A múlt heti írásunkat folytatva, továbbra is a történelmi jelentőségű kapukról írunk. A nagyobb rétegek számára ismert kapuktól (székely kapuk, kúria kapuk) mellett további, kevésbé ismert és értékelt kaputípusok léteznek megyénkben, amelyekre tulajdonosaik, környezetük is fel kellene figyeljenek.

Ilyenek például a fából készült gyalogkapuk. Ezek jellegzetessége, hogy a gyalogos bejáró az, amely igényesebben kivitelezett, fedett, a szekérbejáró kapuszárnyai már egyszerűbbek, deszkalécezésűek.

Erre egy példa az Országos Műemlékjegyzéken is szerepelő vargyasi kapu. A mellette még létező népi lakóházzal harmonikus egységet alkotnak, erősítik egymás értékét.

Az 1950-es, 60-as években terjedt el az egyetlen kőtömbből faragott kapuláb. Ezekhez a kapuszárnyak anyagaként deszkalécet vagy vasat alkalmaztak. A kőkapulábak egyelőre semmilyen védettséget nem élveznek, pedig ha önmagukban kevésbé is, de az utcavonalba beépítve mindenképpen hozzájárulnak a harmonikus utcaképhez, ezáltal faluképeink meghatározó elemévé váltak. Legtöbbjük elhanyagolt, és nagyon rossz állapotban van, a megváltozott igények következtében pedig lecserélik őket új, a mai igényeknek, mai divatnak megfelelő kapukra.

Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa Kovászna környékén még egy megyénkre jellemző kaputípust határozott meg: az úgynevezett „sárkányos” kiskaput. Ennek formai megjelenítése egy stilizált sárkány a kapun, a gyalogos bejáraton. A sárkány kapun való formai megjelenítésének egy hiedelem az alapja: a sárkány megóvja a ház lakóit a tűztől.

A fent említett kaputípusok megyénk jellegzetességéhez hozzátartoznak, a turizmus, faluturizmus szempontjából pedig akár jelentősek is lehetnek, ha felismerjük ezek különleges és sajátos értékét.

Vetési Júlia – Magyarósi Imola

Cikk megtekintve összesen: 391   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: