– Csontkovács, csodadoktor – micsoda ön valójában?

– Nem minősíteném magam, de doktor semmiképpen nem vagyok. Öt osztályom és szakiskolai végzettségem van, ellenben a gyógyításra való érzék velem született. Nem készültem rá, belső késztetésből jött, és a munkahelyeimen is gyógyítottam. Rákosi nagyapám tett helyre kificamodott végtagokat, bioenergiával azonban nem rendelkezett, ezt csak nekem is mesélték, én nem ismertem őt. Péli nagymamámtól viszont megtanultam 200 féle gyógynövényt, ő mindig vitt magával az erdőre. Ezeket ma is alkalmazom, tudom melyik mire jó. A mai fiatalok nem ismerik a gyógynövényeket, pedig hatásukban messze fölülmúlják a sok pasztillát.

– Szerencsés ember hírében áll a faluban. Miért?

– Hathónapos koromban elloptak a bölcsőből, éppen Elemér napján – így lettem Elemér–, édesanyám megtalált, és valaki azt jósolta neki, ez a gyermek bárhová kerüljön az életben, szerencsés lesz. Voltak az éle tem során nehézségek, de mindig túljutottam a mélypontokon. Tizennégy éves koromban árván maradtam, majd elkerültem az orosz fogságba, ahol tizenhat évet töltöttem (az interjúalannyal nem szállunk vitába, de tudomásunk szerint az orosz hadifogságból minden fogoly legkésőbb ’55-ben hazatért – a szerk. megj.), és amikor nem bírtam tovább a lágerben, elszöktem. Három hetet jöttem hazafelé. Étlen-szomjan kóboroltam, mindent megettem, ami az utamba került, a répát a körmömmel kapartam ki, és nyersen ettem meg. De túléltem, és itt vagyok, mert az Isten erőt adott, hogy az ő adománya által gyógyíthassam az embereket.

– Emlékszik kiemelkedő gyógyítási esetekre munkássága során?

– Egy alkalommal Törcsvárról hoztak egy embert. Amikor megérkeztek, már alig lélegzett, készült kiszállni belőle a lélek. Mondtam, fektessék ide fel, s hagyjanak magunkra. A bioenergia segítségével visszahoztam az életbe. De volt már dolgom bokaficamos csecsemővel is, 30 perces masszázs után tettem helyre a lábacskáját. Hetek múlva beszéltem a családdal, elmondták, hogy teljesen meggyógyult a kicsi. Gyógyítottam ki trichinellózissal fertőzött embert pusztán gyógynövényteával, mentettem meg amputálásra ítélt végtagokat. Ötvenéves koromig nem kezeltem nőket, mert nálam le kell vetkőzni, az pedig elég kellemetlen egyeseknek. Jött egyszer egy ügyvédnő kezelésre, valami cifra bugyit viselt, tangának vagy minek nevezik, nem akarta lehúzni, hát én levágtam róla, és megszidtam, ha ilyen helyre jön, miért nem húz rendes bugyit. Orvosok is jártak nálam. Olyanok, akik mindent megadtak volna, ha megtanítom őket arra, amit én tudok. De ezt nem lehet. Az ember, amíg él, addig kell tanuljon. Amit tanult, azt tovább kell adnia. De van, amit nem lehet, én ezt képtelen vagyok átadni sem pénzért, sem ingyen, ha meghalok, magammal viszem ezt a tudást. A nagymamám továbbadta a szívbetegség gyógyításának titkát, és másnap meghalt. Ez nem játék, Isten megbüntet érte! Amíg egészségem engedi, gyógyítok, mert ez az én küldetésem a földön.

Cikk megtekintve összesen: 1999   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: