Azt kérdi egy erdélyi atyafi a vonaton, hogy most mi van ezzel a Sorossal, a magyarok háza táján nem szeretett ember az amerikai milliárdos. Johannis mellett azonban sok a Soros-fiú, meg -leány, de Romániában a szocdemek mondják azt, amit Orbán Viktor, hogy fel kell számolni az általa létrehozta intézményeket, csak éppen Liviu Dragnea bandájára nem akar voksolni a székely ember fia.
Ha jól megnézzük, néhány dologban megegyeznek a Soros-ellenzők, legyenek bal- vagy jobboldaliak. A hatalom nem szereti, ha külföldi személy, s még inkább intézmény szól bele az ország dolgaiba, főleg ha nyakukra akarnak hozni egy zömében dolgozni nem akaró, más kultúrával rendelkező tömeget.

Soros György a nyitott társadalmon egy szabadon keresztül-kasul átjárható országot, sőt Európát ért, ahol mindenki éli a maga életét, figyelmen kívül hagyva az őshonos nép létrehozta kultúrát, szokásokat, életmódot, vallást. Ez a Karl Popper-i elmélet, amely szerint a zárt társadalom korlátozza a szabadságot, és a tolerancia nem veszély, hanem társadalmi kötőanyag, az egyenlőség pedig alapvető emberi jog. Innen eredően az állam (főleg a nemzetállam) rossz, beleavatkozik az egyén (nem kevésbé a kisebbségek) életébe, emiatt ennek ellensége. Amerikai mintájú Európai Egyesült Államokat képzelnek el, amelyben szinte hangtalanul eltűnik a népek nacionalizmusa, s a történelem politikai felhasználása. Mivel a fejlettebb nyugati országokban egy kis vérátömlesztés jól jött és jön, hiszen a csökkenő lakosság miatt a szükséges munkaerőt pótolni kellett, a nyitottság mellé álltak. Jöttek is csőstül a bevándorlók, a jobbakat maguknak tartották meg, a gyengébbeket szeretnék szétosztani a többi EU ország között. Ennek azonban senki nem tapsol. Sőt. A nemzeti létüket még teljesen ki nem élt kelet-európai országok éppen ezért teljes erővel tiltakoznak elsősorban az arab és afrikai országokból érkező menekültek és gazdasági emigránsok bejövetele ellen. Ki így, ki úgy. Persze, egy választás kimenetele nem ettől, pontosabban nem csak ettől, függ.

A társadalom korszerűsítésének útja minden országban más és más. És az a meghatározó, hogy ennek következtében miként élnek az emberek.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Ki kit kér számon?

Istentelenül ledorongolta Cristian Tudor Popescu Simona Halepet a római WTA tenisztornán nyújtott szereplése miatt. A román sajtó mindenhez is értő megmondó-embere szerint hozzáállásával szégyent hozott az országra, mert nem küzdött, mert nem halt meg a pályán, mert megelégedett azzal, hogy megmarad világelsőnek, „kedvetlenül téblábolt”, és ellenállás nélkül asszisztált az ukrán Elina Szvitolina döntőbeli győzelméhez.

Egy orvos impressziói

A IX. Iskolaorvosi Kongresszuson, amely Bukarestben volt megszervezve közel 250 orvos részvételével, az ország minden megyéjéből, most már Kovászna megyét képviseltem tudományos dolgozattal. Kolozsvári, jászvásári, bukaresti egyetemekről jött előadótanárok tartottak értékes előadásokat. Jóleső érzés volt újra együtt lenni azokkal a gyermekorvosokkal, akikkel már 9 éve szervezzük ezt a találkozót. Nagyon sok újdonságot hallottunk, ami a […]

Fordítások és ferdítések

Hetvenes évek, angol dokumentumfilm a román tévé egyetlen csatornáján. A bevezetőben az angol kommentár körülbelül így szól: „az Osztrák–Magyar Monarchia számos nép kultúrájának adott közös otthont.” És a román, írott fordítás? Hogy a nevezett állam kegyetlenül elnyomta a szerencsétlen népeket.

Villanyoltás előtt

„We don´t need no education, we don´t need no thought control” (nyersfordításban: nincs szükségünk oktatásra, nincs szükségünk gondolat-ellenőrzésre) – ezekkel a sorokkal indítja a Pink Floyd rockzenekar népszerű és híres Another Brick in The Wall című dalát. Ki ne ismerné, ki ne hallotta volna! Nos, fogózkodjanak meg, ugyanis az Országos- vagy Nemzeti Oktatási Minisztérium legfrissebb összesítése alapján (értsd. statisztikai adatok) a dalban felvázolt disztópikus világ Romániában lassan már a mindennapi valóság része.

Nem fojtom magamba

Felkeltette érdeklődésünket a május18-i Székely Hírmondó Ne fojtsa magába rovatában a nevét érdekes módon nem vállaló személy hozzászólása. Igen. Erdővidék Múzeuma valóban arról álmodik, hogy őslénytani, paleontológiai gyűjteményét nagymértékű, látványos kiállítássá fejlessze. Ezen szándékunknak nem „egy pár mamutborda, állkapocs és egy törött agyar” az alapja, hanem egy világszenzációt jelentő, mintegy 80 százalékban meglevő masztodon- (nem […]

A múltat végképp…

Egy szóval se mondhatja senki, hogy nem készülünk, nem készítgetnek föl bennünket, itt élő magyarokat a nagy román nemzeti ünnepre, december elsejére. Ugyanis akkor, száz évvel ezelőtt, az első világháború végén gyűlt össze néhány száz, néhány ezer román, és egész egyszerűen bejelentették, hogy Erdély, Bánság, Partium, Máramaros stb., Romániával egyesül… Ismerjük. Azt sose mondják, az […]

Szerény optimizmus

A kollektív öröm épp annyira fontos egy nemzet számára, mint a társadalom alapegysége, a család számára. A magyar nemzetnek Trianon óta ritkán volt alkalma a közös öröm katarzisára, s amikor igen, mint például a bécsi döntések alkalmával, akkor sajnos az öröm forrása történelmi léptékben hamar megszűnt, az első bécsi döntés, a Felvidék zömmel magyarlakta területeinek […]

Száz év ígéret

A címet nem jómagam találtam ki, hanem a román származású amerikai történész, Maria Bucur. Nem mond mást, mint azt, hogy a románok december 1-jén néhány ígéretet ünnepelnek. Például az autonómiát. Az Amerikába kiűzött tudós felfedezett mást is: hogy egy másik kisebbséggel, az asszonyokkal sem bántak úriember módjára a dák felmenőkkel büszkélkedők. Az Osztrák–Magyar Monarchia és […]

Hisztikrácia

Tíz millióért nem adom Budescut, Dică nagy tréner, höhöhöööö, Steaua României, két év múlva elődöntősök leszünk a Bajnokok Ligájában – harsogta Gigi Becali egy hónappal ezelőtt. Most, egy elveszített bajnoki cím után: Dică gyáva, remegett a gatya rajtuk, Budescu közönséges tróger, egy passzt nem képes átvenni, egy millióért vigye, akinek kell. Elnézést, olvasó, hogy újra […]

Oda az igazság?

A változás örök! Az igazság is örök! Mégis egymásnak feszül a kettő, mert az igazság nem változik. Hiába erőltetik, a változ(tat)ás legfeljebb csak elrejtheti az igazságot, és ami helyébe kerül, az csak látszata lehet az örökségnek. Bár a gondosan előkészített látszat óriási tömegeket téveszthet meg, akaratlanul is tévútra terelheti őket, attól még az igazság csak kendőzve lesz, amely alkalom­adtán úgyis utat fog törni magának.

Álmodj, királylány!

A második legnagyobb kínai mobiltelefongyártó cég leállott. Miért? Az USA úgy döntött, hogy Irán rossz fiú, nem szabad vele kereskedni, aki mégis, kap egy körmöst. Nos, az ázsiai cég körmöst kapott, akkorát, hogy inkább lehúzta a rolót.

A szép munka mindennapjai

Szerettem volna elsőként gratulálni Deák Magdolnának a napokban elnyert igen rangos kitüntetésért, de hát ezt minden bizonnyal megtették már a kollégái, valószínűleg a tanítványai is. Persze, nem ért – legalábbis engem nem! – meglepetésszerűen ez a neki ítélt kiválósági cím. Volt alkalmam számos esetben tapasztalni, hogy kiemelkedően jó pedagógus, általa, munkája által kétségtelenül maga a […]

Blöffölt az ügyészség

Tucatnyi évvel ezelőtt az úgymond civil szerveződésekhez tartozók zöme – főleg, miután Monica Macovei, volt kommunista ügyészt kinevezték igazságügyi miniszternek – elkezdte zöngicsélni, hogy a Traian Băsescu akkori elnök ellen felvonulókat, de főleg a szoc-demeseket rács mögé kell zárni. Ha kell kitalálunk okot – mondták, magyarázták nekem is – a lényeg, hogy eltávolítsuk őket a […]

Takarítson, ne kéregessen!

Megkérem a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalt vagy a Gosp-Com Kft-t, vagyis azokat, akik a Molnár Józsiás parkot takarító személyzetet felelősségre vonhatják, hogy nézzenek a körme alá a társaságnak. A minap épp utam volt arra, amikor két zöldmellényes legény, az egyiket látásból ismerem, valami Csabikának hívják, fiatal, kis taknyos, régebb a Millennium Park környékén lófrált, a másik […]

Ablakok éneke

Eláradó reményeké mindig ez az évszak. A behódolás vágya is benne: hódolva hajolni egy-egy ibolyaszál, boglárka fölé, mintha először látnánk ilyent ezen a világon. Esőért imázni, hogy lenne végre bő termése az életnek. Esőért, és félünk ugyanakkor az áradástól. Jaj, miféle szerzet az ember, ha percig is elhiszi tavaszokon, hogy a természeti világ és az […]