Nagyon örvendek, hogy Kovászna is kezd felzárkózni a fejlődő városok sorába, értem ez alatt a kiépített infrastruktúrát, és magát a tenni akarást, hogy odafigyelnek a turizmusra. Azonban elszomorító az a Teleorman megyét idéző látvány, amikor a város tele van kóbor kutyákkal. Tudtommal régebb a kézdivásárhelyiek intézték a kóbor ebek befogását, aztán ez megszűnt, és azóta egyre inkább látni kutyákat a város utcáin kószálni. Valamelyik újságban úgy olvastam, hogy közbeszerzés lesz hirdetve az ebek befogására, de a jelekből ítélve előrelépés még nem történt.

Ott vannak a kutyák szinten mindenhol, és a legelszomorítóbb, hogy a gazdátlan kutyák mellett naponta látni olyan ebeket, amiket a gazdájuk enged el hanyag módon. Pl. van a Stefan cel Mare utcában, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum környékén egy porta, amely előtt szinte mindig kint ül egy megtermett fekete kutya, és nem egyszer látni, hogy a kapun bemegy, ahonnan kiengedték. Soha nem értettem meg, hogy akinek kutyája van, miért nem képes benn tartani az ebet. Persze, ha lenne menhely vagy legalább egy hivatalos szervezet, ami intézkedik ez ügyben, akkor változna a helyzet. Mert bármennyire is „katonai” lépés, miután néhány büntetés kiosztásra kerül, következőkor a gazda meggondolja, hogy benn tartsa-e a kutyáját, vagy inkább fizet.

És ez a helyzet azokkal is, akik a kutyára úgy tekintenek, mint valami tárgyra: egy ideig nevelik, aztán kidobják az útra. Mert sok ilyen kóbor kutya van. Az ilyen ember minek tart ebet? Meg ott van a legenda, amit mindenki tud, de senki sem látott, vagyis hogy máshonnan hozzák a kutyákat, és elengedik a városban. Ezeket nem lehet fülön csípni?

Remélem, mielőbb kerül olyan állatvédő szervezet, amely megoldja ezt a problémát.

Kerekes Géza, Kovászna

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Rendületlenül, angolosan

1. Szombaton és vasárnap a sportszerető ember úgy érezhette magát, mint Buridán szamara. A középkori skolasztikus példázatban egy éhes-szomjas szamár előtt egyenlő távolságban volt a széna és a víz, és a csacsi addig bólogatott jobbra-balra – igyak-e először vagy inkább egyek? – hogy étlen és szomjan pusztult el. Természetesen, aki a Hírmondót választja olvasmánynak csakis […]

Párhuzamos világ

Bibó István megannyi súlyos tévedése mellett megajándékozta a magyarságot néhány egyszerű, könnyen megjegyezhető, és megfelelő alkalmakkor jól idézhető, aforizmaértékű gondolattal. Ezek egyike, hogy a politikában nem lehet hazudni, még pontosabban, hosszú távon nem lehet hazudni, mert a hazugság lelepleződik. Ez persze még ebben a Bibó által finomított változatban sem fedi teljesen a valóságot, de annyi […]

„Fél véka ezüst, fél véka arany”

Szinte balladai a levél. „Tizenkét nagykövet összetanakodék, tiszta Romániát, hogy felépítenék. Hogy felépítenék fél véka ezüstért, fél véka ezüstért, fél véka aranyért.” S ennek érdekében „befalaznák” Laura Codruţa Kövesit a korrupcióellenes ügyészség főügyészének székébe, mindörökre. Szinte megható a levél, ha nem lehetne tudni, hogy fránya fél véka ezüst és fél véka arany a cél. Vagyis, […]

Csodálatosak!

Más sportágakban, más csapatok számára is példaértékű, követendő és oktatásra érdemes az, amit a magyar női U20-as kézilabda-válogatott véghezvitt a debreceni világbajnokságon.

Pogány keresztelők

Nem jó időben és helyen születtem, ám néhány illanó évtized alatt megértem és megéltem két ország állampolgáraként, tél-túl otthon, három társadalmi rendszert. Szinte minden okom megvolt, hogy meg ne bánjam. Bölcsőm körül fogait csikorgatva üvöltött a romániai fasizmus. Jött a Román Kommunista Párt, hogy rendet teremt. Aztán a műanyag forradalom, mely visszarémített Székelyföldre, elanyátlanodva az […]

100 évnyi hétfő

A magyarok kollektív tudatának 100 éve már, hogy amolyan hétfő reggeli ébresztőórájává, bosszantó csengőhangjává vált a trianoni békeszerződés emlékezete. Évente többször is kiugrasztja a történelmietlen szendergés mézédes álmából a „köztudatlan”, a nagy politikai narratíváktól (többnyire) mentes, a szubjektív időkronológiát követő mindennapokat. Trianon emlékezetpolitikai gyakorlata kizökkentené az időt a felejtés és elmúlás felé gravitáló természetes medréből, […]

Cáfol a UPC

Július 5-i lapszámunkban megjelent, Búcsút vett a UPC az Antennáktól című rövidhírünkre reagált Szabó Judit, a UPC Románia képviselője. „A UPC-nek szerződése van az Antena TV Group-pal a csatornák közvetítésére, és nem lesz kivéve az Antena 1, Antena 3, Antena Stars, Happy Channel és a ZU TV a hálózatunkból” – írta a kábelszolgáltató cég képviselője. […]

Valaki tegyen már valamit!

Aki a nagyborosnyói állomástól az új negyed mellett elhalad, a nap bármely szakában, az készüljön fel a rengeteg kutyára. Ha a sofőrök a kutyák életét akarnák megmenteni, akkor a sáncba köthetnek ki. A bicikliseknek jó esetben ott marad egy darab a nadrágjukból. A gyalogosok, ha élelemmel teli zsebbel jönnek, és van annyi idejük, hogy élelmet […]

Ki írta alá a szerződést?

A Barátosi Polgármester Hivatal a kéthavi nyugdíjamból levonatott 714 lejt, jogtalanul. Azért jogtalanul, mert mi nem kötöttünk szerződést a Tega Rt.-vel, és nem is dolgozott nekünk, tehát kötelességünk sincs feléja. Aki megkötötte a szerződést, az fizessen! Kérem a polgármester urat, hogy nevezze meg, ki írta alá a szerződést a Tegával, azok nevében, akik nem tették […]

Fogytán a papír, a kékszesz

Dehogy is véges az átverés, a semmibe vétel, kietlen hazánkban! A széles dolgozó tömegek (párturalom megfogalmazása, hazai továbbéltetés) nem átélik ezt, hanem naponta ebben a nyomorúságban taposnak, tehetetlenül. Századszor is merészelt a sajtó írni minderről, rá se…, esetleg ráköpnek, de változás semmi. Hadd idézzünk vidám szilveszteri kabaré szintű esetet a mából! A beteg két órát […]

A „különleges” társaság

Annak, hogy július 1-től felemelték a nyugdíjpont értékét 100 lejjel, elérve a 1100 lejt, mindenki örvend. Persze, a kisnyugdíjasoknak jól jön az a plusz száz lej, el kell mondanunk azonban, hogy az öregkorban adott összegeket egyáltalán nem a társadalmi méltányosság szerint fizetik. Egyszerűen azért, mert akadnak „különlegesebb” emberek, akik úgymond speciális nyugdíjat kapnak. Tehát öregségjövedelmüket, […]

Ismerkedjünk a közigazgatási törvénnyel 3.

Nem könnyű eldönteni, hogy az ember komorodjon, vagy viduljon az ellenzék közigazgatási törvénytervezet támadó érvein. Éppen az a friss hír, hogy összeölelkeztek és közös szellemi erővel rohamozzák meg az Alkotmánybíróságon. Persze, nem is akármelyik pontján óvják, hanem – minő meglepetés! – a romániai kisebbségek nyelvhasználati garanciáit is kipikkelték maguknak. Kik? Hát a Nép barátai: Băsescu […]

Polip és jövőkutatók

Mindig csodálattal tölt el az a gondoskodás, amellyel a nagy emberek nem hagynak minket, aprócska földieket a homályban tapogatózni, hanem a minimálbér mellé, ráadásként, elénk tárják a jövőt is. Például Hruscsov sem rejtette véka alá, hogy a dicsőséges Szovjetunió 1980-ra felépíti a kommunizmust, és persze messze elhagyja a gonosz Amerikát és imperialista csatlósait. (Erre mondta […]

Ismerkedjünk az új közigazgatási törvénnyel 2.

Mivel nemcsak az államigazgatás szolgálatában álló, vasalt selyemöltönyökben viharzó közméltóságok életére, hanem az önkormányzatokra, helyi közösségekre, de a gazdaságszervezésre is, így borítékolhatóan az egész erdélyi magyarság létmódjára kihatással lesz a minap elfogadott új közigazgatási törvénykönyv. Javallott hát elidőzni fölötte bár még néhány gondolat erejéig. Már csak azért is, mert a területi kormányhivatalok, a prefektúrák hatáskörének […]

Veszélyes kölykök

A minap az egyik kézdivásárhelyi szupermarket előtt arra lettem figyelmes, hogy a biztonsági őr pár roma gyerekkel vitatkozik. Először, reflexből, a gyerekek pártját fogtam volna, aztán hamar ledöbbentem. Az egyébként nagydarab őr higgadtan próbálta velük megértetni, hogy ott nem szabad koldulni, de a gyerekek palira vették, látszott, egyáltalán nem tartanak tőle, szemtelenül viselkedtek, kigúnyolták, és […]