Őrnélküli nyáj

Ha megkérdezné valaki, hogy annyi magyar ünnep között mikor lesz csángók napja, mondjuk csak nyugodtan, hiszen ezt maguk a csángók sem igénylik. Ők magyaroknak tartják magukat, mi is annak őket. Kinek jó az, ha kétszázezer emberrel kevesebb magyart tart nyílván a román hatóság? Csakis neki, főként, ha el kell(ene) számolnia a jogbéli rendtartással, amúgy keresztény európai (nem spanyol) módon.

Hadd idézzük innen, kisebbségből, a nálunk is bénítóbb kisebbségben látogatást tett P. Gegő Elek könyvét, annak is az 59. oldalon lelhető sorait. „De vannak a történt és történhető elnemzetlenedésnek még egyéb okai is.” (Külön fölhívom a kedves olvasó figyelmét az elnemzetlenedés képzett szó súlyára, szomorító szépségére, 1838-ból. – Cz.) „A moldvai magyar plébániák messze kiterjedő filiáit a missionáriusok gyéren látogatván meg, körüljárják most az oláh pópák; s ígéret szép szó és kecsegtetés által az őrnélküli nyájból igen sokat átvisznek egy más akolba, hol szőr és nyelv változtatva mekegniök kell.”

Az akadémia (Tudós Társaság) is érdeklődött tehát a túlsó, a hegyen túli magyarság sorsa iránt, le egész Galacig. Nem érdekességként kezelték tehát a 19. század elején sem a helyben maradt (!) vagy áttelepedett magyarságot.

Az ősi, egykori magyar nyelvet itt-ott alapjában, töredékeiben máig is megőrző magyar néprészt semmiképpen nem tekintették idegen csángóknak. Hogy a román papságnak a mai áldott szent napig is gondja van az elrománosításra, a csángó megnevezés szándékos ápolására, az inkább jellegzetes.

A moldvai magyarság a tovatűnt időktől a mai megpróbáltatások idején is tartja a római katolikus vallást. Ez viszont rájuk jellemző. A reformáció nem is érintette őket. Önmagukat bizalmas érdeklődők előtt ma is úgy nevezik, hogy mi, katolikusok…

Minden napjuk legyen szép, nevezetes is annyiban, hogy a hűség feszületei mellett imádkoznak, és lehetőleg – ez komoly: amennyire a román pópák engedik! – magyarul, az anyanyelvükön. Soha nem tudjuk elítélni azokat a moldvai magyar családokat, melyek kenyérgondok és verőlegények miatt kitértek eredeti hitükből, romanizáltak, de magyarul imáznak s vetnek keresztet.