Sorbán az 1989-es fordulatkor jutott földekhez, akkor vásárolt néhány szarvasmarhát. Míg az egyik oldalon megszűnt a munkahelye, a másik oldalon állatokba fektetett, megpróbálta mindig megtervezni a következő lépést. Istállót vett, közben rájött, hogy öt-hat tehénnel nincs mit kezdeni, meg kell növelnie az állományt ahhoz, hogy fejlődjön. Tíz évvel ezelőtt vágott bele istenigazából az üzletbe, ennek eredményeképpen mára ötven szarvasmarhát tart.

Sajnos, a tejet nagyon alacsony áron vásárolják fel a vállalatok, panaszolja Sorbán, kilencven banit kap egy liter után, ez az összeg azonban függ attól, hogy kit milyen kategóriába sorolnak, mennyi tejet tud leadni naponta. Szereti a munkáját, egész nap dolgozik, azonban saját maga ura, független emberként tud élni, ezt pedig nem cserélné el semmiért, vallja.

– A legtöbben azonnal felélik azt a pénzt, amit keresnek, én viszont befektetek, fejlesztek. Időközben megtanultam mindent, ami az állattartáshoz szükséges, értek a gépek javításához is, mert az embernek nincs lehetősége mindenért szakembert hívni – magyarázza, hozzátéve, hogy nem lesz belőle dúsgazdag ugyan, de tévhit, hogy nem lehet ebből megélni. – Amióta uniós tagállammá vált az ország, komoly támogatásokat kaptunk, adott a lehetőség arra, hogy fejlesszünk. Azt láthatjuk, hogy az országban mostanában nem mennek jól a dolgok. Mi is érezzük a bőrünkön, de úgy vélem, panaszra nincs ok, én minden este nyugodtan fekszem le. Elmondása szerint annak örvend leginkább, hogy Bodokon akad néhány fiatal, aki hozzá hasonlóan állattartásban gondolkodik. Az egészséges versenyszellem működik a településen, senki nem akar a másiknak keresztbe tenni, mert „van bőven legelő, elférnek rajta a tehenek”.

Cikk megtekintve összesen: 701   |   Cikk megtekintve ma: 3

Hozzáadom: