A gyerekeknek igazi kihívást jelenthetnek még az olyan egyszerű, hétköznapi dolgok is, amiket minden nap tapasztalunk, és úgy gondoljuk, hogy ismerünk. Olyan gyerekeknek terveztük a tábort, akiknek szükségük van az önállósodásra, olyan új, játékos világban, ahol mindenki megtalálja önmagát, és közben nem ütközik kudarcokba.

Egy életmódtábor lehetőséget nyújt arra, hogy átértékeljük mindennapjainkat, nyitottabb szemmel járjunk a világban, hogy egy virágsziromban is megleljük mosolyunkat. A táborba olyan gyerekek jelentkeztek, akik eddig nem voltak szüleiktől távol.

Számukra igazán nagy segítség, ha megszokott világukhoz közel kereshetik azokat az értékeket, amelyeket az egészséges életmód, a találékonyság, az alkotás, a tudni akarás, a magunkkal való megbékélés, a társaink elfogadása, a segítségnyújtás és az együtt létezés öröme jár át.

Egy olyan világ nyílt meg a táborozók előtt, ami lendületet ad, lelkesít, felráz, megmutatja azokat a kincseket, amelyek mellett a hétköznapokban elrohanunk. Bebizonyosodott, hogy az új dolgokat érdemes kipróbálni, hogy az érték bennünk van, csak felszínre kell csalogatni, nem elég nézni, látni is kell.

Első nap megalkották kincses dobozukat, amibe sorra új értékek kerülhettek, préselt virágokkal, színes szalvétákkal, tábori naplóval, került beléjük falevél, varázspálca, a séták során gyűjtögetett kövek.

Minden nap kreatív műhelyt szerveztünk, különböző technikákat és anyagokat próbáltak ki. Megterveztük a tábor jelkepét, amely az állandó körforgás jelképe is lett, mandala matricával festettek a gyerekek egyedi, az együvé tartozást jelképező trikókat, bőr dísztárgyakat és ékszereket.

Felkutattuk és megismertük a vidék növényvilágát, fákat és cserjéket, gyógynövényeket. Az első napokban begyűjtött gyógynövényekből (cickafark, zsurló, menta, szurokfű) a későbbiekben kis teazsákokat készítettünk, a vidék minden aromáját emlékeink közé zárva. Hatalmas sikere volt az Ika vár mellett szedett kövek festegetésének is, és az együvé tartozás ősi szimbólumaival agyagérméket készítettünk nyomdázás technikával. Az értékes, honfoglalás kori motívumvilágban gazdag pecsételőket László Károly jóvoltából kaptuk.

A vándorutak, séták, portyázások mindig új kincsekkel gazdagítanak, új felfedezésekkel és megfigyelésekkel. Az Ika vár történetét, legendáját, úgy gondolta a nagy csapat, hogy teljesen átírja, hadd legyenek vattacukor lovagok a várban és csoki patak csörgedezzen. Nem maradt el az egymásra hangolódásnál a belső ritmusunk előcsalogatása improvizált hangszerekkel, testünk minden rezdülésével zenét alkottunk, a természet befogadta zenénket, és visszhanggal válaszolt. Vendégeket is fogadtunk, nem is keveset, de a meghívottak közül Laczkó László hobbiíjász bemutatója teljesen elbűvölt mindenkit. Nagy izgalommal várták, hogy megérinthessék az igazi íjat és nyílvesszőt. Nap mint nap ismételgették a bemutató után az ősi harc-ászat jellegzetes mozdulatait. Nem maradt el a tábortűz, a táncos vigalom sem. A tábor végén megkérdeztük, kinek hiányzott a televízió vagy a számítógép, a többség egyértelműen azt vallotta, hogy tényleg meg lehet lenni televízió nélkül, sőt…

Az ötnapos tábor ideje alatt belekóstolhattak a másság világába, ami nem ámítás, nem varázslat, hanem maga a földi életünk elemeinek előhívása, ami valójában bennünk lakozik, csak felszínre kellett csalogatni azzal, hogy megéltük.

Utolsó nap a kezdő kis táborozókat már csalogatta haza az anyai, apai ölelés és a vágy, hogy a kincses dobozba gyűjtöttek otthon a családban is megtalálják a helyüket, így majd a későbbiekben is erőt meríthessenek az ott bújkáló tábori illatokból.

Orbán Imola, Bóbita Egyesület

Cikk megtekintve összesen: 375   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: