Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Vonzások és taszítások

A pártoktól független, nemzeti értékekben és érdekekben gondolkodó ember a fejét kapkodja, hogy mik történnek a magyar közéletben. Pozsonyi Ádám, a Demokrata újságírója találó kis groteszkben ábrázolta az elmúlt pár év markáns változásait: egy több éves kómából ébredő pácienssel beszélget az ápolója, a beteg ámultan és hitetlenkedve hallgatja, hogy Kálmán Olga a Hírtévénél dolgozik, Heller Ágnes a Jobbikkal akar összefogni, és Vona Gábor hanuka-üdvözletet küld a zsidó közösségnek.

Tény és való, kialakult egy olyan háromszög, melyben minden szereplő azzal vádolja a másik kettőt, a hiteltelenítés nem titkolt szándékával, hogy egylényegűek, hogy összefogásra törekednek, hogy nincs érdemi különbség köztük. A Magyar Időkben olvashattunk arról, hogy a baloldali konglomerátum és a Jobbik között „valójában semmi különbség nincs”. Az MSZP éveken át azzal igyekezett hitelteleníteni a Fideszt, hogy a Jobbik kottájából játszik.

A Jobbik fő retorikai fegyvere a Fidesz ellen, hogy semmi különbség nincs nemzetpolitikai szempontból az MSZP és a Fidesz kormányzása között, mindkettő egyformán káros a magyarság számára. Mindeközben a tárgyilagos szemlélő számára evidens, hogy mindhárom prizma torzít, három olyan erő áll a politikai porondon, melyeknek értékrendje, ideológiája, célrendszere merőben eltér egymástól.

Bármennyire is követhetetlen és kiábrándító az utóbbi év jobbikos politikája, a párt történelemértelmezésében, külpolitikai alapállásában, kultúrpolitikai célkitűzéseiben még csak nem is emlékeztet a baloldalra. A két politikai tábort Orbán Viktor azonos intenzitású gyűlölete és a minden áron való kormányra kerülés igyekezete köti „csak” össze.

A Fidesz akkor is, ha elkövetett nem kevés hibát és mulasztást elsősorban a kultúrpolitika terén, nyilvánvalóan erősíti az ország szuverenitását, ellenáll a globalizmusnak, migránsügyben világszinten példamutató politikát folytat, és a nemzetépítés szándéka kitapintható a gazdaságpolitikájában is. A baloldal pedig nyíltan vállalja az országot szétprédáló Károlyi Mihály eszmei örökségét, és „időről időre ráront saját nemzetére”. Hogy e három erő milyen arányban kap majd közbizalmat, azt egyelőre lehetetlen megjósolni. Csúnya kampány lesz, annyi biztos.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük