| Onlinereklám-ajánlat » |
| Printreklám-ajánlat » |
- › Csernátoni körkép
- › Kovásznai körkép
- › Kézdiszentléleki körkép
- › Dálnoki körkép
- › Torjai körkép
- › Esztelneki körkép
- › Kézdialmási körkép
- › Lemhényi körkép
- › Berecki körkép
- › Gelencei körkép
- › Zabolai körkép
- › Szentkatolnai körkép
- › Kézdivásárhelyi körkép
- › Kommandói körkép
- › Ozsdolai körkép
- › Bodoki körkép
- › Gidófalvi körkép
- › Sepsiszentgyörgyi körkép
- › Rétyi körkép
- › Nagyborosnyói körkép
Szerző
A politikus szonettekbe menekül
Like-old ezt a cikket: |
Like-old a Hírmondó FB oldalát: |
|||
Hozzászólások száma (a cikk alján):
0
|
Politikus és író – e két szerep köré épült a könyvbemutató. A beszélgetés első felében Markó Béla mint író-költő vallott szonettjeiről, azok témáiról és végül az ezekből kirajzolódó magánéleti megnyilvánulásairól, gondolatairól.
– Egész fiatalon megtanultam, hogy a magyar nyelvnek van egy egészen érdekes sajátossága, hiszen a költő nem egyszerűen mesterséget, hivatást jelöl, hanem minőséget is – jegyezte meg Markó. Míg politikusnak lenni tekintélyt jelent, ma már az értelmiségieknek egyre kisebb a beleszólása a közéletbe, nem úgy, mint – érdekes módon – 1989 előtt, a totalitárius diktatúrában. – Én, egyesek szerint elég későn azt mondtam, fokozatosan akarom lezárni a politikusi pályámat, és visszatérek eredeti hivatásomhoz, ami egyfajta naiv elképzelés volt a részemről – morfondírozott a szerző.
A rendszerváltást követően először 1995-ben jelent meg verse, majd 2008-ig nem alkotott. Ebben az évben kiadták két szonett-kötetét, amelyekben, ahogy Bogdán László fogalmazott, „kihívóan nem politizál; egyfajta magánéleti szféra és azok dilemmái bontakoznak ki az alkotásokból, helyszín a kert az évszakok változásaiban”. A versek visszafogottsággal szólnak szerelemről, meghitt családi pillanatokról, a természet mindennapi csodáiról.
– A politika és az irodalom az önkifejezés más-más lehetőségeit biztosítja: míg a politika a közösségi akarat kifejezése, a költészet az egyén vágyainak, örömeinek kifejezése” – mondta a költő, aki hozzátette: a szonett kötött formája életminta is számára, hiszen adott keretben mozgunk mind, van, akinek megadatik e kereteken módosítani, a nagy kihívás: ebben a feltételrendszerben mit tudunk felmutatni.
Arra a kérdésre, hogy miért a szonettet választotta kifejezési eszközül, Markó így válaszolt: – Írni nem élvezet. Amikor az ember egy érvényes szöveget befejezett, az elégtétel, de leülni a fehér papír elé, szorongás, állandó félelem, hogy sikerül-e valamit alkotni. De szeretem csinálni, ugyanakkor nem merem azt mondani, hogy élvezettel végzem, hiszen meg kell küzdeni a nyelvvel, a formával. Ennek ellenére szép feladat, ha lehetne, mindennap tenném, viszont hatalmas veszélye is van, rutinná válik, amelyet azután már nem szabad tovább művelni.
Lévai Barna
|








