Budapesten a metróban ment először lefelé mozgólépcsőn a négyéves lányom. Megszorította kezem, és ijedten súgta oda:

– Azt hiszem, téliszonyom van.

 

A nagyinál töltött nyaralás után meséli Laura, hogy mezítláb járkált a házban. Mondom neki:

– Ezt lehet, hogy nem kellett volna, mert ott nagyon hideg a padló.

– Nem baj, átfutottam rajta – válaszolta.

 

Gyöngyike olyan három, három és féléves volt, amikor a függöny mögé bújva hadonászott és kiabált.

– Mit csinálsz, kicsim? – kérdeztem tőle.

– Ijesztgetem magamat, anya – jött a válasz.

 

 A bevásárlóközpontban előremegyünk Szilviával, míg az apja a számítógépes holmikat nézegeti. Mikor már jócskán eltávolodunk, látom, hogy Szilvia szája sírásra görbül.

– Mi a baj, kicsim? – kérdeztem aggódva.

– Azért sírok, mert apa elkóborolt, és nem talál vissza hozzánk – magyarázza szomorúsága okát.

Cikk megtekintve összesen: 472   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: