Angeli Albertről 2008. október 20-án Nagytétényben utcát neveztek el. Korszakalkotó sikere a csípősségmentes cecei paprika nemesítése volt, aminek következtében rövid időn belül megsokszorozódott az országban a zöldpaprika-fogyasztás, és a magyar fehér paprika világhírű lett. Ehhez járult még, hogy Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudósunk, aki a magyar „zöldpaprikából” 1937-ben mutatta ki azt, hogy abban ötször annyi C-vitamin van, mint a citromban vagy a narancsfélékben. Egyedülálló gyógyhatásaira (fogínyvérzés megszüntetése, fogínysorvadás, csontkopás megelőzése, fáradtságérzés megszüntetése, anyagcsere élénkítése, anyagcsere fokozása, kötőszövet-megerősítő, regeneráló-tisztító hatása) is hamarosan fény derült.

A cecei fehér gyors hazai elterjedésében nagyot lendített a magyar szakácsok találékonysága, akik a töltött paprikát, a lecsót, a „paprikasalátát” ettől kezdve szinte kizárólag cecei paprikából készítették, csalamádé, majd káposztával töltve híres savanyúság vált belőle, Erdélyben pedig főleg sütve fogyasztják mint az egyik legfinomabb köretet.

A magyar konyha a zöldpaprikát gyorsan „beemelte” étrendjébe; zsíros-vajaskenyeréhez, szalonnához, halászléhez, gulyáshoz, paprikáshoz, pörköltjéhez egyaránt használja a hagyma mellé.

Angeli a világon elsőként használta fel a determináltság génjét az étkezési paprika nemesítéséhez. Az alacsony növekedésű „csokros” fajtákkal lehetőséget adott a termelőknek a melegágyas paprikatermeléshez. A neves utód a magyar hibridpaprika-nemesítés elindítója; halála előtt a paprika vírus elleni rezisztenciájának nemesítési programját is elkezdte, de eredményeit már nem érhette meg. A sok látszólagos sikertelenség, a kudarc és a mellőzöttség 1971-ben, 55 éves korban elvitte.

A fűszerpaprika valószínűleg Délkelet-Ázsiából vagy Indiából származik, hiszen régi neve is „indiai bors” (vörös törökbors), ahonnan a XVI. században Perzsián keresztül Európában a törökök terjesztették el. A zöldpaprika (Capsicum annuum var. grossum) vagy étkezési paprika őshazája Közép-Amerika, Dél-Mexikó és a Nyugatindiai- szigetvilág.

Európába Kolumbusz orvosa, Chanca hozta be Spanyolországba, majd Portugáliába; innen ismerte meg Európa. A XIX. században a török származású bolgárok különböző formában nemesítették; hazánkban – főleg az ország déli részeiben – az 1870-es években más zöldségfélékkel bolgárkertészek termelték.

A termelési technikát a magyarok a bolgárkertészektől eltanulták, majd tovább fejlesztették, így a századfordulóra már az ország minden részében termett. Hazánkban több zöldpaprikaközpont alakult ki (főleg a Fonyód–Kecskemét–Budapest–Debrecen vonaltól délre). Az egyik körzet a Fejér megyei hajdani besenyő település, Cece (neve már 1193-ban kelt III. Béla királyi oklevelében is szerepel) és környéke (Vajta, Alap, Alsószentiván, Rétszilas, Aba, Sárkeresztúr), ahol a negyvenes évektől kezdve az Angeli-féle „ceceinek” nevezett paprikát nagyüzemi módon termelték.

A fehér színű cecei étkezési paprika termése lecsüngő, háromrekeszű, felfújt, kúposan hengeres, sima felületű bogyó, amelynek színe piacéretten elefántcsontfehér, biológiai éretten középvörös. A termés csúcsos háromszög keresztmetszetű. A bogyók többnyire 10-12 cm hosszúak, a csészeleveleknél mért vállszélességük 5-6 cm, húsvastagságuk 4-5 mm, héjuk vékony, csak néhány mikron. Az 1960-as évek elejétől már csak édes változatát termesztik; íze és aromája jellegzetes.

A cecei típusú paprika alakkörébe tartoznak ma már kevésbé hegyesedő, kissé lekerekített végű (delta vagy soroksári) változatok is. Ez a sajátosan magyar éghajlati viszonyoknak (csapadék, UV-sugárzás, talajvíz, hőösszeg, napfényes órák száma stb.) köszönhető.

A világpiacra való betörésünk Németországgal és Skandináviával kezdődött. Sajnos – magyar segítséggel – Spanyolországban és Észak-Afrikában (főleg Marokkóban) is elkezdték termeszteni a ceceit; ez utóbbi termesztéséhez emberi szervezetre káros rovarölő szert használnak, amely utóbbi Európában nem engedélyezett. Ez a rossz hír Európa-szerte visszavetette hungarikum-paprikánk piacát.

A zöldpaprika nem őshazánkból való, későn került a Kárpát-medencébe, de belénk íródott szakácsművészetünk gyorsan integrálta ételkultúránkba. Különleges a Kárpátok által ölelt kiváló termőföldünk, okos gazdáink megtették a magukét: a cecei fehér a miénk, és minőségében fölötte áll a mégoly színes, génpiszkált, hatalmas paprikáknak is.

Kiszely István

Cikk megtekintve összesen: 636   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: