A magyarországi ellenzéki pártok legfőbb sajátossága, hogy egyik sem az, aminek láttatja magát. A Jobbik nemzetinek mondja magát, miközben a világhatalom segédcsapataival paktál, és Brüsszelt úgy állítja be a magyar választók előtt, mint potenciális szövetségest. A „baloldalon” milliárdosok, bankárok és liberális értelmiségiek „képviselik” a munkavállalók érdekeit, úgy, hogy valójában a legkeményebb kizsákmányoló globalista politikát folytatják. Mindeközben demokratának mondják magukat, de attól még vígan tüntetnek egy hatalmas részvétel mellett, hatalmas többséggel frissen megválasztott vezetés ellen.

Ez egyszerűen abszurdum: meg sem várni a kormány megalakulását, tüntetni, s közben csalást kiabálni, holott tudni lehet, hogy a rendszer olyan átlátható, hogy lehetetlen rendszerszerűen csalni a kormánypártok érdekében. Nos, ez a cinizmus csúcsa. (Olyan kis párt ellen, mely nem tud minden szavazókörben delegáltat állítani, s mellyel egyik nagy politikai erő sem rokonszenvezik, lehetséges csalni. De attól még 2018-ban, amikor minden szavazókörben volt ellenzéki delegált, jellemzően több is, lehetetlen volt az eredményt érdemben megváltoztató csalás, ezt még baloldali elemzők is elismerik.)

Azok, akik azt remélték, hogy a választás kijózanító hatással lesz a Jobbik vezetésére, csalódhattak. A Vona-tábor a vezér lemondása után összezárt, és mérget vehetünk rá, hogy az ő jelöltjük lesz a párt új vezetője, majd folytatódik a 2016-ban kezdődött szemfényvesztés, a „pusztító világerő”, a „szervezett magánhatalom” kiszolgálása, a nemzetellenes baloldali pártokkal való összekapaszkodás a nemzetépítő kormány ellen.

Ennek a gondolatnak a jegyében vett részt a Jobbik a múlt szombati, nagy tömegeket mozgató kormányellenes tüntetésen, melynek egyetlen erénye volt: nem csapott át erőszakba. A rendőrök példás fegyelmezettséggel tűrték a verbális provokációt. Láthattuk együtt tüntetni a szemkilövető Gyurcsány Ferenc rajongótáborát a hajdani nemzeti radikális párt híveivel, s Vona Gábor arcával ékített pólót viselő srácot az MSZP-s Kunhalmi Ágnessel ölelkezni. Az új Jobbik egy dologban következetes. Amikor az ember azt hinné, hogy erkölcsileg, politikailag mélyebbre nem süllyedhet ez a párt, akkor újra és újra bebizonyítják, hogy bizony süllyedhet.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Gondolatok a könyvtárban

Csodálkozom, hogy a Nobel-díjas Kertész Imrénk nem szerette a házi olvasmányokat, de neki is volt két kedvence: A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok. Itt jegyezném meg, hogy a finn diákok azért sikeresek, mert a kommandó-igéjük a folytatni, és nem feladni. Egy amerikai író szerint a világ nem csak az, amit látunk, hanem amit […]

Az eredeti házasság védelmében

Október 6-án és 7-én Romániában népszavazást tartanak, melynek célja a házasság alaptörvénybe foglalása, mint férfi és nő szövetsége. Alább Szénégető Istvánnak, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye családreferensének, a marosvásárhely-remeteszegi Szent Család templom plébánosának állásfoglalását olvashatják.

Éljenek a bogarasok!

Egy magyar orvos, Oláh Andor, az ötvenes években egy-egy verssel bocsátotta haza pácienseit, majd a következő alkalommal a reumájuk mellett a verset is megbeszélte velük. A bogaras dokit sokan megmosolyogták, de ma a test–lélek együtt gyógyítása már tudományos elvárás. Csak egy apró ötlet kell, egy kis bátorság kizökkenni a megszokott kerékvágásból, hogy az élet kevésbé […]

Autonómia pedig van

Ebben az országban betartják az alkotmányt, kérem. Abban pedig írva van, hogy az egyetemeknek autonómiájuk van, és oktatási politikájukat kizárólag az egyetem vezetése, a szenátus határozza meg. Ezt az elvet, ha a magyar oktatás kiszorításáról van szó, halálosan komolyan is veszik. Így történhetett meg, hogy jóllehet szó szerint benne van a törvényben, nem sikerült létrehozni […]

Nem az ő hibájuk?

A Közüzemek Rt. a csőtöréseket megmagyarázta, és megnyugtatott, hogy tovább is így lesz. A polgármester 2015-os nyilatkozatából idézek: „Köszönöm a kézdivásárhelyiek türelmét. Sok nehézség és rengeteg bosszúság után befejeződött a víz- és csatornarendszer felújítása Kézdivásárhelyen”, amely során 12,1 km vízvezetéket cseréltek ki. A Közüzemek szerint 8,1 km-t. Szerintük vajon mi történt 4 km-nyi vezetékkel? A […]

Félünk, mert veszélyes

A Vasile Goldiș utcában – 22. sz, 15 th. – lakom Sepsiszentgyörgyön, és a tömbházlakók nevében írok. Van egy szomszédunk, aki súlyos pszichés gondokkal küzd. Veszélyes, és nemcsak önmagára, hanem ránk, a szomszédokra nézve is. Az ötvenéves nő a lépcsőházba végzi el szükségleteit, mások ajtaja elé is, éjszakánként ordibál, köveket dobál ki az ablakon, és […]

Tényleg tavasz van?

Ki hitte volna? Én tényleg ilyesmit még nem láttam: az almafa, amelyik idén csak pár gyümölcsöt termett, virágba borult. Még szeptember elején történt, hogy egy-két virág megjelent a szomszédos kertben, kicsi unokám tavaszra gyanakodott, mert hiszen ő úgy tudja – mi is egyébként –, hogy tavasszal virágzik az almafa. És micsoda kép: a fa tetején […]

Szociáldemokrata gyónás

Az október 7-ére tervezett népszavazással a kormánykoalíció arra törekszik, hogy gátat vessen demokratikus támogatottsága fogyatkozásának. És ha már a kormányzati teljesítményüktől erre a pozitív eredményre nem számíthatnak, nem riadnak vissza erkölcsi kérdések napirendre tűzésétől sem. Főleg, ha azok számukra kedvező módon osztják meg a román társadalmat. Bár abszurdnak tűnhet a morálpolitikai fellépés a korrupcióellenes ügyészség […]

Az e heti baki

Ki mondja, hogy a román miniszterelnök nem ismert személyiség nemzetközi szinten? No, nem kiváló gazdasági eredményeivel, nagyszerű diplomáciai érzékével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy hetente nyújt egy produkciót, amin napokig röhög a világsajtó. Hosszasan lehetne sorolni, kezdve attól, hogy összekeverte Montenegró fővárosát (Podgorica) Koszovó fővárosával (Pristina), egy olyan államéval, amelyet amúgy Románia […]

Váradon az ország szeme

Lehet, kissé túlzásnak tűnik ez a megközelítés, de ha azt számítjuk, hogy jelen pillanatban számunkra nincs fontosabb ügy az oktatásénál, akkor ezt nyugodtan kijelenthetjük. Ugyanis a múlt hét végén került sor Nagyváradon a romániai magyar iskolák tanévkezdő istentiszteletére, rendhagyó módon nem a hivatalos tanévkezdés időpontja előtti szombaton, hanem egy héttel később, szeptember 15-én. Ötödik alkalom […]

Szeszélyek

Egyik szombat estétől a következő kedd estig sem egyén, sem csapat nem tanulhat meg futballozni, ez tény. A magyar válogatott mégis „megtette”, tiszteletet parancsoló feljavulást mutatott. Általánosságban pocsék finnországi játék után, alig három nap teltével sikerült legyőzni Görögországot. Ez önmagában is hangzatos eredmény, hátha még az olykor sziporkázó összjátékot és a magyar gólok szépségét is […]

Itt élned állva kell

Románia az az ország, ahol annyi jogunk van, mint egy zsák pityókának. Hogy ezt a kijelentésemet megindokoljam, elmesélem a legutóbbi vonatos élményemet. Amióta ingyenes a vonatozás az egyetemistáknak, nem is kérdés, hogy mivel jutunk el A-ból B pontba. Utaztam már az ország legnyugatibb pontjából a legkeletibbe, többnyire állójeggyel, néha ülőjeggyel is. Adódott nagyon sok érdekes […]

Fertőtlen vakondtúrás

Évek óta halogatom a szót. Most sem azért nyitogatom ablakaimat, hogy onnan kikiabáljak végre erről a dologról, hogy ne hasonlítsak azokhoz, akik szerint hallgatni arany. Még ma is az. És itt, most akarom a korcs népnemzeti álkutyát kiásni. Nem ez a fattyadék az egyetlen az álhazafiak és álírók között, de így ahogy van, mégis kiemelkedő. […]

Jóvátehetetlen hibás lépés

A múlt hét legjelentősebb politikai eseménye az anyaország szempontjából a Sargentini-jelentésről szóló szavazás volt. Szántszándékkal nem használom az „elfogadás” kifejezést, mert az érvényben levő szabályok alapján nem volt meg az ahhoz szükséges kétharmad, mivel a tartózkodásokat figyelmen kívül hagyták. Magyarán csaltak, amint azt többek között a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter és Morvai Krisztina EP-képviselő is […]

Az „egységes” Európa

Kétségtelen, hogy a kelet-európai országoknak összességében hasznuk volt az európai uniós csatlakozásból. Románia valahol a Moldovai Köztársaság szintjén fuldokolna a korrupcióban és gazdasági mocsárban, ha fogcsikorgatva ugyan, de nem fogadott volna el néhány nyugaton bejáratott gyakorlatot, amelyek lehet, hogy rosszak, de jobbak nincsenek. Ugyanakkor bizonyosra mondható az is: nem ilyen lovat akartunk. Mert gyönyörű ugyan […]