Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Pillangó kisasszony könnyei

Naomi Osaka – a neve is mutatja – japán, húszéves leányzó, éppen megnyerte a US Open-t. Kezdődik a díjazási ünnepély. És amikor bemutatják őt, mint győztest, a közönség hurrog, mert nem a kedvenc diadalmaskodott. A szelíd, gyerekarcú lány szeméből csorognak a könnyek – nem az öröm, a megaláztatás könnyei. Ha ez a jelenet egy balkáni, mondjuk volt jugoszláv államban történik, nem csodálkozom, annyira frissek ott a nemrég még vérző sebek. De a mindenféle emberi jogok Amerikájától többet várnánk el.
Miként jutottunk ide? Nézzük az előzményeket. Serena Williams, az utolsó évtized megcáfolhatatlan világelsője egy évvel az életét is veszélybe sodró szülés után bombaformában tért vissza, és az otthoni közönség előtt a fináléig valósággal leseperte ellenfeleit. Ha a döntőt is megnyeri, rekordok sorát dönti meg. És – valószínűleg ő is jól tudja – ez volt az utolsó esély a Nagy Visszatérő Győzelemre, mert akárhogy is, 37 év az 37 év, az ő nem mindennapi testének is vannak természetes korlátai.
Úgy tűnt, a kis japán is könnyű préda lesz. Ám Naomi meglepően higgadt és pontos játéka megálljt jelzett a volt világelsőnek, aki hibák sorozatát elkövetve simán bukta az első szettet. A másodikban pedig a sporttörténet egyik legszégyenteljesebb pillanatát produkálta. A bíró figyelmeztetésére sértegetéssel, kiabálással válaszolt, hosszasan fenyegette a hivatalos személyt, ami játszmavesztést vont maga után. A mérkőzés végén sem fogott kezet a bíróval, és a záróünnepélyen is a maga vélt sértődéseit emlegette, elrontva a győztes japán lányka örömét.
Ami még felháborítóbb: három hivatalos személy jött mellé meccs közben ájtatos képpel, szinte bocsánatot kérve tőle, hogy a bíró rá merészelt szólni. Képzeljük el, amint az UEFA elnöke és az Eb szervezőbizottságának két tagja a focipályára jön lecsitítani Cristiano Ronaldót, miután sárga lapot kapott!
Ha a WTA nem sóz rá kőkemény büntetést, jaj a sportágnak! Nem egyszer ironizáltam a tenisz gyermeteg etikettjeit, de mégis, ez a sport maradt – legalább is eddig – a jólneveltség, a tisztaság utolsó fellegvára. És kedves amerikai közönség, tessék megtanulni nem koslatni, hangoskodni és az ellenfél önérzetén indián táncot járni! A szabadság hazájának alapító atyáit, nem a vadnyugati kocsmák köpködő cowboyait utánozni!

Zubreczky Antal

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük