Van még becsület!

Múlt szombaton Barót központjában akadt dolgom. Az autómat, mivel máshol nem volt hely, a Profi élelmiszerüzlet előtti parkolóban hagytam, ahonnan gyalog indultam el intézni tennivalóimat. Mikor visszaértem, észleltem, hogy a pénztárcámat valahol elvesztettem. Elkeseredtem, nemcsak a pénz miatt, hanem mert az összes létező személyi okmányom is benne volt.

Elsőre végigjártam a Rózsa utcai üzleteket, hátha valaki megtalálja a bukszát, és ha beviszi oda, hadd tudjanak róla az elárusítok, hogy kié. Aztán megnéztem a szemetesládákat, mert átvillant bennem, hogy esetleg, aki megtalálja a pénztárcát, kiveszi belőle a pénzt, majd az iratokat eldobja. Ezt tartottam a legvalószínűbbnek. Ugyanúgy a rendőrség is, mert miután jelentettem nekik az esetet, azt mondták, terjesszem ki a kukázást a környező utcákra is. Hiába, a pénztárca nem került meg.

Hazamentem, gondolkodva már azon, hogy hétfőn kezdhetem az iratcserékkel járó hercehurcát, amikor meglepetésemre egy férfi jelent meg a kapumban, nagy örömömre kezében pénztárcámmal. Tordai Miklós a neve, és Nagybaconban lakik. Szerény körülmények között élő ember, akinek bizonyára jól fogott volna a talált pénz, eltehette volna, de nem ezt tette. Megkeresett, és hiánytalanul átadta nekem a pénztárcát. Ezúton is még egyszer köszönetemet fejezem ki neki ezért.

Úgy vélem, a velem történteknek azért is helyük van a nyilvánosság előtt, hogy általuk is igazolódjon: íme, mai világunkban is előfordul, hogy az erkölcs, a jólneveltség, a becsületesség legyőzi az anyagi kísértést. Jó érzés tudni, hogy az egyenes útnak is vannak még követői – bár sokszor az ország vezetőitől sem ezt a példát látjuk –, hogy mi, Erdővidéken élők is megbízhatunk egymásban.

Darvas Ferenc, Barót