| Onlinereklám-ajánlat » |
| Printreklám-ajánlat » |
- › Csernátoni körkép
- › Kovásznai körkép
- › Kézdiszentléleki körkép
- › Dálnoki körkép
- › Torjai körkép
- › Esztelneki körkép
- › Kézdialmási körkép
- › Lemhényi körkép
- › Berecki körkép
- › Gelencei körkép
- › Zabolai körkép
- › Szentkatolnai körkép
- › Kézdivásárhelyi körkép
- › Kommandói körkép
- › Ozsdolai körkép
- › Bodoki körkép
- › Gidófalvi körkép
- › Sepsiszentgyörgyi körkép
- › Rétyi körkép
- › Nagyborosnyói körkép
Szerző
A kutyák királya
Like-old ezt a cikket: |
Like-old a Hírmondó FB oldalát: |
|||
Hozzászólások száma (a cikk alján):
0
|
A komondor (Canis familiaris pastoralis villosus hungaricus, Raisits. 1924) a „kutyák királya”. Nagy testű, gubancos, fehér vagy fehéres szőrű, mintegy 40-60 kg súlyú őrző-védő kutya. Pásztor ebünket az idők folyamán „gubancos magyar juhászkutyának”, „selyemszőrű farkasebnek”, „pusztai komondornak”, „lompos szőrű komondornak”, „bagolyszemű komondornak” vagy egyszerűen csak komondornak nevezték. Ázsiai eredetű, ősi magyar kutyafajta; őshazája azonos a magyarokéval: Kelet-Turkesztán és a Tien-san (Estenritau) peremvidéke. Nevének több magyarázata is ismert; valószínűleg kapcsolatba hozható a „kuman” (kun) szóval, teljes neve (gumandur) annyit jelent, mint „a kunokhoz tartozó”, de közel sem biztos, hogy a kunok hozták be a Kárpát-medencébe.
A legtöbb szerző szerint (Raisits Emil, Anghy Csaba stb.) a honfoglaló magyarokkal került a Kárpát-medencébe. Szőrzete arra képesíti, hogy az ősi nagyállattartó pásztorok rideg életmódját és az azzal járó viszontagságokat elviselje. Nyelvemlékeinkben már 1454-ben előkerül, a Debreceni Kódex 1519-ben már kutyanévként említi a kamondort. 1544-ben Kákonyi Péter hercegszőlősi lelkész és zeneszerző az Astiagész király történetét feldolgozó művében is előfordul neve, amint az uralkodót „a komondor addig ugatva követé...” Cemnius Ákos 1673-ban leírja, hogy „komondoroc oerzik a csordát”.
Heltai Gáspár (1566) és Pápai Páriz Ferenc (1767) a komondort már minden más magyar kutyától megkülönbözteti, Klein Mihály pedig 1778-ban „fehér gubancos szőrű kutyaként” említi, amely a legkitűnőbb védelmet szolgáltatja a Rába környéki farkasok ellen. Pethe Ferenc A Természet História és Mesterségtudomány (1815) című munkájában olvassuk: „Ha a komondort a maga valódi köntösében esmernék, ezt tennék a pásztorkutyák lajstromában vezérnek, mely tisztes nevét nálunk érdemesen viseli...”
A komondor mai megjelenési formáját az évezredes szelekció alakította ki. Bundájának szigetelő hatása ugyanis képes 70-80 Celsius- fokos évi ingadozást és csapadékszegényes éghajlatot is elviselni; márpedig őshazánkban az időjárás ilyen szélsőséges volt. Így a pásztorok célszerű tenyésztőtevékenységén kívül az ázsiai puszták klimatikus és földrajzi adottságai domináltak. A komondor nappal kényelmes testhelyzetben (fekve) szemmel tartja a rábízott területet, márpedig ez a tulajdonsága kizárja a hegyes vidéket. Éjszaka igen aktív, folyamatos mozgásban van. A komondor a nyáj körül helyezkedett el, és vártáján idegen lény nem közelíthette meg a nyájat. Minden mozgó idegenre szemből támadt. A betolakodót szembe támadja le, és nem a megsemmisítés, hanem a hatástalanítás a célja. Amíg a gazdája meg nem érkezik, az idegen nem moccanhat. Mint hűséges társ, évezredeken át segítette a nagyállattartó magyarokat.
A klíma zordsága ellen védelmet csak saját szőrköntöse nyújtott. A jól szigetelő bunda nyáron hűvöset, télen meleget tartott, de hosszú, tömött szőre védte a farkasharapás ellen is. A pásztorok csak a fehér színű komondort kedvelték, mert a sötétségben meg tudták különböztetni a farkasoktól. Dús szőrzete a gázspray-vel való lefújás ellen is védi, ezért is tiltották ki Németországból, ahol az őrző-védő szakszervezet fellázadt ellene, mert az ékszerboltok tulajdonosai inkább alkalmaztak komondort, mint őrző-védő embert.
A komondor (kamondor) őrizte és védte a magyarok és a kunok nyájait és a ménest a farkastól és a futóbetyároktól. Őseink gulyáinak és méneseinek őrzésében oroszlánrész a komondornak jutott, mert megjelenése, félelmet keltő bátorsága példaszerű, és küzdőképessége rendíthetetlen.
A komondor a XIX. század végén „feleslegessé” vált, mivel a nyájak ellenségeit felszámolták. Elszántságára és bátorságára jellemző, hogy a második világháborúban fosztogató német, majd orosz katonák csaknem kiirtották ezt a fajtát, mivel kérlelhetetlenül őrizte a magyar lakhelyeket. Napjainkban ez a kitűnő kutya a magyar házak, majorok és gyártelepek őrzője lett, jelenleg Magyarországon évente mintegy 600-800 komondorkölyök születik; a magyar kutyafajták között népszerűségét illetően a harmadik helyen áll.
A komondor a világ legintelligensebb kutyái közé tartozik, ezek közül is kiemelkedő egyedülálló empátiás készsége. Múltunk egy részét mentette át a mába.
Kiszely István
|








