Legszínesebb emlékeim közé tartozik Jancsi néni, egy közeli falucska megbecsült lakója. Hogy papíroson hogyan s mint szerepelt, nem tudom, de apjának köszönhetően Jancsivá vált, lévén a pálinka és az asszony nagy szerelmese, öt leány után a kocsmában megesküdött, hogy a hatodik Jancsi lesz, ha törik, ha szakad. A nép beleegyezett, így maradt a leányzó vénleány és Jancsi, mert hát ki csapta volna a szelet a falu szoknyás Jancsiának?

Júlia azon elmélkedett Rómeójával, hogy a rózsát nevezheted bármilyen néven, ugyanolyan szép, de emberek között nem működik ennyire egyszerűen. Sajnos mi, magyarok a spanyolokkal versengtünk a címkorság furaságaiban, jaj volt annak, aki nem helyesen használta a nagyságos, tekintetes, méltóságos satöbbi címeket. Ha alacsonyabbat mondott, sértés volt, ha túl magasat, gúnyolódásnak vehették. Pedig Jézus egyértelműen megtiltotta tanítványainak még az atya vagy tanítói címet is, hát még az ilyen-olyan „méltóságút”.

A kvékerek, mint George Fox vagy William Penn ezt komolyan vették, volt is balhé, midőn „király testvért” mondtak, és – minő rettenet! – a kalapjukat sem vették le előtte. Szerencséjükre kótyagosnak könyvelték el a társaságot, így maradt min hordani ama nevezetes kalapot. Egy tanítónő ismerősöm, papné is, a legvadabb időkben sem engedte a gyerekeknek, hogy leelvtársnőzzék, elvárta a „doamna învățătoare”-val kijáró tiszteletet, és még az elvtársak is megsüvegelték gerincességéért. Ugye, hogy lehetett!

Amikor hallom az utcán a kiáltást: feőnök úr!, előre libabőrös leszek. A forgatókönyv ismeretes, egy-két bók, majd „aggyon egy lejt”, vagy ötven banit, vagy egy ötöst, kinek-kinek megvan a tarifája, mint a sztárügyvédeknek. A tegnap viszont üdítő meglepetésben volt részem, egy erőtől duzzadó fiatalember (becsületére legyen, dolgozott) egy kávét kért, és hogy hozzam is oda neki. Csak megyünk a haladás felé! Mindeközben Londonban a metrósok utasítást kaptak, a hangosbemondó mellőzze az uraim és hölgyeimet, mert sérti a harmadik neműeket és a nemteleneket.

Legbecsesebb emlékként mégis azt a címet őrzöm, amit Botos úrtól, a magyarul meg nem szólaló mestertől, a grammatika ádáz ellenségétől kaptam a fiúkkal együtt tizenkettedikben: „Sunteți cei mai mari măgari de pe întreg globul românesc”, vagyis a román földgömb legnagyobb szamarai. Nem vitattuk.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

#Ellenállnak

Már nem titok senki előtt, hogy a korrupcióellenes ügyészség lassanként politikai rendőrséggé alakult át. Ellenben nem foglalkoznak a csodával határos módon meggazdagodottak vagyonával, főleg, ha ezek a hírszerzőkkel működtek együtt. Még akkor sem, ha az illető varázslatosan eltűnt, vagy hirtelen átadta lelkét teremtőjének.

Futballocska

– Fel a kezekkel, én vagyok Winnetou! Rambo! A gyerek szeret félelmetes hős lenni, nem tűzoltó meg vadakat terelő juhász, mint a naiv József Attila képzeletében. A NÉV az ő buksijában csodaerővel hat. Nekem négy gombfocicsapatom volt: magyar, román, angol és világválogatott! Szépen ráírtam a tízes számú kék csontkarika hasára tintaceruzával, hogy B. Charlton, és csavartam a picike gomblabdát a felső sarokba.

Mindenünk megvan!

Nagyon szép, tartalmas összejövetel tartottunk november 15-én délután az ikafalvi művelődési otthon imatermében. Újra összegyűlt a lelkes, 40–50 fős közösségünk, a „Rád is szükség van!”-családunk apraja, nagyja. „Alig vártuk, hogy jöjjünk ismét!”, „itt olyan, mintha egy nagycsalád lennénk!”, „fáj a lábam, de nem maradtam otthon”, „itt mindig olyan jól telik, nagyon jó veletek” – ilyen és ehhez hasonló mondatok röpködtek a megérkezés perceiben.

Haldoklik a király

Van úgy, hogy az élet utánozza az irodalmat. A román származású francia író, Eugen Ionescu színműve a fenti cím, az abszurd színház meghatározó műve. A szánalmas agónia, a valamikor volt dicsőség semmivé válása.

Románia nem jogállam

November 15-én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőrbakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak. Még akkor sem, ha ezt az Alkotmány látszólagos betartása mellett teszi. Egy engedélyezett történelmi kiállítás megnyitójának tervezett lebonyolítását ugyanis a karhatalom az érvényben lévő törvényekre hivatkozva akadályozta meg. Történt ugyanis, […]

Autonómia és revízió

Kedves MPP, illetve annak háromszéki szervezete! Tisztelettel tájékoztatom Önöket, hogy elment a józan eszük. Ha esetleg még nem fogták volna fel, hát íme, leírom: pár napja Önök éppen egy revizionista politikai szeánszot rendeztek a székelyföldi autonómia-mozgalom epicentrumában, Sepsiszentgyörgy főterén. Mi több, Önök arra vetemedtek, hogy összemossák a második világháború politikai díszletét az erdélyi magyarok modern, […]

Letörlöm arcod

Legkönnyebb lenne azt mondanom, hogy engem már nem lep meg semmi. És miért nem mondom? Azért, mert mindig a nehezebbet választottam. Meglepett viszont és örömmel, hogy fölhúzzák városunkban, szülőföldünkön a magyar zászlót, ha csak egy napra is. Gondolkoztam, s nem is egymagam, hogyan egyezett bele ez a megveszekedett román hatalom? Na, kiderült, hogy egyáltalán nem […]

Balladák bűvös szava

Ha valaki kételkednék a szép szó erejében, üsse fel valamelyik balladagyűjteményt, esetleg hallgasson balladákat, s ha van némi jártassága a magyar irodalomban, az is eszébe jut, hogy egyik neves írónk így szólt a Kádár Katát böngészve: egyetlen soráért odaadnám egész életművemet. Az illető nem volt ismeretlen az olvasók előtt, a balladák akkor kezdtek helyet találni […]

Nevetséges…

Tényleg az. Talán még ennél is súlyosabb, mert megalázó, elkeserítő. Történt, hogy az egyik közeli megye önkormányzatának tisztségviselői hajba kaptak. No, nem az általuk végzett munka minősége miatt, még csak nem is a túlfeszített, s emiatt stresszhelyzetet előidéző idegtépő tevékenységből kifolyólag. Tudjuk, hiszen nyomon követjük, a központi hatalom, miután kielégítette saját belső apparátusa fizetéssel kapcsolatos […]

Köszönetnyilvánítás

Az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület az irodalmi verseny megvalósításához nyújtott mindenféle segítséget, támogatást hálásan köszöni: dr. Makkai Ádámnak, Kovászna Város Tanácsának, a Kovászna Megyei Tanácsnak, a Kőrösi Csoma Sándor Líceumnak, a Kovásznai Városi Művelődési Háznak, a zsűrizést vállaló Egyed Emesének, Czegő Zoltánnak, Szebeni Zsuzsának, László Károlynak, Kiss Lászlónak, a Mikola Computechnek, az egyesület tagságának, […]

Nem lesz visszavágó

Miért ne mondanánk példabeszédet is? Van mit és kitől tanulnunk a magunk és a mások a történelméből. És az is általános igazság – azaz nem csak magyar –, hogy okos ember mások kárán tanul. Az úgynevezett menekülők sok-sok európai, amerikai halottal szemléltették elképzelésüket a jövőnkről s a magukéról. A gyengébb fehérek kedvéért meg is fogalmazták, […]

Prof. dr. Becali intelmei

Hálával tartozom a mindenféle -sson-nak, valamint Miguel Mateu síppal felszerelt, de szerszámát nem nagyon használó hoppmesternek, hogy egy kicsit megfoltozták önbecsülésemet, amely az andorrai és luxemburgi rémálmok után annyit sem ért, mint a venezuelai pénznem, a bolívar. Mert ha Svédország kibunyózta Olaszországot az oroszországi vébéről, azt jelenti, hogy más is kívánkozhat burka mögé bújni, nem […]

Csökönyös erdélyiek?!

Csak úgy elnézem, hogy eleitől kezdve milyen figyelemmel kísérték mifelénk a románok, miként alakul a katalán helyzet. Nem volt olyan többségi párt, amelynek tagjai nem a spanyol központosított irányításnak drukkoltak volna, és a függetlenséget lehetetlen követelésnek mondták. A spanyol központosító hatalommal tartó hazai többség többször is felsóhajtott, hogy ha az alkotmány kimondja, ha tetszik, ha […]

Segítsünk a Szarka családnak!

Külsőrekecsinben a magyar oktatás úttörőjének, Szarka Feliciának a háza kapott lángra október 4-én, pár perccel éjfél után. A bajt tetőzte, hogy egy, a tűzben maradt gázpalack robbanása következtében a ház lakhatatlanná vált. A kétgyerekes családnak mindene odaveszett, a sok esztendő munkája pár óra alatt hamuvá vált. Szarka Felícia és férje annak idején Külsőrekecsinben a Gyerekek […]

Őrnélküli nyáj

Ha megkérdezné valaki, hogy annyi magyar ünnep között mikor lesz csángók napja, mondjuk csak nyugodtan, hiszen ezt maguk a csángók sem igénylik. Ők magyaroknak tartják magukat, mi is annak őket. Kinek jó az, ha kétszázezer emberrel kevesebb magyart tart nyílván a román hatóság? Csakis neki, főként, ha el kell(ene) számolnia a jogbéli rendtartással, amúgy keresztény […]