– Hogyan került kapcsolatba a film-fotó világával?

– Az 1980-as évek végén jártam a Bartók Ernő Attila tanár úr, a jelenlegi iskolaigazgató által szervezett fotókörre, akkor ez úgy működött, hogy minden hétvégén átalakítottuk stúdiónak a fürdőszobát, mi fotóztunk és mi hívtuk elő a képeket. Így alakult ki bennem egy mély érdeklődés és szeretet a fényképezés művészete iránt. 1994-ben, ha jól emlékszem, amikor kiépítették a kábeltelevízió- hálózatot a faluban, akkor jött az ötlet, hogy ha már ilyen mozgalmas Csernátonban a kulturális- és a sportélet, akkor jó lenne vásárolni egy kamerát és ezeket az eseményeket megörökíteni és a kábelhálózaton keresztül megosztani a lakossággal.

– Miként nőtte ki magát televíziós műsorrá ez a kezdeményezés?

– Kezdetben vágatlanul, havonta egyszer háromórás műsorral jelentkeztünk a rendezvényekről. Aztán már nemcsak eseményeket játszottunk be, hanem interjúkat készítettünk a községvezetőkkel, egyházfőkkel, intézményvezetőkkel, és lassan kezdtünk a nagyvilág felé is tekintgetni, eljártunk a környékbeli rendezvényekre. A 90-es évek végén együttműködésbe kezdtünk a kézdivásárhelyi Polyp Televízióval, felvételeket cseréltünk, oda is bedolgoztam. 2001-től azonban ők digitálisra váltottak, nekünk már nem volt rá lehetőségünk, így egy időre megszűnt a csernátoni adás. Aztán a tavaly nyáron már eléggé felkészültnek éreztük magunkat, hogy újra belevágjunk, azóta minden hónap utolsó vasárnapján van egy háromórás műsorunk. Az újrakezdés óta még szorosabb az együttműködés a Polyp Televízióval.

– A kisfilmek az interneten is láthatóak, miért tartja ezt fontosnak?

– Az egész világ láthasson minket, Csernátont. Amióta a Youtube-ra 15 perces videókat lehet feltölteni, azóta megvágom a műsorokat és megosztom azokat a világhálón is. Voltak pozitív visszajelzések, csak egy példa: itt táborozott a Haszmann Pál Múzeumban egy békéscsabai iskoláscsapat, erről feltöltöttem egy tudósítást, és nemsokára hívott a Békés Tv, hogy tetszik a műsor, átvennék. Kapcsolatot tartunk fenn az erdővidéki televízióval is.

– Hogyan viszonyul a falu a munkájához

– Ezt inkább a faluban kellene megérdeklődni. Szerintem szeretik az emberek, volt már, hogy megállítottak az úton és mondták, hogy szép, jó és nem szabad abbahagyni. Biztosan akadnak olyanok is, akik ferde szemmel nézik, de hát rosszakarók mindenhol kerülnek.

– Mennyi szabadideje marad mindemellett?

– Mindenkinek akad egy hobbija, van, aki több ezer eurós horgászbotot vesz és elmegy halászni, van, aki drága sportcipőt vesz és elmegy focizni. Én veszem a kamerát, elmegyek eseményeket filmezni, amúgy is mozgékony ember vagyok, nem szeretek egyhelyben ülni. A munkahelyem az adóhivatal. A videózás meg a szenvedélyem, egyszerűen nem tudom megunni, és nem munkaként fogom fel.

Pál-Varga Réka

Cikk megtekintve összesen: 997   |   Cikk megtekintve ma: 3

Hozzáadom: