Szezonvégi optimizmus

Már csak azt várom, hogy nyugvópontra jusson végre ez az egész igazságügyi reform, mert előre láthatóan csak így fog elülni az a parttalan politikai cirkusz, amivel elárasztotta a nyilvánosságot. Szinte látom, hogy abban a pillanatban, amint lezárul a folyamat, vagyis lejár a „válság” szezonja, visszaszorulnak legalább ideig-óráig a hírtelevíziók és közösségi médiák manipulatív algoritmusain csüngő dühös emberek csoportjai, és sematikus véleményeik aktualitás híján nagy robajjal örvénylenek majd lefele a demokrácia öblítőcsészéjében.

Mert ki fog derülni, hogy bizony a román demokrácia nem pusztult bele, sőt, a köztársaság az alkotmány keretei között visszatér abba a megszokott kerékvágásba, amiből a Băsescu és Kövesi ügyészasszony által világra hozott szörnyszülött ügyészi állam víziója kibillentette. Igen, jó eséllyel végre a történelem szemétdombjára kerül majd az a már-már új hatalmi ág, amivé a korrupcióellenes ügyészséget torzították a titkosszolgálatok és a nagyhatalmi érdekek, hogy ráronthassanak a parlamentáris demokrácia alapját jelentő pártrendszerre.

Természetesen még sok víz lefolyik az öreg Dunán, mire Vasarcú Johannis kihirdeti az új jogszabályokat. De mint minden rosszból, ebből a rémálomból is származott némi jó. Amellett, hogy egy, az európaiság bükkfanyelvét az urbánus közeg felé elég meggyőző módon artikuláló modernizációs párttal is bővült a románok politikai spektruma, az a társadalmi nyomás, ami az utcákon egy tisztább közéletért szállt síkra, egy olyan demokratikusan megfogalmazott politikai fegyvertény, amivel minden magát komolyan vevő politikai szereplőnek kezdenie kell majd valamit. Ez utóbbi fejlemény a jövőre nézve akár optimizmusra is adhat némi okot.

Ugyanakkor az erdélyi magyarok képviseletének is szembe kell néznie a szomorú valósággal, hogy e válságos időkben majdhogynem teljességgel nélkülöznie kellett választói felé a meggyőzés eszközeit. Ez a folyamat nem most kezdődött, de mára nyilvánvalóvá vált. Egyre égetőbb a kérdés tehát, hogy akar-e, képes-e ezen a trenden fordítani, vagy a szavazótáborát továbbra is szabad prédának hagyja az ellenfelei számára?