Útszéli szinten

Valahogy úgy vagyok itthon, ha szemetet látok a járdán, lábam előtt, lehajlok és fölveszem, viszem a legközelebbi szemétvederig. Nincs ebben szerintem semmi különös. Tettem ezt másutt is, ahol általában tiszták az utcák. Nem tehetem Bukarestben, mert ott még a hivatásos utcaseprők se győzik.

Itt van például ez a Lazăr Lădariu, a marosvásárhelyi Cuvântul liber főszerkesztője. Talán 150 soros az írása, aztán abban 150 esetben nevezi a magyar vezetőket, 1952-től a mai napig, polgármestereket, politikusainkat szemtelennek, arcátlannak, pofátlannak. Szánalmas a szókincse mind ezek, mind elvei szerint. A legútszélibb nyelvvel próbálja a maga szintjére aljasítani a magyarságot, határoktól függetlenül. Örök fájdalma, sebe a Romániában még létező magyarság, és ezt a sebét vakarja, s nem veszi észre, hogy az elrákosodik bizony, ha nem ügyel.

Középkori, pofátlan vágyálomnak nevezi – mit is? Azt is többek között, hogy az egy és örök, oszthatatlan Romániában a kórházi ágyon magyarul szólalnának a magyar betegek! És esengve mondom, valóban középkori, inkvizíciókori ez a fölháborodása. És Antal Árpád András polgármestertől Kelemen Hunorig mindenkit egy karámba terel, mint… na nem díszítem.

Elég az, hogy ismétli faj- és fejtársai minden mocskát például Gyergyószentmiklósra, Sepsiszentgyörgyre, Marosvásárhelyre – mindenüvé, ahol megfordul a fejekben az autonómia. És hivatkozik a román Alkotmányra, azt se tudván, hogy a római jog szerint (sem) hivatkozhat olyan okra valaki, melyet ő maga idéz elő. Állítja habzón azt a tervünket, hogy Maros, Csík, Háromszék megyékből ki akarjuk „verni” a románokat. És bekeveri a Jobbikot, a Magyar Gárdát, Vona Gábort – nem számít, kérem. Lădariu a román fasiszta tűz csiholója ezzel az írásával is. Hogy ezreléke se igaz? Ugyan, kicsire nem ad, még akkor se, amikor azt állítja, Magyarország feltételekhez akarta kötni Románia európai uniós tagságát. Bár akarta volna!

A fasizmus száraz ágain csicsereg ez az önjelölt, miközben Bukarestben a tüntetők között lehajolni se lehet a szemétért. Kórházakat követelnek amott is, másutt is, és az állami, a kormányszintre törvényesedett hazug tolvajlás megállítását. Lădariu pedig küzd a megélhetési fasizmus szintjén, fajüldözőként magyar földön is.