A ház az ember testének folytatása, amely védi, és egyben összeköti a Világegyetemmel. Amennyiben tudjuk, hogyan építsük meg helyesen... (Színia)

Átlagosan napi 22 órát töltünk el valamilyen épületben. Így éppen elegendő időnk jut arra, hogy megfigyeljük a körbevevő élettereket. Mi is ezt tesszük hetente egyszer: szemlélődünk, épületeket, építményeket figyelünk, tájékozódunk, lehetséges megoldásokat nyújtunk Magyarósi Imola műemlékvédő szakember segítségével.

Hányszor állunk meg csodálkozva egy-egy rosszul megépített ház előtt, amelynek lábazata a túl nagy buzgóság és szakértelem hiánya miatt inkább hasonlít valami giccsparádéhoz, mint egy stabil, biztonságos lábon álló menedéket nyújtó otthonéhoz.

Azt gondolhatnánk, hogy az épületen ez a rész kevésbé feltűnő, pedig megütközik rajta a szemünk, az összképet nagyban befolyásoló elem a házak lábazata. Manapság a mindent látott, világjárt és felvilágosult polgár egyre több, hagyományainktól mereven elütő és mélyen beavatkozó megoldás híve. Nem egyszer megyünk el olyan építmény mellett, amelynek alapja megállásra késztet, mert üvölt róla valami forma- és tájidegen anyag.

Itt van például az a népszerű megoldás, hogy vékonyra vágott, szabálytalan kőlapokat ragasztanak fel, de nem kizárólag a lábazat területén, hanem azt meghaladva az oldalakon is felkúsznak, az épület „szakállat” kap. Az alakzat és forma bármilyen lehet, mivel ez az igen gazdag fantáziára van bízva. Nem ritka az sem, hogy az ablakok köré is kerül ezekből a vágott kőlapokból. Mindezt kihangsúlyozandó, egy lakkréteggel is bevonják. Emellett már csak hab a tortán az ablakpárkány padlócsempével való burkolása… Az ilyenfajta beavatkozás nem csupán giccsesnek és agresszívnek hat, van egy másik, építkezésileg is fontos érv a megoldás ellen: nem tartós. A víz és hideg hatására a vékony kőlapok megfagynak, elkezdenek szétrepedezni és lepattogni a házról. Egy másik elterjedőben levő különös megoldás a kültéri burkolócsempék felragasztása a lábazatra. Minden tulajdonosnak fontos, hogy háza szép legyen, de saját ízlésvilágunkat inkább az intim lakásbelsőben, s nem az épület homlokzatán kellene érvényre juttatni.

Ajánlottabb és jóval diszkrétebb, ugyanakkor költségkímélő megoldás az egyszerű vakolt lábazat. Ezzel melléfogni nem lehet, ráadásul érvényesülni hagyja házunk valós értékeit.

A régi épületek esetében többnyire a hagyományos, történelmi lábazat figyelhető meg: faragott kövekből, terméskőből. Ezt túlzás lenne alkalmazni napjainkban is, de ha valaki mégis ebbe az irányba indulna el, ajánlott helyette vastag, szabályos, faragott kőburkolatot használni és ezt felül profillal lezárni.

Egy ház felújításánál ne feledkezzünk meg arról sem, hogy minden elemének megvan a maga szerepe, és ne próbáljuk ezt a kényes egyensúlyt felborítani azzal, hogy olyan részeket emelünk ki egy jó szándékú, de rossz beavatkozással, amelyeknek egyáltalán nem az volt a rendeltetésük.

Vetési Júlia – Magyarósi Imola

Cikk megtekintve összesen: 1227   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: