– Amikor Krisztina kisbaba volt, pelenkáztam, etettem, de a babakocsis sétáltatást a nejem és a nagyszülők bonyolították le. Amikor akkora lett, hogy biztonságosan tudott ülni, vásároltam egy gyerek­ülést, felszereltem a biciklire és azzal közlekedtünk.

„Az apának több idő kell a lelki ráhangolódásra”
– Azt gondolom, hogy az apának sokkal több időre van szüksége ahhoz, hogy lelkiekben is ráhangolódjon a gyerekére, mint az anyának. Az édesanya már a terhesség 9 hónapja alatt közel kerül a gyerekéhez,  anyává válik, míg a férfiak esetében el kell teljen még kilenc hónap, hogy apává érjenek. Vallom, hogy a szülői példa nagyon fontos, amit a családban látunk, azt visszük tovább. Édesapám sem volt képes arra, hogy a földön mászkáljon és hancúrozzon velünk, de komoly dolgokban mindig részt vett, sakkoztunk, römiztünk, asztaliteniszeztünk. Én sem tudok a gyerekeimmel bújócskázni, de társasjátékokba bekapcsolódom – meséli a kétgyermekes vállalkozó édesapa.
Reggel együtt indulnak útnak, hogy ne legyen késés, Krisztinát az édesapja viszi iskolába, Nándort az édesanyja kíséri el az óvodába.

„Tudom, hogy a lányom megérti és elraktározza a hallottakat”
– Amikor időm engedi, gyalog megyek iskolába a lányommal. Szeretem ezeket a napokat, az együttlétet, amikor csak mi ketten vagyunk, és fontos, komoly dolgokról beszélünk. Tudom, hogy megérti és elraktározza a hallottakat – osztotta meg.
Az üzletember édesapa néhány évvel ezelőtt vásárolt magának egy playstationt, ma a gyerekeivel együtt használja.
– Nekem gyerekkoromban nem volt ilyen játékom, felnőttként lehetőségem adódott és megvásároltam magamnak. Ma már a fiammal ketten játszunk vele, nem agresszív, hanem neki való, a legóhoz hasonló csatajátékot, ahol mindenkinek külön szerepe van, de csak együttműködve léphetünk tovább. Nagyon sokat kirándulunk, mindkét gyerekem tud síelni, a lányomat megtanítottam úszni, most a fiam következik. 

Sem tévé, sem számítógép nincs a gyerekek szobájában
Az édesapa szerint a legtöbb szülő ott követi el a hibát, hogy a gyerekek szobájában helyezi el ezeket az elektronikai cikkeket, így nem tudja ellenőrizni, hogy mit néz, mit játszik a csemetéje.
– Mi is tévézünk, de közösen, a nappaliban. Véleményem szerint, abban a pillanatban, amikor megveszed a tévét és beteszed a gyerek szobájába, elveszíted a vele való együttlétet, nem tudod ellenőrizni, hogy mit néz, nem tudod megmagyarázni, hogy egyes adások miért nem neki valók. Ugyanez a helyzet a számítógéppel is. Probléma az is, hogy a szülők egy része nem tudja használni a gépet, az idősebb pedagógusok sem tudnak segíteni a gyereknek, így a barátokhoz, haverokhoz fordul. Engem azért érdekel az internet, a közösségi oldalak és mindenfajta kommunikáció, hogy megértsem a működését, tudjam, mi történik, hogy aztán megmagyarázhassam a gyermekeimnek, hogyan kell használni, és tudjak rávilágítani a jó és a rossz oldalára is – magyarázza Bokor Zoltán.

Nem a jegyet, hanem a tudást tartja fontosnak
A legjobbak között kell lenni, de az életben nem csak az éltanulók érvényesülnek.
– Fontos a tudás, de a minősítés relatív dolog. Tapasztalatom szerint a legjobb tanulókból lesznek az alkalmazottak, a statisztikák is ezt mutatják. Én sem voltam osztályelső. A nejemnek nagyobb az elvárása az iskolás lányunkkal szemben, mint nekem, de aztán kiegyezünk. Én úgy gondolom, hogy amikor megszületett a baba, már „felnőtt kisgyerekek”: gyerek, mert vigyázni kell rá, de felnőtt, mert külön egyéniség. Véleményüket meg kell hallgatni, hihetetlen meglátásuk van. Decemberben a lányom részt vett egy céges gyűlésen, ahol kiértékeltük éves tevékenységünket, a megvalósításokról és kudarcokról beszéltünk. A lányom csak figyelt, aztán otthon elmondta, nem is gondolta, hogy a felnőttek is olyan gondokkal küszködnek, mint a gyerekek, és saját osztályközösségéről kezdett el beszélni.

A gyerekektől sokat lehet tanulni
Sokkal nyitottabbak, mint a felnőttek, a nyugati világhoz hasonlóan gondolkodnak, csak mi tartjuk vissza őket.
A Bokor gyerekek fegyelmezettek, szófogadóak.
– Nem kell különösebben fegyelmezzem a gyerekeimet. Tudják, ha betartják, amiben megegyeztünk, akkor számíthatnak rám. Én egyszer kaptam két pofot édesapámtól, mert a jegyeimet letagadtam, tíz perc múlva már elfeledtem a verést, de édesapám nem tudott aludni, amiatt, hogy engem meg kellett üssön. Ezért gondolom, hogy a verés helyett sokkal hatásosabb, ha megmagyarázza az ember a gyerekének, hogy miben tévedett, mit csinált rosszul, de nem akkor, amikor puskaporos a hangulat, hanem amikor lenyugodnak a kedélyek.
 
„Érezniük kell: mindig számíthatnak szüleikre”
A hétvége a családé, kirándulnak, utaznak, együtt töltik a napot.
– Szombaton és vasárnap reggel a szüleimhez, most már csak édesanyámhoz megyek kávézni. Ez bevett szokásom. Van, amikor belépek a céghez, de igyekszem haza, a családomhoz.
Az üzletember számára nagyon fontos a család, a szeretet, a kiegyensúlyozott, nyugodt hátország.
– Szerető családban nőttem fel három testvéremmel együtt. Felnőttként értettem meg, hogy ez mennyire lényeges. Nem a pénz, az ajándék értéke a fontos, hanem hogy a gyerek nyugodt körülmények között nevelkedjen, tudja, érezze, hogy mindig számíthat a szüleire. Évekkel ezelőtt úgy gondoltam, aki jó vállalkozó és sokat dolgozik, nem lehet jó szülő, magyarázkodtam a gyerekeim előtt, hogy az ő jólétükért dolgozom, dolgozunk. Aztán  rájöttem, hogy ez nem korrekt velük szemben, mert ők nem kértek sem autót, sem házat, sem azt, hogy minden nap üdítő legyen az  asztalon, ezt mind mi, felnőttek akartuk.

A gyerekek minket akartak, hogy minél több időt töltsünk velük. Dolgozni kell, de a munkahelyi problémáimat, idegességemet nem viszem haza, nem zavar, ha ugrálnak, ha játszani akarnak velem. Barátaim mind idősebbek nálam, 20-25 éves gyerekeik vannak, és látom, melyek azok a családi értékek, amik a gyereket hazavonzzák hétvégére, ünnepekre. Én is azt szeretném, hogy a gyerekeim felnőttként is szívesen jöjjenek haza. Nagyon szerencsés ember vagyok, minden álmom teljesült: van szép családom, jól menő vállalkozásom. Kezdetben nehéz volt, a semmiből építettem fel a céget, aztán bővítettem, fejlesztettem, minden álmom teljesült, és egy ponton azt vettem észre, hogy nincs célom. Sikerült elmennem egy magyarországi kurzusra, ahol a vállalkozás következő generációnak való átadásával foglalkoztak. Most az a célom, hogy a gyerekeimet bevezessem, megismertessem velük a céget. Krisztinának már elmondtam, bejár a céghez, vakációban dolgozott is. Ők az örököseim, és fel kell legyenek készülve arra, hogy a helyemre lépjenek, tovább vigyék a céget.

Cikk megtekintve összesen: 753   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: