A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Őrnélküli nyáj

Ha megkérdezné valaki, hogy annyi magyar ünnep között mikor lesz csángók napja, mondjuk csak nyugodtan, hiszen ezt maguk a csángók sem igénylik. Ők magyaroknak tartják magukat, mi is annak őket. Kinek jó az, ha kétszázezer emberrel kevesebb magyart tart nyílván a román hatóság? Csakis neki, főként, ha el kell(ene) számolnia a jogbéli rendtartással, amúgy keresztény európai (nem spanyol) módon.

Hadd idézzük innen, kisebbségből, a nálunk is bénítóbb kisebbségben látogatást tett P. Gegő Elek könyvét, annak is az 59. oldalon lelhető sorait. „De vannak a történt és történhető elnemzetlenedésnek még egyéb okai is.” (Külön fölhívom a kedves olvasó figyelmét az elnemzetlenedés képzett szó súlyára, szomorító szépségére, 1838-ból. – Cz.) „A moldvai magyar plébániák messze kiterjedő filiáit a missionáriusok gyéren látogatván meg, körüljárják most az oláh pópák; s ígéret szép szó és kecsegtetés által az őrnélküli nyájból igen sokat átvisznek egy más akolba, hol szőr és nyelv változtatva mekegniök kell.”

Az akadémia (Tudós Társaság) is érdeklődött tehát a túlsó, a hegyen túli magyarság sorsa iránt, le egész Galacig. Nem érdekességként kezelték tehát a 19. század elején sem a helyben maradt (!) vagy áttelepedett magyarságot.

Az ősi, egykori magyar nyelvet itt-ott alapjában, töredékeiben máig is megőrző magyar néprészt semmiképpen nem tekintették idegen csángóknak. Hogy a román papságnak a mai áldott szent napig is gondja van az elrománosításra, a csángó megnevezés szándékos ápolására, az inkább jellegzetes.

A moldvai magyarság a tovatűnt időktől a mai megpróbáltatások idején is tartja a római katolikus vallást. Ez viszont rájuk jellemző. A reformáció nem is érintette őket. Önmagukat bizalmas érdeklődők előtt ma is úgy nevezik, hogy mi, katolikusok…

Minden napjuk legyen szép, nevezetes is annyiban, hogy a hűség feszületei mellett imádkoznak, és lehetőleg – ez komoly: amennyire a román pópák engedik! – magyarul, az anyanyelvükön. Soha nem tudjuk elítélni azokat a moldvai magyar családokat, melyek kenyérgondok és verőlegények miatt kitértek eredeti hitükből, romanizáltak, de magyarul imáznak s vetnek keresztet.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.