A történelem folyamán Székelyföld egy olyan sajátos, gazdasági, társadalmi és kulturális entitást képezett a Kárpát–medencében, mely Magyarország keleti bástyájaként a haza védelmében is kiemelt szerepet játszott. A Habsburg-uralom azonban szétzilálta a rendhagyó székely társadalmat, melynek következtében a 19. századra súlyossá vált gazdasági gondok ínséghez és ezáltal tömeges elvándorláshoz vezettek.

E folyamat veszélyes és a magyarság egészére nézve tragikus hatásait ismerte fel a századvég nemzetben gondolkodó politikusi és értelmiségi rétege. Rádöbbentek ugyanis, hogy a románság számának folyamatos növekedése és ebből fakadó terjeszkedése miatt az erdélyi magyarság egyre nagyobb teret veszít, így beolvadását csak egy fejlődő gazdasággal és gyarapodó népességgel rendelkező Székelyföld akadályozhatja meg.

 

Mindezek nyomán került sor a Tusnádon 1902-ben megrendezett székely kongresszusra. Ennek részvevői ugyanis azokat a földművelési, ipari, kereskedelmi és közművelődési kérdéseket voltak hívatottak megvitatni, melyek törvényhozási, kormányzati vagy társadalmi úton való megoldása alkalmas lehet a székely nép áldatlan helyzetének a javítására és kivándorlásának legalább a mérséklésére.

Az itt kikristályosodott megoldások életbe léptetését azonban a háború, majd a trianoni békediktátum megakadályozta, a helyzet pedig sajnos még nehezebbé és bizonytalanabbá vált. Hiszen a román hatalom azóta is vagyona elkobzásával, tömeges betelepítésekkel, jogai megnyirbálásával, folyamatos nyomásgyakorlással, feszültség- és félelemkeltéssel igyekszik mihamarább megszüntetni az erdélyi magyar jelenlétet. És nem utolsó sorban a belső anyaország szerepét betölthető Székelyföld kiszipolyozásával, illetve fejlődésének a megakadályozásával. Aljas tervük megvalósítását pedig csak egy gazdaságilag és kulturálisan fejlett, gyarapodó és öntudatos székely nemzet tudja megakadályozni.

Éppen ezért, a 2002-ben, ugyancsak Tusnádfürdőn megtartott centenáriumi konferencia után üdvözlendő egy olyan tudományos értekezlet megszervezése, mely Székelyföld jelenlegi helyzetére és lehetséges fejlesztésére vonatkozóan fogalmaz meg igényes kérdéseket és ad rájuk kimerítő válaszokat.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. április 21., 13:56
    ÉRTÉKELÉS: 2

    A román hatalom vétkeinek felsorolásakor többek közt ajánlom elolvasni Földi István Székelynek születtem című visszaemlékezéseit. A kitűnő társadalomrajzban a szerző többször is kitér a magyarságukat eladó renegátok belső aknamunkájára, a székelység szellemi igénytelenségére, a magyar állam 18 előtti nemtörődömségére, a saját kezünkkel is megástuk a sírunkat bizonyítandó. Első sorban az önön hibáink felett tartsunk revíziót, mert azok jobban fájnak, mint az idegen elnyomás. Ma is le lehetne vonni belőle az aktuális mondanivalót, ebben az értelemben alig változott azóta a világunk.

Ajánló

Erdoğan bajusza és a demokrácia

Akarjátok, hogy ezután minden marcipán fele az enyém legyen, és a másik felét először én rágjam meg, mielőtt ti lenyelitek? Körülbelül ezt a kérdést tette fel Recep Tayyip Erdoğan, Törökország fura ura egy népszavazáson. És az istenadta nép több mint fele ujjongva válaszolta: igen!

Erkölcsi kötelesség

A múltban sem volt ez másképp, felgyorsult világunkban azonban hatványozottan igaz, hogy csak kellő szellemi színvonal és tudásszint birtokában vagyunk képesek korunk nagy kihívásainak megfelelni. Egyénenként és közösségként egyaránt.

Multi kontra kisüzlet

Megnyílt Kovásznán a Profi szupermarket, és több kérdés is felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Elsősorban ugorjuk át azt a tényt, hogy a beharangozott időpont helyett rá két hétre nyitotta meg kapuit, mert mint hallottam, nem voltak rendben az építkezési engedélyek, és ha jól értesültem, még pénzbírságot is kaptak ezért.

Szotyori L. Zoltán és az erdélyi magyarok

Ritkán kap egy facebookos vitában megfogalmazott néhány gondolat akkora nyilvánosságot, mint Szotyori Lázár Zoltán szolnoki jobbikos önkormányzati képviselő és városi elnök néhány dehonesztáló megjegyzése, amit az erdélyi magyaroknak címzett annak kapcsán, hogy szerinte minősíthetetlenül támadta e sorok írója a pártját.

Elsodort álmok

Az elmúlt hétvégi változatos, izgalmas sportesemények és eredmények érdekfeszítő varázsát letaglózta egy tragikus hír. A Retyezát-hegység magaslatainak sziklavilágában, a Peleaga-csúcs közelében lavina sodort el egy alpinista csoportot, a szerencsétlenségben két kamaszkorú gyerek életét vesztette. A hegyes szikláknak csapódva szenvedtek halálos sérüléseket. Mindkét áldozat a világ legjobbjai között szerepelt a 12-18 éves korosztályban a hegymászó, sziklamászó […]

Nyúlságok?

