Ünneprontó buszjárat A Kézdivásárhelyi Road Trans menetrend szerinti utasszállító buszán a karácsony előtti hétvégén tizenegyen állva utaztunk, Kecskemétről Kézdivásárhelyig. A cég a buszon az utasok kényelmét és biztonságát szolgálja, elviekben, de ez egyáltalán nem így történt, ami következményeket vont maga után. Mi már tizenegy éve utazunk a Road Trans cégű buszukkal, és semmi panaszt nem tudtunk elmondani erről a járatról Eddig! De ez az utazás felejthetetlen marad a számunkra. Az utasok egy része szeszesitalt fogyasztott, és olyan bűz volt a buszon, hogy az embernek a gyomra felfordult. Az egyik utas maga alá piszkított, és ott ült, míg mi többiek abban járkáltunk és abban álltunk. Szó szerint tapostuk a vizeletét! Nem sok hiányzott ahhoz sem, hogy két utas megkéselje egymást, mert mindkettő a bicskájával fenyegetőzött, de hála a söförnek, hogy lecsendesítette a kedélyeket. Viszont nem értettem a két söför tehetetlenségét: mikor felszálltunk Kecskeméten a buszra, és láttuk, hogy elfoglalták a helyünket, felszólítottuk az ott ülőket, hogy adják át a helyüket, mert oda a mi jegyeink szóltak. De az ottülőknek is volt jegyük, igaz hogy számlát már arról nem tudtak mutatni, csak a jegyükkel büszkélkedtek, amit véleményem szerint Budapesten vettek meg az indulás előtt. Ami azt jelenti, hogy a két söför még egyszer eladta azok emberek jegyeit, akik fölszálltak Kecskeméten a Szélmalom Csárdánál. Az a tizenegy személy köztük mi is. Természetesen, akik ültek nem adták át a helyüket, mi a söförhöz fordultunk segítségért, erre nekik csak az volt a válaszuk idézem ’’Őket nem érdekli, hogy ki ül és ki áll, döntsék el az utasok, és addig nem indulunk, míg nem rendeződik a helyzet. Azt sem értettem, hogy bár az utaslistán a mi nevünk szerepelt, nem mi ültünk, hanem akik Pesten hamarabb fölszálltak. Édesanyám betegsége miatt ülve kellett volna utaznia, tudni illik, hogy Központi egyensúly zavara van. Jegyeink a 3 – 4 – 5. helyre szóltak. Ez volt az utaslistán is. A jegyeinket bizonyítani is tudtuk, mivel, vissza kellett adni a jegyeket a söföröknek, de azelőtt lefényképeztük őket, illetve azt is, hogy hogyan utaztunk állva 650 km – t. A határnál a következő történt: Mielőtt a határhoz értünk ezt mondta a söför Úr az álló utasoknak: ’’Ha kérdezi a vámos, hogy miért állva utazunk legalább egyet, hazudjunk, hogy Makónál a határ közelébe lerobbant a busz, és ők csak átvisznek a határon, a másik oldalt már jön elénk a mikrobusz’’ Már a buszon a söförök hazudni is tanítják az embereket, még ilyet sem hallottam. Egy adott helyzetben, még az életem is veszélyben forgott, mivel Pécskánál egy kocsi átjött a mi sávunkba, csak azon múlott, hogy nem történt frontális ütközés, hogy a söför időben észlelte a veszélyt, és gyorsított, így a busz oldalának ment neki a személygépkocsi. Természetesen a söförök ígéretet tettek arra, hogy amilyent haza érünk Kézdivásárhelyre, az álló utasoknak visszafizetik a jegyek árát, ami még a mai napig nem történt meg. Közismert, hogy az ember sosem tud olyan szegény lenni, hogy ne tudjon ígérni. De az ígéret csak úgy jó ha be is tartják! A visszafele való utazásunk sem volt felhőtlen. Mikor 2 – án indultunk volna vissza ugyanezzel a járattal tátva maradt a szánk, mivel a busz söförök azt az utasítást kapták Nagy Ernő elnökúrtól, hogy mi nem utazhatunk velük vissza, mivel én még az othontartózkodásom alatt írtam egy másik ujjságnak is. Sajnos mamám Return jegyet vett, és így akármennyire nem szerettünk volna ezzel a céggel visszautazni, muszáj lett volna mivel ki voltak már fizetve a jegyek. Nem értettük, hogy miért nem hoznak el, mivel ők arra hivatkoztak, hogy ennek az ujjságnak, mi irtunk egy levelet, hogy hogyan utaztunk haza felé. De azok nem mi voltunk. Édesanyám mikor beszélt a cégvezetővel, az aztmondta, hogy bosszúból nem hoznak el, kérdezem én, hogy különbözetet tesznek az utasok között, ráadásul a jegyek árát sem adták volna vissza, Kedves Barátosi söför ÚR úgygondolta, hogy kijön és nevet rajtunk egyet, amiért nem hoznak vissza Magyarországra. Én egy rágcsálónak minősítem, az ilyen embert. Édesanyám felhívta a Segélyhívót, kijöttek a rendőrök, és jegyzőkönyvet készítettek. Aztán a rendőrség által visszaadták a jegyeinket, de csak azt amivel visszajöttünk volna. Külön köszönet a Kézdivásárhelyi rend-őrfőkapitányságnak, ahol a rendőr segítségével egy másik utasszállító céget keresett nekünk, amivel vissza tudtunk utazni. Igaz, hogy a jegy ára a duplája volt a másiknak, de megérte, hiszen kényelmesen utazva, Rendes Buszsöförökkel utaztunk vissza. És ugyérzem hogy a Road cég csak azért fele ár, mert a Konkurenciát el szeretné törölni, de ilyen utasszállítással véleményem szerint nem lehet. Úgy gondoljuk, hogy jogtalanság történt. Ezért szeretnénk az emberek figyelmét felhívni arra, hogy gondolják át, hogy melyik utasszállító céggel szeretnének külföldre utazni. Tisztelettel és Köszönettel: Keresztes Zoltán

Cikk megtekintve összesen: 96   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: