Legszínesebb emlékeim közé tartozik Jancsi néni, egy közeli falucska megbecsült lakója. Hogy papíroson hogyan s mint szerepelt, nem tudom, de apjának köszönhetően Jancsivá vált, lévén a pálinka és az asszony nagy szerelmese, öt leány után a kocsmában megesküdött, hogy a hatodik Jancsi lesz, ha törik, ha szakad. A nép beleegyezett, így maradt a leányzó vénleány és Jancsi, mert hát ki csapta volna a szelet a falu szoknyás Jancsiának?

Júlia azon elmélkedett Rómeójával, hogy a rózsát nevezheted bármilyen néven, ugyanolyan szép, de emberek között nem működik ennyire egyszerűen. Sajnos mi, magyarok a spanyolokkal versengtünk a címkorság furaságaiban, jaj volt annak, aki nem helyesen használta a nagyságos, tekintetes, méltóságos satöbbi címeket. Ha alacsonyabbat mondott, sértés volt, ha túl magasat, gúnyolódásnak vehették. Pedig Jézus egyértelműen megtiltotta tanítványainak még az atya vagy tanítói címet is, hát még az ilyen-olyan „méltóságút”.

A kvékerek, mint George Fox vagy William Penn ezt komolyan vették, volt is balhé, midőn „király testvért” mondtak, és – minő rettenet! – a kalapjukat sem vették le előtte. Szerencséjükre kótyagosnak könyvelték el a társaságot, így maradt min hordani ama nevezetes kalapot. Egy tanítónő ismerősöm, papné is, a legvadabb időkben sem engedte a gyerekeknek, hogy leelvtársnőzzék, elvárta a „doamna învățătoare”-val kijáró tiszteletet, és még az elvtársak is megsüvegelték gerincességéért. Ugye, hogy lehetett!

Amikor hallom az utcán a kiáltást: feőnök úr!, előre libabőrös leszek. A forgatókönyv ismeretes, egy-két bók, majd „aggyon egy lejt”, vagy ötven banit, vagy egy ötöst, kinek-kinek megvan a tarifája, mint a sztárügyvédeknek. A tegnap viszont üdítő meglepetésben volt részem, egy erőtől duzzadó fiatalember (becsületére legyen, dolgozott) egy kávét kért, és hogy hozzam is oda neki. Csak megyünk a haladás felé! Mindeközben Londonban a metrósok utasítást kaptak, a hangosbemondó mellőzze az uraim és hölgyeimet, mert sérti a harmadik neműeket és a nemteleneket.

Legbecsesebb emlékként mégis azt a címet őrzöm, amit Botos úrtól, a magyarul meg nem szólaló mestertől, a grammatika ádáz ellenségétől kaptam a fiúkkal együtt tizenkettedikben: „Sunteți cei mai mari măgari de pe întreg globul românesc”, vagyis a román földgömb legnagyobb szamarai. Nem vitattuk.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Napirenden a szakoktatás

Érdekes: a tavalyi nagy nekilendülés után pillanatnyilag megint beszédtéma lett a szakoktatás. Az elmúlt esztendőt a szakoktatás évének hirdették meg, ennek jegyében szerveztek, szerveztünk tucatnyi tanácskozást aránylag sok résztvevővel, új szakok beindításáról tárgyaltunk, s igen nagy reményeket fűztünk a főleg szavakban megfogalmazott, papírra rögzített elképzelésekhez. Aztán alábbhagyott a nagy láz, pár hónapos szünet után viszont megint felugrott.

Camões és Petőfi

Kicsit irigylem a portugálokat. Nem csak a kellemes, enyhe éghajlatért, amelyben kevesebbet vacognék, és mert C. Ronaldo egyesek szerint Bödénél is jobb, hanem mert Portugália az egyetlen ország a világon, ahol a nemzeti ünnep egy költő előtti tisztelgés: a kalandoréletű, jó tollú Luís Vaz de Camões halála napja, június tizedike.

Johannis

Méltányolandó, hogy a román államfő nem félt bejönni az oroszlánbarlangba. Nem félt Csíkszeredába összehívni a Hargita és Kovászna megyei elöljárókat, mintegy elismerve, hogy együvé tartoznak (hívhatta volna Kovásznát Brassóba és Hargitát, mondjuk, Besztercére).

Este ma várom a Kóreszinél

…ott, ahol a nyolcas megáll. Ez lehet a modern sláger, ugyanis meg nem erősített források szerint (ezzel szokott takarózni a média egy-egy nagy hazugság előtt) a román állampolgárok többsége kikapcsolódásnak a mallt választja immár.

Johannis, az egypulás

Johannis államelnök tegnapi vizitje kapcsán helyi elöljáróink végre újból megvillogtathatták kommunikációs és kreatív képességeiket. A meglehetősen száraz és protokolláris látogatás konklúziójaként többek között azt nyilatkozták, hogy az államfő elismerte, hogy a két székely megye (Maros látványosan kimaradt…) egy régiót alkot, de azt is megállapították, hogy a területi autonómia kérdésében sincs vita az elnökkel, sőt: egyetértés van.

Néhány méltató szó Sütő Andrásról

Most, hogy 90 éve (1927. június 17-én) született a pusztakamarási magyar ember, engedtessék meg egy magyar átlagembernek, hogy néhány írott szót ejtsen az egyénről: úgy is, mint emberről, és úgy is, mint szakemberről (íróról).

A magyarországi ellenzék és a magyar sikerek

A mai parlamentáris demokrácia nem kedvez a tudatos nemzetépítésnek. Négyévente választásokat rendeznek, melyek eldöntik, hogy milyen politikai erő kormányoz a továbbiakban, így az ellenzék abban érdekelt, hogy a kormány bármit csinál, azt ócsárolja. Nem ritka a felelőtlenül ígérgetés sem, különösen azon pártok esetében, melyek előreborítékolhatóan nem jutnak egyedül kormányra.

Bilincstelen vagyonellenőrzés

Jó néhány évvel ezelőtt egyik szenátorunknak kiszámítottam, hogy a béréből közel sem jön ki az éppen akkor átadott villája értéke, még akkor sem, ha közben semmit sem evett volna. Ekkor jött a magyarázat, hogy örökölt, földeket kapott vissza, onnan a sok pénz. A valóság az, hogy még azzal sem jött volna ki a frissen felépített villa ára, ráadásul a vagyonbevallásában még eladatlanul szerepelt a szóban forgó birtok is.

A Tega nem ismeri a valóságot?

Ama bizonyos, három rendőrről szóló vicc jutott az eszembe, amikor a bálványosi, közterületen levő szeméttározó körül uralkodó állapotokra figyelmeztető olvasói észrevétel kapcsán született TEGA-válaszlevelet (Sz. H./2017.07.08.) olvastam. Előfordulhat, hogy olyan személyt bíztak meg a válaszírásra, aki: soha nem járt Bálványoson, így nem tudja, hogy a jelzett szeméttároló közterületen található; nem ismeri a Tega ügyfeleit, ezért […]

Nemesek több változatban

A 15. század legvégén tragikus esemény dúlta fel Marosvásárhely mezőváros nyugalmát: egy nyárádszentbenedeki nemes tucatnyi familiárisával és azok embereivel, a történész Benkő Elek szerint egész kis hadsereggel tört rá a városra, és meggyalázta a plébániatemplomot, sőt megölte annak plébánosát.

1 = 11

Egy annyi, mint tizenegy! Ne botránkozzék meg senki e komikusnak tűnő számegyenlet láttán. Tényleg ennyi! Matematikatanár barátom időnként panaszkodni szokott, hogy az okítására bízott tanulók egy része enyhén szólva hiányos számtani ismeretekkel felvértezve ostromolja a „tudás” várát, s amit annak idején elhanyagoltak valahol valakik, azt most behozni szinte lehetetlen próbálkozás.

Aranylapátok

A budapesti vízi parádé esős árnyékában, a bulgáriai Plovdivban Magyarország óriási fölénnyel lett első a kajak-kenu Európa-bajnokság éremtáblázatán.

Levélféle a Transindex újdonsült főszerkesztőjéhez

Kedves Kulcsár Árpád! A Székely Hírmondót szerkesztők, újságírók állítják elő, akik keményen megdolgoznak, nem ritkán áldozatot hoznak szellemi függetlenségük megőrzéséért, ami egy kisebbségi sajtóorgánum részéről nem egyszerű feladat. Éppen ezért ijesztő tájékozatlanságra és rosszindulatra vall közvetve eltartott bértollnokoknak nevezni bennünket, az antiszemitizmus vádjáról nem is beszélve. Márpedig Ön – Nálunk is állami finanszírozott a magyar […]

Ünneplő akadémia

A romániai magyar pedagógus közösség legfontosabb eseményére, a nyári felkészítő tanfolyamokra 25. alkalommal kerül sor. Természetes, hogy díszünnepség illett a hét eleji negyedszázados megemlékezéshez, a helyszín pedig a lehető legméltóságteljesebb: a pedagógusok Hargita megyei, Apáczai Csere János nevét viselő háza. Sajnálatos módon a Kovászna megyei, hasonló rendeltetésű intézmény külsőségeiben meg sem közelíti a csíkit. Maga […]

Szép város Keresztúr!

Az ember sokfelé jár-kel, megfigyel, érdeklődik, s mindig ugyanoda lyukad ki, ugyanazt a kérdés fogalmazódik meg benne: miként lehet, hogy itt ezt tapasztalja, amott egyebet, s összehasonlítást is tesz a tapasztalatok alapján. A minap Székelykeresztúrra vezetett az utam, s eszembe jutott a pár esztendővel ezelőtti, háborús bombázás utáni képet mutató főutca, ahová gépkocsival tényleg csak […]