Legszínesebb emlékeim közé tartozik Jancsi néni, egy közeli falucska megbecsült lakója. Hogy papíroson hogyan s mint szerepelt, nem tudom, de apjának köszönhetően Jancsivá vált, lévén a pálinka és az asszony nagy szerelmese, öt leány után a kocsmában megesküdött, hogy a hatodik Jancsi lesz, ha törik, ha szakad. A nép beleegyezett, így maradt a leányzó vénleány és Jancsi, mert hát ki csapta volna a szelet a falu szoknyás Jancsiának?

Júlia azon elmélkedett Rómeójával, hogy a rózsát nevezheted bármilyen néven, ugyanolyan szép, de emberek között nem működik ennyire egyszerűen. Sajnos mi, magyarok a spanyolokkal versengtünk a címkorság furaságaiban, jaj volt annak, aki nem helyesen használta a nagyságos, tekintetes, méltóságos satöbbi címeket. Ha alacsonyabbat mondott, sértés volt, ha túl magasat, gúnyolódásnak vehették. Pedig Jézus egyértelműen megtiltotta tanítványainak még az atya vagy tanítói címet is, hát még az ilyen-olyan „méltóságút”.

A kvékerek, mint George Fox vagy William Penn ezt komolyan vették, volt is balhé, midőn „király testvért” mondtak, és – minő rettenet! – a kalapjukat sem vették le előtte. Szerencséjükre kótyagosnak könyvelték el a társaságot, így maradt min hordani ama nevezetes kalapot. Egy tanítónő ismerősöm, papné is, a legvadabb időkben sem engedte a gyerekeknek, hogy leelvtársnőzzék, elvárta a „doamna învățătoare”-val kijáró tiszteletet, és még az elvtársak is megsüvegelték gerincességéért. Ugye, hogy lehetett!

Amikor hallom az utcán a kiáltást: feőnök úr!, előre libabőrös leszek. A forgatókönyv ismeretes, egy-két bók, majd „aggyon egy lejt”, vagy ötven banit, vagy egy ötöst, kinek-kinek megvan a tarifája, mint a sztárügyvédeknek. A tegnap viszont üdítő meglepetésben volt részem, egy erőtől duzzadó fiatalember (becsületére legyen, dolgozott) egy kávét kért, és hogy hozzam is oda neki. Csak megyünk a haladás felé! Mindeközben Londonban a metrósok utasítást kaptak, a hangosbemondó mellőzze az uraim és hölgyeimet, mert sérti a harmadik neműeket és a nemteleneket.

Legbecsesebb emlékként mégis azt a címet őrzöm, amit Botos úrtól, a magyarul meg nem szólaló mestertől, a grammatika ádáz ellenségétől kaptam a fiúkkal együtt tizenkettedikben: „Sunteți cei mai mari măgari de pe întreg globul românesc”, vagyis a román földgömb legnagyobb szamarai. Nem vitattuk.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Átvertek a tökkel!

Van egy borzasztó nagy panaszom és szörnyű csalódásom. Kézdiszentléleken él egy ember, K. Cs. székely-magyar katolikus ember, aki 2016-ban a Székely Hírmondóban tündökölt a 80-kg-os sütőtökével, erre fel 2017-ben már árulta a magokat (még fel is kellett iratkozni), képes volt 10 lejt elkérni egyetlen szemért. Vettem én is, a kisnyugdíjas, 50 lejre. Az 5 magból […]

Addig nem tűnünk el…

Most, hogy örökre eltávozott közülünk, elemi erővel törnek fel belőlem a Kányádi Sándorhoz fűződő személyes élményeim. Ezek egyike végérvényesen beleégette magát a tudatomba, és kapaszkodót nyújtott életem nehéz pillanataiban, ezért közkinccsé teszem. Hallgatásba burkolózva zötyögtünk egy rideg vonatfülkében Kolozsvár felé. Nagyenyedre érve azonban önként vállalt némaságunk is véget ért, mert iskolánk látványának a hatására felbuzogtak […]

Az RMDSZ és a btk-módosítás

Jól tette az RMDSZ, hogy megszavazta a büntetőtörvénykönyv módosításait? Bár a politikai szekértáborok narratíváit fogyasztóknak kéznél van a válasz, így kapásból rá is vágják az igent vagy a nemet – érdemes legalább egy pillanatra elemeire bontani a feltett kérdést. Az első részletkérdés úgy szólhat, hogy szükség volt-e a büntetőtörvénykönyv módosítására? A válasz tekintetében kormányoldal és […]

Esély a szórványnak

Ha minden igaz, akkor hamarosan elfogadja a román törvényhozás az újraszabott közigazgatási törvényt. A sajtóban megjelent hírek alapján az RMDSZ elégedett a tervezet szövegével, hiszen több – a magyar közösség számára fontos – ponton módosult az eredetileg beterjesztett szövegtervezet, ami Romániában a kisebbségi nyelvhasználat bővülését jelentheti.

Királyjelöltek a köztársaságban

A határokon, sőt, az óceánon túlról nézve igencsak színes egy ország Románia. Olyan, ahol bár alkotmányilag köztársaság van, tele van királyjelölttel vagy éppen királlyal. Mert a ro­máknál is már nem vajda diktálja az életet, hanem koronás király. Hogy nem mindig hallgatnak rá, sőt akad ellenkirály is, az más kérdés. De az országnak van királyi háza […]

Zidane és Jucika

Hát így, kedves olvasó, nemrég távozott a Nagy Zinedine. Három év, három BL-trófea a Reállal. Okos ember, tudja, hogy kutyavásár csak egyszer volt Pesten, a legjobb háziasszony is végül csak odakozmálja a mártást, és a kolozsvári Caritas is bebukott, mikor eljött az ideje.

Az eltitkolt kincs

Hogy más volt a történelme Erdélynek, és más Óromániának, azt az egyszerű vándor is észlelheti. Mert míg a magas Déva várát Kőműves Kelemen építette, befalazva a feleségét, addig a sem nem magas, sem nem vár árgyesi falaknál Manole mester tette ugyanazt a nejével, mivel ez is minduntalan összeomlott. És itt jön a dolgok érdekessége: Moldvában és Munténiában csak azon ritka helyeken találunk egy-egy erődítményt, ahol német mesterek jártak.

A pedagógusok következnek ugye?

Ezt a kérdést közvetlenül megyénk képviselőihez és szenátoraihoz intézem, hiszen ők a leghivatottabb megmondhatói, igaz vagy sem, amit hónapokkal ezelőtt valakik felröppentettek. Azt történetesen, hogy miután a szenátorok és képviselők, no meg a többi haszonélvező megkapja a kiemelt nyugdíjra való jogosultságot, szóba jöhetnek a pedagógusok is. Elvégre ők is közszolgák. Igaz, nekik sok minden nem […]

Győzelmek idejéről

Nagy izgalom van Oroszországban, a madárvilágban, Jekatyerinburgtól át az Urál-hegységen s fel északra, Szentpétervárig, Izlandig is. Ragyogó arcok meg emberzsivaj, örömös, hiszen 32 ország képviselői lelkendeznek szent labdák körül. Az emlékezet madárszárnyán idézzük magunk elé azt a magyar csapatot, melynek nevében egyetlen vicorgó, magas magánhangzó se volt: MAGYAR ARANYCSAPAT. Galambok, ölyvek, sasok követték Puskásékat szelíden, […]

A moltonköpeny

Tél volt, hideg, és Ceaușescu regnált. A le­strapált bordó molton ott lógott az ügyeletes orvosi szoba fogasán. Béla belenézett az átadási naplóba, aztán lekapta a fogasról a vastag, bordó köpenyt, fázósan magára tekerte az övét, és zsebre dugta a kezeit. A bal zsebben valami papírféle akadt a kezébe. Kivette, és a kékes színű bankjegyről Nicolae […]

Az iszlám és Európa

Orbán Viktor nevét 1989. június 16-a óta jegyzik a Kárpát-medencében. Az akkor mindössze 26 éves politikus Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján mondott egy rendkívül kemény, lényeglátó, prog­ram­adó beszédet, melyet ma is egyetértéssel hallgathatunk. Kimondta azt, amit mások abban a pillanatban nem mertek, vagy nem tartottak taktikusnak. A történelem úgy hozta, hogy 29 évvel később, […]

Jövőképek

Az oroszországi labdarúgó világbajnokságról nagyon korai még velősebb gondolatokat megfogalmazni. E sorok írásakor az éremesélyesek közül kettő-három pályára sem lépett. Sejteni sem lehet – esetleg csak találgatni –, hogy melyik csapat, melyik játékos lehet a vb hőse. Annyi bizonyos, CR7, azaz Cristiano Ronaldo szokás szerint kellőképpen felspannolta magát, az első mérkőzésén (mégpedig Spanyolország ellen) a […]

Ébredezik a román?

„Romániának nem régiósításra, nem decentralizációra, hanem autonómiára van szüksége. Az lenne a legjobb, ha Dél-Tirolról venne példát, egy olyan gazdasági közigazgatási autonómiáról, amely ösztönzi a helyi befektetőket és a hasznot is helyben hagyja, nem megszűri egy fővároson keresztül, amely egyáltalán nem biztos, hogy a vidék érdekeit nézi. Idejétmúlt Románia mai közigazgatási szervezése. A százéves Romániának új országprojektre van szüksége, és ez az autonómia lehetne”.

A haza szolgálatában

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egy olyan református család sarjaként, amely1657-ben nyerte el a nemességet Erdélyben. Előnevét első ízben a II. Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozó őse viselte, mivel Nagybányán született. Apja már 8 éves korában a debreceni Református Kollégiumba küldte, majd Sopronban elvégezte a gimnáziumot és […]

Arad tündöklése

Két vaskos kötet Arad színjátszásának történetéről! Emberfeletti munkát végeztek megírói, összeállítói, Piroska Katalin és Piroska István. A most már nyugdíjas tanárházaspár jelenleg Kiskunfélegyházán él, de hazajárnak Aradra, ahol évtizedekig tanítottak, s olyannyira kötődnek ehhez a nagyszerű városhoz, hogy páratlanul gazdag kulturális, művelődési, de főleg színháztörténeti munkájukkal kétségtelenül beírták nevüket Tóth Árpád városának szellemi éle­tébe.