűnő oktató mesterek közé, s mivel itthon is megvolt a megfelelő környezet, fejlődhettem. Édesapámmal nagyon jól tudtam együtt dolgozni, ő bútorokat készített, az asztalos részét elkészítette, én kifaragtam.

Nemrég nyitották meg első kiállítását. Hogyan tekint vissza rá?

– Habár korábban több csoportos kiállításon is részt vettem, egyénileg először nemrég mutatkoztam meg. Bevallom, soha nem ragaszkodtam hozzá, most is úgy történt, hogy meglátogatott Beke Ernő, a Gyűjtemények Házának vezetője, és ő szorgalmazta ezt a kiállítást. Viszont az, hogy mennyien kíváncsiak voltak rá, fantasztikus, felemelő érzéssel töltött el, ott volt az óvó nénim, az első osztályfőnököm, az oktatómestereim és rengeteg kedves ismerős. Csak megköszönni tudom a kezdeményezőnek, Beke Ernő úrnak és Haszmann Pali bácsinak a biztató szavakat.

Mivel foglalkozott még a faragáson kívül?

– Huszonhat évig Kézdivásárhelyen tanítottam a mesterséget, két éve vagyok itthon. A munkahely mellett még ott volt a kis megművelendő föld, a családi örökség, csak kedvtelésből faragtam, többre nem is jutott idő. Két éve viszont csak ennek szentelem az időmet. Eleinte kicsit féltem, mert ugyan nem volt sok a munkahelyen a fizetés, mégis anyagi biztonságot jelentett. De ha belegondolok, talán jobb lett volna még korábban csak a faragásra koncentrálni, akkor most lehetne egy jobban felszerelt műhelyem, vagy akár egy bemutató üzletem is. Amióta csak ezzel foglalkozom, szert tettem egy magyarországi szakmai kapcsolatra is.

Milyen kapcsolatról van szó?

– Egy kiváló, nemzetközi faragótáborba csöppentem Magyarországon, ahol romániai, magyarországi és kárpátaljai művészek alkotnak. Ők megpályáztak egy faluszépítési programot, ami azt jelenti, hogy egy-egy faluban kéthetes táborokat tartanak. Ez nemcsak szórakozásból áll, előre megtervezett program alapján dolgozunk, szobrok, játszótér-felszerelés, utcanévtáblák készülnek. Az idén Alsómocsolád lesz a helyszín, amely egy gyönyörű, Ikafalva méretű kis falu.

Pál-Varga Réka

Cikk megtekintve összesen: 3353   |   Cikk megtekintve ma: 1
Hozzáadom: Bookmark and Share
 
 Facebook hozzászólások:
 
 
 (Névtelen) hozzászólások:
 


  Szólj hozzá, írd meg véleményed:





  1. A hozzászólások/vélemények tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.
  2. A nem helyénvaló, mások hírnevét sértő, mások jogaiba ütköző, obszcén, törvénysértő és a reklám tartalmú hozzászólásokat töröljük.
  3. Egy hozzászólás terjedelme legtöbb 1000 leütés lehet