A történelem folyamán Székelyföld egy olyan sajátos, gazdasági, társadalmi és kulturális entitást képezett a Kárpát–medencében, mely Magyarország keleti bástyájaként a haza védelmében is kiemelt szerepet játszott. A Habsburg-uralom azonban szétzilálta a rendhagyó székely társadalmat, melynek következtében a 19. századra súlyossá vált gazdasági gondok ínséghez és ezáltal tömeges elvándorláshoz vezettek.

E folyamat veszélyes és a magyarság egészére nézve tragikus hatásait ismerte fel a századvég nemzetben gondolkodó politikusi és értelmiségi rétege. Rádöbbentek ugyanis, hogy a románság számának folyamatos növekedése és ebből fakadó terjeszkedése miatt az erdélyi magyarság egyre nagyobb teret veszít, így beolvadását csak egy fejlődő gazdasággal és gyarapodó népességgel rendelkező Székelyföld akadályozhatja meg.

 

Mindezek nyomán került sor a Tusnádon 1902-ben megrendezett székely kongresszusra. Ennek részvevői ugyanis azokat a földművelési, ipari, kereskedelmi és közművelődési kérdéseket voltak hívatottak megvitatni, melyek törvényhozási, kormányzati vagy társadalmi úton való megoldása alkalmas lehet a székely nép áldatlan helyzetének a javítására és kivándorlásának legalább a mérséklésére.

Az itt kikristályosodott megoldások életbe léptetését azonban a háború, majd a trianoni békediktátum megakadályozta, a helyzet pedig sajnos még nehezebbé és bizonytalanabbá vált. Hiszen a román hatalom azóta is vagyona elkobzásával, tömeges betelepítésekkel, jogai megnyirbálásával, folyamatos nyomásgyakorlással, feszültség- és félelemkeltéssel igyekszik mihamarább megszüntetni az erdélyi magyar jelenlétet. És nem utolsó sorban a belső anyaország szerepét betölthető Székelyföld kiszipolyozásával, illetve fejlődésének a megakadályozásával. Aljas tervük megvalósítását pedig csak egy gazdaságilag és kulturálisan fejlett, gyarapodó és öntudatos székely nemzet tudja megakadályozni.

Éppen ezért, a 2002-ben, ugyancsak Tusnádfürdőn megtartott centenáriumi konferencia után üdvözlendő egy olyan tudományos értekezlet megszervezése, mely Székelyföld jelenlegi helyzetére és lehetséges fejlesztésére vonatkozóan fogalmaz meg igényes kérdéseket és ad rájuk kimerítő válaszokat.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. április 21., 13:56
    ÉRTÉKELÉS: 2

    A román hatalom vétkeinek felsorolásakor többek közt ajánlom elolvasni Földi István Székelynek születtem című visszaemlékezéseit. A kitűnő társadalomrajzban a szerző többször is kitér a magyarságukat eladó renegátok belső aknamunkájára, a székelység szellemi igénytelenségére, a magyar állam 18 előtti nemtörődömségére, a saját kezünkkel is megástuk a sírunkat bizonyítandó. Első sorban az önön hibáink felett tartsunk revíziót, mert azok jobban fájnak, mint az idegen elnyomás. Ma is le lehetne vonni belőle az aktuális mondanivalót, ebben az értelemben alig változott azóta a világunk.

Ajánló

Romos a vasút

Régi a vicc, olyan régi, hogy már sokan nem is értik. Bejön Moszkvából a vonat egy romániai állomásra, és a vagon ajtajából elrikkantja magát az orosz: „hordárok, hordárok!” Mikor néhány megjelenik, folytatja: „még több hordárt!” Jönnek a többiek is, erre az orosz: „én is hordár vagyok”.

Érdemes-e hinni?

Két esemény kapcsán szeretném megosztani észrevételemet, gondolataimat. Az egyik politikai esemény, az RMDSZ kongresszusa Zilahon, a másik egészségi állapotfelmérés itt Sepsiszentgyörgyön.
Az utóbbival kezdem.

Az anyanyelv tánca

Évekkel ezelőtt, amikor híre kelt, hogy Kazinczy Ferenc falujában felavatták a Magyar Nyelv Múzeumát, sokan csóválták a fejüket. Hogyan is lehet a nyelvnek múzeuma? Aztán nemsokára megjelentek autóbuszok, amelyek annak a múzeumnak az üzenetét hozták, s tódultak a diákok mellett felnőttek is, mert csodát akartak látni és hallani. És valóban él az a múzeum, amelynek üzenetét hozták!

Van esélyünk a megmaradásra

Hatalmas robbanás, döbbenet, félelem és pánik. Por, füst, hangzavar. Rémülten menekülő fiatalok, kábultan kóválygó felnőttek, gyerekeiket kétségbeesetten kereső szülők. Szétszórt maroktelefonok, táskák, ruhadarabok. A padlózatot beborító törmelék között élettelen testek, fetrengő sebesültek, jajveszékelő emberek.

Az ágak népe

A székely székek rendszere, mely a 14. század elejére megszilárdult, egy sajátságos, máig ható érvénnyel példaszerű önigazgatási forma volt a középkori magyar királyságban.

Durvul a közélet

Amikor Szilágyi György jobbikos képviselő beígérte Dömötör Csaba államtitkárnak, hogy úgy nyakon… teremti, „hogy leszáll a feje”, akkor egyesek megpróbálták ezt szembeállítani a Jobbik „cukisodásával”, s úgy prezentálni, mint a Jobbik igazi arcát. Holott nyilván csak annyiról volt szó, hogy egy képviselőben elszakadt a cérna, amire volt már példa a politikai életben, és vélhetően lesz is; örömteli, hogy a mi parlamentünkben a rendszerváltás után csak verbális erőszakra került eddig sor, dulakodásra vagy verekedésre még nem.

Történelmi lélekhányados

Az 1987. esztendő nem hozott sok újat a romániai magyarság sorsában, sem a bánás- és bántásmódot illetően, sem az életszínvonalban. Többek között abban is hasonló volt az előző évekhez, hogy ezrével menekültek ki Romániából a magyarok. Az 1986-os évben román nyilvántartás szerint 1184 magyar ember ment át Magyarországra, magyar nyilvántartás szerint 19.445. A különbség a vízum nélküli átszökésekből adódik.

Felszín és mélység

A téma a földön hever – szokták mondani annak, aki nyilvánosan kívánja hallatni szavát, mondjuk a köz ügyeiben. Hogy mi is hever a maga kézzelfogható valóságában a földön, úton és útfélen, köztereken, központokban és városok, falvak peremén, nehéz lenne mind elősorolni, de láthatja, akinek van szeme a látásra.

Országnagyból állampapa

Alighogy bársonyszékbe kerülnek az atyafiak, mindjárt bál­anyák akarnak lenni. A hatalomba kerülve azt hiszik, észt is adott hozzá a Fennvaló, s nem­igen hallgatnak a jó szóra, a segítőkész tanácsra. A demokratikus tanácskozást mindjárt átváltják diktatórikus hangnemre. Nem egyszer voltam tanúja magam is annak, hogy a „gyertek, tárgyaljuk meg”, a „sok ember sok ötletet jelent” miként vált át „megmondtamra”. Persze, így aztán lassan kialakul az önkényuralom, ahol a vezér a lényeg.

A konok székely

Csütörtök este örökre eltávozott körünkből és a földi létből Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke. Személyében egy olyan sorstársunk hagyott itt minket, aki büszkén, azonban kérkedés nélkül vállalta származását.

Vetnek, dobnak, hajítanak

Nehéz megmondani, melyik nyelvekben van más-más elnevezése az atlétika dobószámainak. A magyarban diszkoszvetés, gerelyhajítás, kalapácsvetés, súlylökés a hivatalos és szokványos elnevezés. Persze semmiféle szakmai vagy nyelvi hibát nem vét, aki gyűjtőszóval netán azt mondja, jó messzire dobták a gerelyt, a súlyt, a kalapácsot, a diszkoszt.

A tudás és a tudatlanság hatalma

A tudás – vagy mondjuk mai nyelvezettel: az információ – hatalom, akárcsak a pénz. Aki informált, kétszer annyit ér, aki pedig félreinformált, kétszeresen könnyű játékszer a tudó kezében.

Az emberek vetése

A tüdőgyulladást nem lehet csak úgy megkapni, mint a Nobel-díjat. Arra rá kell szolgálni, ki kell fázni, meg éhezni, izzadni. Jó, a Nobel-díjért is meg kell izzadni. Én viszont nem izzadtam, nem fagyoskodtam, és tessék, most itt vagyok. Doktor úr, én igenis…

A hazánkat meg kell védeni!

Az Európai Parlament plenáris ülése szerdán elfogadta azt a határozattervezetet, melynek értelmében megkezdődik az uniós szerződés 7. cikkelyében előírt eljárás megindításának előkészítése Magyarországgal szemben. És történt mindez a szociáldemokrata, liberális, zöldpárti és radikális baloldali frakciók előterjesztése nyomán, mert szerintük az utóbbi években „súlyosan romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete” Magyarországon. Példaként […]