A történelem folyamán Székelyföld egy olyan sajátos, gazdasági, társadalmi és kulturális entitást képezett a Kárpát–medencében, mely Magyarország keleti bástyájaként a haza védelmében is kiemelt szerepet játszott. A Habsburg-uralom azonban szétzilálta a rendhagyó székely társadalmat, melynek következtében a 19. századra súlyossá vált gazdasági gondok ínséghez és ezáltal tömeges elvándorláshoz vezettek.

E folyamat veszélyes és a magyarság egészére nézve tragikus hatásait ismerte fel a századvég nemzetben gondolkodó politikusi és értelmiségi rétege. Rádöbbentek ugyanis, hogy a románság számának folyamatos növekedése és ebből fakadó terjeszkedése miatt az erdélyi magyarság egyre nagyobb teret veszít, így beolvadását csak egy fejlődő gazdasággal és gyarapodó népességgel rendelkező Székelyföld akadályozhatja meg.

 

Mindezek nyomán került sor a Tusnádon 1902-ben megrendezett székely kongresszusra. Ennek részvevői ugyanis azokat a földművelési, ipari, kereskedelmi és közművelődési kérdéseket voltak hívatottak megvitatni, melyek törvényhozási, kormányzati vagy társadalmi úton való megoldása alkalmas lehet a székely nép áldatlan helyzetének a javítására és kivándorlásának legalább a mérséklésére.

Az itt kikristályosodott megoldások életbe léptetését azonban a háború, majd a trianoni békediktátum megakadályozta, a helyzet pedig sajnos még nehezebbé és bizonytalanabbá vált. Hiszen a román hatalom azóta is vagyona elkobzásával, tömeges betelepítésekkel, jogai megnyirbálásával, folyamatos nyomásgyakorlással, feszültség- és félelemkeltéssel igyekszik mihamarább megszüntetni az erdélyi magyar jelenlétet. És nem utolsó sorban a belső anyaország szerepét betölthető Székelyföld kiszipolyozásával, illetve fejlődésének a megakadályozásával. Aljas tervük megvalósítását pedig csak egy gazdaságilag és kulturálisan fejlett, gyarapodó és öntudatos székely nemzet tudja megakadályozni.

Éppen ezért, a 2002-ben, ugyancsak Tusnádfürdőn megtartott centenáriumi konferencia után üdvözlendő egy olyan tudományos értekezlet megszervezése, mely Székelyföld jelenlegi helyzetére és lehetséges fejlesztésére vonatkozóan fogalmaz meg igényes kérdéseket és ad rájuk kimerítő válaszokat.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. április 21., 13:56
    ÉRTÉKELÉS: 2

    A román hatalom vétkeinek felsorolásakor többek közt ajánlom elolvasni Földi István Székelynek születtem című visszaemlékezéseit. A kitűnő társadalomrajzban a szerző többször is kitér a magyarságukat eladó renegátok belső aknamunkájára, a székelység szellemi igénytelenségére, a magyar állam 18 előtti nemtörődömségére, a saját kezünkkel is megástuk a sírunkat bizonyítandó. Első sorban az önön hibáink felett tartsunk revíziót, mert azok jobban fájnak, mint az idegen elnyomás. Ma is le lehetne vonni belőle az aktuális mondanivalót, ebben az értelemben alig változott azóta a világunk.

Ajánló

Győzelmek idejéről

Nagy izgalom van Oroszországban, a madárvilágban, Jekatyerinburgtól át az Urál-hegységen s fel északra, Szentpétervárig, Izlandig is. Ragyogó arcok meg emberzsivaj, örömös, hiszen 32 ország képviselői lelkendeznek szent labdák körül. Az emlékezet madárszárnyán idézzük magunk elé azt a magyar csapatot, melynek nevében egyetlen vicorgó, magas magánhangzó se volt: MAGYAR ARANYCSAPAT. Galambok, ölyvek, sasok követték Puskásékat szelíden, […]

A moltonköpeny

Tél volt, hideg, és Ceaușescu regnált. A le­strapált bordó molton ott lógott az ügyeletes orvosi szoba fogasán. Béla belenézett az átadási naplóba, aztán lekapta a fogasról a vastag, bordó köpenyt, fázósan magára tekerte az övét, és zsebre dugta a kezeit. A bal zsebben valami papírféle akadt a kezébe. Kivette, és a kékes színű bankjegyről Nicolae […]

Az iszlám és Európa

Orbán Viktor nevét 1989. június 16-a óta jegyzik a Kárpát-medencében. Az akkor mindössze 26 éves politikus Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján mondott egy rendkívül kemény, lényeglátó, prog­ram­adó beszédet, melyet ma is egyetértéssel hallgathatunk. Kimondta azt, amit mások abban a pillanatban nem mertek, vagy nem tartottak taktikusnak. A történelem úgy hozta, hogy 29 évvel később, […]

Jövőképek

Az oroszországi labdarúgó világbajnokságról nagyon korai még velősebb gondolatokat megfogalmazni. E sorok írásakor az éremesélyesek közül kettő-három pályára sem lépett. Sejteni sem lehet – esetleg csak találgatni –, hogy melyik csapat, melyik játékos lehet a vb hőse. Annyi bizonyos, CR7, azaz Cristiano Ronaldo szokás szerint kellőképpen felspannolta magát, az első mérkőzésén (mégpedig Spanyolország ellen) a […]

Ébredezik a román?

„Romániának nem régiósításra, nem decentralizációra, hanem autonómiára van szüksége. Az lenne a legjobb, ha Dél-Tirolról venne példát, egy olyan gazdasági közigazgatási autonómiáról, amely ösztönzi a helyi befektetőket és a hasznot is helyben hagyja, nem megszűri egy fővároson keresztül, amely egyáltalán nem biztos, hogy a vidék érdekeit nézi. Idejétmúlt Románia mai közigazgatási szervezése. A százéves Romániának új országprojektre van szüksége, és ez az autonómia lehetne”.

A haza szolgálatában

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egy olyan református család sarjaként, amely1657-ben nyerte el a nemességet Erdélyben. Előnevét első ízben a II. Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozó őse viselte, mivel Nagybányán született. Apja már 8 éves korában a debreceni Református Kollégiumba küldte, majd Sopronban elvégezte a gimnáziumot és […]

Arad tündöklése

Két vaskos kötet Arad színjátszásának történetéről! Emberfeletti munkát végeztek megírói, összeállítói, Piroska Katalin és Piroska István. A most már nyugdíjas tanárházaspár jelenleg Kiskunfélegyházán él, de hazajárnak Aradra, ahol évtizedekig tanítottak, s olyannyira kötődnek ehhez a nagyszerű városhoz, hogy páratlanul gazdag kulturális, művelődési, de főleg színháztörténeti munkájukkal kétségtelenül beírták nevüket Tóth Árpád városának szellemi éle­tébe.

A haza szolgálatában

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egy olyan református család sarjaként, amely1657-ben nyerte el a nemességet Erdélyben. Előnevét első ízben a II. Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozó őse viselte, mivel Nagybányán született. Apja már 8 éves korában a debreceni Református Kollégiumba küldte, majd Sopronban elvégezte a gimnáziumot és […]

Fény Róma felől

Valami elindult. Valami megállt. És máris özönölhetnek a kérdések, feltevések és kétségek a két tétel után. Hogy a migráció elindult, az kétségtelen. Nem rémképeket látott Európánk a fellegekben, hanem lenn, a kertekben, gondozott emlékhelyeken és egyáltalán mindenütt és idelenn rémüldözött, és ma is azt teszi a bezuhogó idegenek kései között. Soha nem volt ilyen egyetemes […]

Termékeny káosz

Románia immár sokadik évét nyomja le érzelmileg is túlfűtött, válságos közéleti állapotok között, ennek megfelelően sokat beszélnek, írnak (jómagam sem lévén kivétel) ennek a társadalomra, a gazdaságra, vagy éppen az állam működésére tett káros, bomlasztó hatásairól. Mindeközben azonban alig esik szó, illetve szinte észre sem vesszük e szeszélyes és fordulatoktól zsúfolt események hullámai között annak […]

Szomorú világbajnokság

Kezdődik a focivébé, és őszintén, nem nagyon érdekel. Nem vagyunk ott, és kikosarazott kérőként nem fűt a vágy mások menyegzőjén kényszermosolyogni. (Bár örvendek is, hogy nem jutottunk ki, így nem röhög rajtunk a fél világ, mint az andorrai kaland után). De most inkább tényszerű megállapításként mondom: a válogatottak meccsei gyengébbek, mint a komoly futballal rendelkező […]

Amikor az élet veri a szabályt

Egy Simenon-regény utolsó lapján Maigret felügyelő, látván, hogy egy ismerten kábítószerfüggő konzumnő már-már elájul, kivesz a fiókjából egy kis zacskót, amelyet egy házkutatásnál koboztak el, és diszkréten a nő kezébe dugja. Igen, a híres detektív narkóval látja el a szerencsétlent. Van úgy, hogy az élet bonyolultabb minden jogi és erkölcsi törvénynél és szabálynál. Néhány évvel […]

Színjáték

Ujjal mutogatnak egymásra a két politikai tábor tüntetői, hogy ki hagyott nagyobb szemetet a bukaresti Győzelem téren. Mivel kétszáz méterre lakom az eseményektől nyugodt szívvel mondhatom, döntetlen az eredmény. A tüntetők –ezek is, azok is – irdatlan nagy szeméthalmot hagynak maguk után. Egyetlen helyet tudok az országban, ahol az esemény után tiszta marad a terep, […]

Törékeny demokrácia

A közigazgatási törvénykönyvbe (egyelőre csak a szenátus által hétfőn elfogadott formájában) belekerült, hogy ezentúl nem lesz kötelező a húsz százalékos küszöb ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok érvényesítsék a kisebbségi nyelvi jogokat. Magyarán: a helyi vagy megyei tanács akkor is úgy dönthet, hogy kiírja a megye vagy a település nevét romántól eltérő nyelven, hogyha az ott […]

A kézdivásárhelyi kórházkapu kapcsán

Mindig olyanok mondják meg, hogy nem kell közelebbi bejárata legyen a kórháznak, akiket nem érint. A kórházat tudtommal nem távgyaloglóknak, hanem beteg embereknek építették! Nagyon kampányoltak annak idején a városvezetők, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy új kórháza van a városnak, a politikusok nem győztek vele büszkélkedni, mekkora tett, hogy felépült. Ez igaz is, de mi […]