Tegnap-tegnapelőtt még azt mondogattuk, ha képtelennél képtelenebb, a valóságtól elrugaszkodó történésekről, eseményekről, jelenségekről adtak hírt az újságok, hogy a papír sok mindent elbír. Ma, amikor szinte nem tudni, milyen világon vagyunk, amikor a mintha-valóságot már alig lehet megkülönböztetni az igazitól, azt mondhatjuk, ha ugyancsak eredeti (!) képtelenségekkel találkozunk, hogy hát bizony ez is elfér a […]

Útszéli szinten

Valahogy úgy vagyok itthon, ha szemetet látok a járdán, lábam előtt, lehajlok és fölveszem, viszem a legközelebbi szemétvederig. Nincs ebben szerintem semmi különös. Tettem ezt másutt is, ahol általában tiszták az utcák. Nem tehetem Bukarestben, mert ott még a hivatásos utcaseprők se győzik. Itt van például ez a Lazăr Lădariu, a marosvásárhelyi Cuvântul liber főszerkesztője. […]

Viszonylagos elmaradottság miatti elvándorlás

E négy szóban foglalta össze a minapi székely kongresszus egyik csíkszeredai előadója (Lázár Ede dékán) közösségünk és szülőföldünk legégetőbb gazdasági gondját, hozzátéve, hogy e tekintetben az 1902-es második székely kongresszus óta mi sem változott. 115 évvel ezelőtt a bajok gyökerét ugyanúgy határozták meg, és ezek orvoslására próbáltak meg kidolgozni megoldásokat. Hogy ezekből semmi sem lett, […]

Megállni, hó!

Magyar emberként az orromat is alig mertem kidugni a paplan alól valahányszor a román kommentátor a Real – Bayern BL-negyeddöntő visszavágóján az „arbitrul ungur”, Kassai Viktor bődületes hibáin szörnyülködött. Így tönkretenni egy szupermérkőzést, az már tiszta művészet.

Üzenet a románféltőknek

Olvasom a lapokban, hogy a három megye románféltői azt üzenik a magyar őslakosoknak, hogy ők sohasem fogadjál el a Székelyföld autonómiáját. Erre én azt mondom, jól is teszik, mert amit nem kérünk tőlük, azt ne is adják, hiszen nem az övékből adnák. Mi, az őslakos székely-magyarok az üzenjük: sohasem mondunk le az autonómia-igényünkről, így hát […]

Az apóka távozott, a Napoca maradt

Hosszú harc után végre kitették Erdély egyik legnagyobb városának a bejáratához a táblára a román Cluj-Napoca mellé a magyar Kolozsvárt és a német Klausenburgot is. Győzelem! Persze, akad egy kis tüske is az egészben. Éspedig nem a város magyar vagy német nevében, hanem éppen a románban. Ott díszeleg ugyanis a Napoca. Annak a valahai Napoka […]

Kéz kezet mos – ha nem is ingyen

Időnként felröppen egy-egy hír, amelyet némelyek világszenzációként szeretnének felszolgálni az erre éhes közönségnek, ám később rájövünk, hogy körülbelül annyira új, mint a spanyolviasz felfedezése. Példaként álljon itt a német EU-biztos, Günther Oettinger kijelentése, miszerint a nyugati gazdag államoknak érdekük a gyengébb gazdasággal rendelkező államok támogatása, mert utólag azok jó drágán felvásárolják a többek között német […]

Öröm az öregeknek

A Szörcsei Református Nőszövetség az idén bekapcsolódott az egyházmegyében útjára indított, „egy falat szeretet” jelmondatú programba, melynek célja a 80 év felettiek megörvendeztetése. Akadt olyan gyülekezet, ahol kenyeret sütöttek, vagy házi készítésű laskával lepték meg az öregeket. Szörcsén kézi készítésű kosárkába házi süteményt, csokinyuszit, pirostojást tettek és ezeket hordták ki Biró Erika lelkésznővel közösen a […]

Bűzlik a jog

Ma nem tekintek az idő kútjába, az eget sem vizslatom könyörület vagy manna ügyében. Nem kutatom okait kórságnak meg jégesőnek. Embert keresek. Nem magam helyett akarok embert állítani a fölismert igaz ügyben. Nem katonát magam helyett, mint annyi nagy küzdelmeink idején a gyáva meg pénzes egynémely uraink. Azokhoz akarok csatlakozni ma is a szó igazával, […]

Durva, mint a pokróc!

Nyilvánossá szeretném tenni, hogy a minap hogyan jártunk a családommal, az új Benedek üzletben. Nagyon durva és flegmatikus kiszolgálásban volt részünk. Miért vagyunk ilyenek egymás iránt? – kérdezem az ott dolgozó hölgyet, aki korábban a Kauflandban is megfordult. Nem az első alkalom, hogy így szolgál ki. Üzenem, menjen jó hosszú szabadságra, vagy váltson munkahelyet, mert […]