Minden népnek vagy azonos céllal szerveződött csoportnak első ténykedése mindig az, hogy megkülönböztesse magát másoktól. Zászlók, zászlószerű szimbólumok a legkorábbi időszakokból és kultúrákból ismeretesek. Ilyenek voltak például a vexilloidok, amelyek rúdra szerelt jelvények textil vagy más kiegészítésekkel. A Római Birodalomban az egyes katonai főhadiszállásokat jelölték vörös vagy bíbor színű vexillumok. A kereszténység felvétele után, elsősorban Nagy Konstantin (306-337) uralkodása alatt a korábbi hosszú nyélen függő zászló fölé a keresztet és Krisztus monogramját (X és P) tették; így jött létre a vexillum crucis, a keresztes zászló.

A lobogó fejlődése során jelentős szerep jutott a vízszintes, vörös- fehér-kék sávokból álló németalföldi lobogónak, amelyet világszerte használtak a holland tengerészek. Ezt vette át később – fehér-kék-vörös – formában az Orosz Birodalom, és rajta keresztül különféle formában, összeállításban a szláv államok nagy része ma is ezt használja. A zászlófejlődésben nagy szerep jutott a trikolórnak, mint a polgári állam szimbólumának. Kialakulásához szorosan kapcsolódik egy mási jelkép, a francia kokárda. Neve is a francia „cocardé” szóból származik. Ezt a jellegzetes alakú jelképet XIII. Lajos (1610-1643) uralkodásától kezdődően használták. A francia forradalom idején előbb a kokárda kapott kiemelt szerepet, majd trikolórrá alakulva az egész nemzet szimbólumává vált. Egy monda szerint az első kokárdát XVI. Lajosnak nyújtotta át Párizs polgármestere a La Fayette márki által megálmodott kompozícióban.

Mi is a kokárda? Röviden és tömören: egy rózsa alakú szalagcsokor, melyet kalapra, sipkára, csákóra vagy valamilyen ruha mellrészére tűznek. Mint említettük, szoros kapcsolat van a nemzeti trikolór és a kokárda között. A XIV. századból látható az első – zöld-fehér- vörös –zászlóábrázolás a póniki (Poniky) római katolikus templom Szent László-falképciklusán. Piros-fehér-zöld mandorla tanulmányozható - ugyancsak a XIV. századból - a gömörrákosi Szentháromság- templomban.

Diadalútját a nemzeti színhármas az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt futotta be. Igaz, először Mátyás korában tűnt fel egy pecsétnyomón, de általánosan akkor még nem ismerték az országban. Később, a reformkorban vált népszerűvé, de hivatalossá tételére az 1832-36. évi országgyűléstől kezdve törekedtek. A március 15-i forradalommal kezdődő tüntetési hullám egyik fő követelése a császári jelképek és színek magyarral való felváltása volt. Az áprilisi törvények XXI. cikkelye kimondta: „I, §A nemzeti szín és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. § Ennél fogva a háromszínű rózsa polgári jelképen újra fölvétetvén egyszersmind megállapíttatik: hogy minden középületnél s közintézetnél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország czímere használtassék.” A törvényi felhatalmazás birtokában 1848 április-májusában a császári jelképeket lecserélték a magyar színhármasra.

A katonák tömegesen viselték zubbonyukon vagy csákójukon a kokárdát. A hagyomány szerint Petőfinek Szendrei Júlia maga varrt egy gyöngyházas kokárdát, Jókainak pedig Laborfalvi Róza adott egyet március 15-én este.

Érdekes kérdés a kokárda színeinek sorrendje. Már az 1848-as forradalom idején is a katonák csákóján kétféle sorrendben sorakoztak a színek: kívül piros, aztán fehér, végül legbelül a zöld, ugyanakkor másoknál fordítva. Végül is általánosan a kívül piros változat terjedt el, ami az olasz trikolórt formázza (Kossuth halálának centenáriumán Torinóban nagy taps fogadta a magyar kormányküldöttséget, mert udvarias gesztusnak tekintették, hogy olasz színeket hordanak kabátjukon).

A kokárda történetéhez tartozik a tiltása is. Az 1848-as forradalom leverésétől a kiegyezésig senki sem hordhatta, mint ahogy a Tanácsköztársaság is inkább a nemzetközi vörös színt részesítette előnyben. Az ötvenes években (Erdélyben egészen 1989-ig) sem volt tanácsos kokárdával járkálni a megtorlás veszélye nélkül. A nemzeti jelképekben mind a mai napig a függetlenség, a szabadság, a nemzeti identitás szimbólumát látják a kommunista hatalom kiszolgálói, ezért üldözik. Évtizedeken át sokan titokban rejtegették magyarságuk apró bizonyságát, a kokárdát, mert reményt adott.

Hankó Ildikó

Cikk megtekintve összesen: 867   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: