Tisztelt Szerkesztőség! A”Megsértették az édesanyámat” cimű cikk margójára szeretnék véleményt nyilvánitani amit szeretném ha nyilvánosságra is hoznának mivel, hogy névvel és címmel irom.Kénytelen vagyok irni mert a szivemhez közel álló kicsiny közösséget ha támadások érik nem tudom némán szemlélni.Űzenem a presbiter Hölgynek, nem helyes az a viselkedési forma amit alkalmazott, és végképp nem, egy tisztes korban levő Hölgyel szemben! Azt pedig tudomásul kell bizony venni hogy nagyon sokan vannak abban a kicsiny közösségben akiknek a legnagyobb gondjuk a mindennapi betevő falat kenyér, lett légyen az fiatal vagy idős egyaránt.Az egyházunk szerepe az lenne a hagyományaink szerint,hogy a képviselőik által, gyámolitást nyujtsanak az elesetebbeknek, és ezt ugy értem hogy nem alamizsnát kell adni, hanem lelki támaszt! Tisztelt egyházi előljárók, fogadjanak el egy jó tanácsot:Tanuljuk meg egymást tísztelni ugy mintha emberszámba vennénk egyik a másikat amit ugy is irhatnék,hogy” vice-versa”.Azon kijelentésre amit ,idézem”A Nép egy senki”én azt mondanám,hogy „A Nép az hatalom”tisztelt érintett Urak és Hölgyek!!és még azt is mondanám,hogy akiket Önök senkiknek méltóztattak nevezni Ők azok akiknek köszönhetően fentmaradt a hitűnk és a vallásunk még csak az elnyomó rendszerben is!Ők azok akiknek ha adsz egy keveset nagyon sokat adnak víssza!Ne feledkezzűnk meg egy puszta tényről,hogy öszetartásunk ereje a megmaradásunk zállaga! Paizs István, Kovaszna

Cikk megtekintve összesen: 152   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: