Kétféle vonulat létezik. Gazdasági autonómiáról senki sem beszél a politikában, mert akkor számokkal kellene operálni, ami ellen minden porcikájuk tiltakozik, mert a számok kikerülhetetlenek, és józan politikus olyan csapdába semmi áron bele nem menne.

Számokat, pontosabban inkább arányokat akkor emleget a lassan profivá váló magyar politikus, amikor számára kedvezőek, és adott alkalommal őt jobb helyzetbe juttatják, vagyis az ő igazát bizonyítják. Autonómiáról általában beszélnek, és ez a diskurzus szintjén egy olyan B-osztályos filmre emlékeztet, ahol háromnapi lovaglás után is mindenkinek tökéletes a sminkje, és jólfésült a frizurája. A székely autonómia nem egy lélektelen gazdasági gépezet, az csak szép, leginkább a dél-tirolira vagy a svájcira hajaz, gyönyörű hegyeivel és legelőivel.

Alulírott erre kutakodásba fogott, olyan forrásokból, amelyekhez bárki, hazai vagy idegen befektető, esetleg szakújságíró is bármikor hozzáfér, és kíváncsiságunk tárgya a nyugdíjak finanszírozása Kovászna megyében. Forrásaim a román Országos Statisztikai Hivatal havi füzetei és a román Hivatalos Közlöny, azon belül a 2011/294-es törvény, amelyik a 20125-ös társadalombiztosításról szól, valamint a költségvetésről szóló 293-as.

Ezek szerint 2011 júliusában Kovászna megyében 1125 lej volt a nettó átlagbér, vagyis annyit „vittek haza” az alkalmazottak. Találtam egy ingyenes algoritmust, amely kiszámolja, 1100 lejes nettóra mi mennyi, a 25 lejt kerekítsük le, a végén kiderül, hogy az a 25 lej a legkisebb bajunk a nyugdíjak finanszírozásában.

Havi 1100 lejes nettóhoz az alkalmazott bruttó fizetése 1525 lej, és az alkalmazónak összesen ez a fizetés 1952 lejébe kerül, úgyhogy:
– az alkalmazott hazavisz 1100 lejt,
– az alkalmazott 425 leje megy az állam felé,
– az alkalmazó (cég) fizet 427 lejt az állam felé.

Tehát az állam kap ebből a fizetésből 852 lejt.
Az alkalmazottól lehúzott és átutalt nyugdíjalap: 10,5% – 160 lej.
– munkanélküli alapba: 0,5% – 8 lejt,
– betegbiztosításra: 5,5% – 84 lejt,
– adóra – 173 lejt utalnak.
Ez 425 lej, amit az állam felé kell utalnia az alkalmazónak.

A cég utal még az államnak:
– nyugdíjalapba: 20,8% – 317 lejt,
– betegbiztosításra: 5,2% – 79 lejt,
– munkanélküli alapba: 0,5% – 8 lejt,
– FNUASS 0,85 % – 13 lejt   
– kockázati 0,4% – 6 lejt
– biztonsági alapba 0,25 % – 4 lejt.
Ez 427 lej, amit az államkasszába még be kell fizetnie, tehát összesen 852 lej.

Ez a számsor jelenti azt, hogy Romániában uniós szinten az egyik legnagyobb a munka megadózása, azon belül a nyugdíjalap minimum 31,3%, ha alkalmazottól veszik el (ez felmehet 41,3%-ra különleges munkakörülmények esetén), és 10,5% az egyéni vállalkozótól. Most nem térünk ki arra, hogy léteznek más kategóriák is, más alapokból.

Ebből a minimum 31,3 százalékból plusz a 10,5%-ból fizetjük (?) a nyugdíjakat. Bonyolultabb ugyan, de lecsupaszítva igaz. 2011 júliusában volt Kovászna megyében 44 282 nyugdíjas, 746 lejes átlagnyugdíjjal, ami évi 396 412 464 lej kifizetendő nyugdíj. Ugyanekkor Kovászna megyében az alkalmazottak száma 43 771 volt, a nettó jövedelem 2011 júliusában 1125 lej volt, hadd szorozzuk a fenti példa 31,3 százalékával, 160 + 317 lejjel, ez évi 250 545 204 lej, vagyis van 145 867 260 lejnyi deficitünk, lazán  33 922 618 euró a Kovászna megyei nyugdíjalap éves hiánya, amit pedig valamilyen forrásból finanszírozni kell.

Megoldások persze lennének, nem is egy.
1. Az egyik az a ma még meseszerű eset, hogy itt megugranának a fizetések, de a fizetések köztudottan csak romlanak egyik napról a másikra, a megugráshoz elsősorban tízmillió eurós nagyságrendű beruházások kellenek, ahhoz képzett (vagy még kiképzendő) munkaerő és nem utolsósorban piac, ami nem kötelező módon jár együtt a beruházással, meg kell azt is szerezni.
Ha ez az ideális eset holnap reggelre bekövetkezne, csak azt kell kiszámolnunk, mennyit kellene keresniük az alkalmazottaknak Kovászna megyében, hogy az egy főre eső 754 lej nyugdíjalap a jelenlegi szabályok szerint kikerüljön. Egyszerű: minimum 1700 lejes nettó átlagbér kellene a mai 746 lejes átlagnyugdíj fenntartásához, ehhez a cégeknek havonta 134 683 367 lejt kellene előteremteniük fizetésre, a korábbi 61 629 568 lej helyett – és ez csak fizetési alap. Tehát mese.
2. Növelni kell egész Romániában a foglalkoztatást. Jó, bölcs, átgondolt törvénykezéssel, és mivel erre pénz nincs, csökkenteni kell a társadalombiztosítási terhet, hogy egyre több cég egyre több embert alkalmazzon. Mert minden egyes alkalmazott, bármilyen kevés a bére, újabb bevételt jelent az állami költségvetés számláján, míg a jelenleg dolgozókra és alkalmazókra kivetett súlyos terhek csak a meglévő cégeket sorvasztják.

Willmann Walter

Cikk megtekintve összesen: 438   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: