Léteznek olyan ízletes rókagombák, amelyeknek termés ideje inkább az őszi időszakra esik, amikor az általában nagyobb testű sárga rókagomba már szórványosabban jelenik meg. Magasan fekvő lomb és fenyőerdőkben teremnek, nálunk gyakoriak. Közös jellegzetességük, hogy termőrétegük, vagyis a kalap alatt levő réteg nem lemezes, hanem eres vagy ráncos. Vegyük sorra őket.

A szagos rókagomba kalapja hamar szétterül, majd tölcsérszerűen bemélyed, színe narancsos barnás illetve szürkésokker. A kalap pereme hullámos, egyenetlen, a kalapbőrön levő pikkelyek idős korban eltűnnek. Termőrétege a kalap alatt, ritkán sorakozó ráncos erekből áll, amelyek fiatalon alig láthatóak, majd villásan elágazóak és kereszterekkel kapcsolódnak. Tönkje 2- 7 cm hosszú, nem hengeres, hanem szétnyomott, gyakran hajlott, felül vastagabb és üregesen sima, élénk narancssárga színű. Húsa vékony, sárgás és kellemes sárgabarack-illatú.

A tölcséres rókagomba (képünkön) nem sokkal különbözik az előbbitől. Színe zöldes barnás, a kalap alatt szürkés árnyalatú villásan elágazó erekből áll, amelyek lefutnak az üreges sárgásszürke tönkre. Kalapja idősen fodros szélűvé válik.

A felsoroltakon kívül még létezik a halvány rókagomba, amelyik a közismert változattal azonos, csak színében halványabb és robusztusabb. A bársonyos rókagomba is jól hasonlít az alaptípushoz, de kalapja bársonyos felületű, hullámos peremű, kalaphúsa meg nagyon vékony. Külföldön ritkasága miatt védett, ám nálunk, például Kommandón tömegesen megtalálható.

Cikk megtekintve összesen: 855   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: