Szomorú történet

Egy sír. Háromszintes földalatti kripta, egy háromtagú család végső nyughelye Kézdivásárhelyen. Egyetlen lakója ez év május 21-án költözött be, de a mai napig nem tud csendben nyugodni.

A temetést az ELIZA temetkezési vállalkozó bonyolította le, amely saját csapattal rendelkezik, és elmondása szerint nagyon ügyesek a fiúk. Mivel azon a hétvégén kezdődtek a kicsengetések, három napot kértek a kripta elkészítéséhez. A temetés után hat héttel be szerettük volna fedetni, de a ferdesége miatt senki nem vállalta. Akkor derült ki, hogy 25 cm az eltérés az egyeneshez képest.

Amikor ezt közöltük a temetkezési vállalkozóval, a reakciója a következő volt: „nagyon sajnálom, de sok bajt okoz az ital”. Megkértük, hogy hívja fel csapatának főnökét, Moréh Lászlót, aki telefonon keresztül azt válaszolta: „sok sírt elrontottunk már, mindet helyre lehet hozni, de az nagyon sokba kerül.”

Ezek után elmentünk a református egyház tiszteleteséhez, aki javasolt egy találkozót hármasban, kint a temetőben, a helyszínen, hogy közösen beszéljük meg és találjunk megoldást. Természetesen az ELIZA részéről senki nem jött el a megbeszélésre. Megemlítjük azt is, hogy az ideiglenes fejfán a lakk egy hónapig száradt, mert „nem volt elég meleg az idő, és nem száradt meg a lakk” (ez év májusában és júniusában). Végül, többszöri próbálkozás után találtunk egy mesterembert, aki elvállalta, hogy visszabontja a legalsó szintig a kriptát, és kijavítja a ferdeséget.

Kérdésünk a következő: miféle lelkületű emberek ezek, akik becsapják, kizsebelik, és átlátszó kifogásokkal ámítják a hozzátartozókat, kihasználják a tájékozatlanságunkat, a halottal szemben pedig kegyeletsértést követnek el, mert a mai napig nem tud nyugodni a sírjában? Ezt jelenti a minőségi csapatmunkát ennek a vállalkozónak?

Dr. Csiki Erzsébet és Orsolya, Kézdivásárhely

A levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.