A magyar csendőrség sajátos magyar intézmény volt. Ahol egy vagy két csendőr megjelent, ott rend lett, mert a magyar csendőrt tisztelet és megbecsülés övezte. Egészen más szervezet volt, mint az olasz carabinieri, a spanyol benemérita, a svájci gendarmerie, a portugál guarda nacional vagy a német Bundespolizei. A csendőrség a közbiztonsági szolgálat teljesítésére rendelt, katonailag szervezett őstest volt.

Feladata volt a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, „a büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármely természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kitudni, s megfenyítés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni. A magyar királyi csendőrség katonai és fegyverzet tekintetében, továbbá a tisztek és összes csendőrök mindennemű személyi ügyeikben saját elöljáróik és utolsó sorban” – amint azt az 1881. évi III. tc. 8. §-a előírta – „a magyar királyi honvédelmi miniszter alá, a közbiztonsági szolgálat teljesítésére és gazdászati ügyekre nézve pedig a magyar királyi belügyminiszter alá voltak rendelve.”

Magyarország területe a fővárost kivéve hat csendőrkerületre volt osztva (Kolozsvár, Szeged, Budapest vidéki, Kassa, Pozsony, Székesfehérvár), ezen belül 18 szárnyparancsnokság működött. Tulajdonképpen a vidék rendőrsége volt: 1920-ig a hadsereg részeként őrizték a rendet, a trianoni diktátum után a csendőrség felügyelete a belügyminiszter alá tartozott és csak annyiban kapcsolódott a hadsereghez, hogy a katonai rendészeti feladatokat bizonyos alakulatai „tábori csendőrség” néven továbbra is ellátta.

Feladatukat őrsökre felosztva látták el; egy-egy őrs 5-15 csendőrből állt tiszthelyettes egy őrsparancsnok vezetése alatt. Sajátos magyar megkülönböztető jelük a tollaskalap volt; a nagy fémes - zöld kakastoll a fekete csendőrkalap jobb oldalára volt erősítve. Egyenruhájuk hasonlított a honvédek ruhájához. A magyar csendőrök fegyvere előbb a Mauser-, majd a Mannlicher márkájú puska volt, 20 tartalék golyóval. Fegyverét akkor használhatta, ha valaki a csendőrt megsértette vagy életveszélyesen megfenyegette, ha a tetten ért gonosztevő önként nem adta meg magát, aki a csendőr utasításainak ellenszegült, aki a csendőr elől megfutamodott, illetve, aki felszólításra válaszadás nélkül elmenekült.

A magyar királyi csendőrség 1881-ben alakult és a második világháború végéig működött. „Békeidőben” mintegy 11 ezer tagot számlált, a második világháború idején az országhoz visszacsatolt területek ellátása okán létszáma megnőtt. A tagokat kiváló honvédségi szolgálat után a honvédek közül toborozták; kiképzésben részesítették és próbaidő után kötelező vizsgáknak vetették alá.

A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki; a vezetők 40 százalékának jogi doktori végzettsége volt. Nehéz feladatukat „Híven, becsülettel és vitézül” végezték, mindezek ellenére a második világháború után számos igaztalan váddal illették őket.

A kommunista rendszer kollektív megbélyegzéssel „háborús bűnösöknek” nevezte őket. Sokukat bebörtönözték, megkínozták és kivégezték. A második világháború után 15 828 csendőr élt Magyarországon, akiknek zömét munkatáborokba vitték. 25 csendőrtisztet és 48 altisztet végeztek ki, de a kínzások következtében még tízen haltak meg. Az igazoló bizottság előtt mintegy ötezren jelentek meg, akikből mindössze 235-öt igazoltak. A többiek nem kaphattak munkát, nyugdíjat nem folyósítottak részükre; családok ezrei vesztették el létbiztonságukat és a társadalom kivetettjeivé váltak. 1971-ben már csak háromezer volt csendőr tengette életét Magyarországon és 1100 élt emigrációban.

Jelentős szerepüket csupán 1989 után ismerték el, de a kommunista rendszer 45 éves csendőrellenes propagandája és rágalmazási hadjárata miatt nevük sokakban ma is negatív érzést kelt. Különösen sokat rontottak megítélésükön a háború után készített magyar filmek egynémelyike, amelyek brutális, embertelen fasiszta emberekként ábrázolták a kakastollasokat, miközben a bűnözőkből sajnálatra méltó, ártatlan népvezéreket kreáltak.

Az Alkotmánybíróság 44/1991./VIII.28/AB határozatában kimondta, hogy a csendőrséget megszüntető 1690/1945.M.E. rendelet szankciói alkotmányellenesek voltak, de ezzel nem tudták rehabilitálni a nyugdíj nélkül tengődő nyomorult családok helyzetét.

Hankó Ildikó

Cikk megtekintve összesen: 629   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: