Olvasom, hogy a terribilissimo talján hazaffy, Sivio Berlusconi 740 millió euróért eladta Olaszföld és családja büszkeségét, az AC Milan focicsapatát. Könnyű lesz megjegyezni az új tulaj nevét, Li Yonghong. A Chelsea már Abramovicsé, a City az araboké, a budapesti Honvéd (ahol Puskács Öcsi, ajaj, de rég volt) Hemingwayé; na nem a Nobel-díjas Ernesté, az inkább bokszolt.

A második világháború után Franciaországban és Németországban nem egy kastélyt bocsátottak áruba egyetlen jelképes frankért, illetve márkáért. A régi nemesi családok kihaltak, vagy az elszegényedett utódok nem tudták fenntartani kékvérű őseik örökségét. Persze, nem úgy ment, hogy veszek én is egyet, legyen hol bújócskázzanak az unokák! A vevő kötelessége volt jó állapotban megőrizni, és ha csak lehet, a turistaforgalomba bevonni azt.

Gyerekkoromban láttam egy ismerősnél egy nagy értékű, 18. századi flamand tájképet, amelyet egy zsák krumpliért vásárolt az illető. Nem mintha az előző birtokos nem lett volna tudatában az értékének, de az ostrom alatt, Budapesten a nem-éhenhalás és a remekmű között kellett választania, hát odaadta. Miután a szívdöglesztő miniszterelnök, Petre Roman egy rakás ócskavasnak minősítette iparunkat, kiárultunk mindent, ócskavas-áron. Nyugati országokban százával adnak el keresztény templomokat – mozik, áruházak és egyre inkább muszlim imahelyek lesznek belőlük. Emil Cioran mondta valamikor: a franciák nem fognak felébredni, míg a Notre Dame mecsetté nem válik, de hát ő szélsőséges jobboldali volt, akit csak utálni volt szabad.

A félelmetes képernyőamazon Kálmán Olga esküdözött, hogy jobbikos nem szennyezi be a stúdióját, aztán átigazolt lelkiismeretével együtt (te is kuncogsz, ugye, olvasó, hogy az meg mi?) a Simicska-birodalomba Vona-imádónak. Azon nem csodálkozom, de hogy egy orvos, aki csupán a hálapénzből nábobként élhetett, eladja becsületét egy gátlástalan gyógyszergyártó cégnek vagy betegnyugdíjra éhes szimulánsnak, azt nem, nem és nem tudom elfogadni.

Tehát minden eladó? Egy csiklandós, reménykeltő fénysugár kandikál ki egy viccből, hogy talán mégsem. Tehát: milliárdosok zabálják a kaviárt, és dicsekednek. Az amerikai, hogy meg fogja vásárolni az Eiffel-tornyot, a kínai Manhattant, a dubai a Kanári-szigeteket stb. A zsidó csak mosolyogva legyint: nem adok el semmit!

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Átvertek a tökkel!

Van egy borzasztó nagy panaszom és szörnyű csalódásom. Kézdiszentléleken él egy ember, K. Cs. székely-magyar katolikus ember, aki 2016-ban a Székely Hírmondóban tündökölt a 80-kg-os sütőtökével, erre fel 2017-ben már árulta a magokat (még fel is kellett iratkozni), képes volt 10 lejt elkérni egyetlen szemért. Vettem én is, a kisnyugdíjas, 50 lejre. Az 5 magból […]

Addig nem tűnünk el…

Most, hogy örökre eltávozott közülünk, elemi erővel törnek fel belőlem a Kányádi Sándorhoz fűződő személyes élményeim. Ezek egyike végérvényesen beleégette magát a tudatomba, és kapaszkodót nyújtott életem nehéz pillanataiban, ezért közkinccsé teszem. Hallgatásba burkolózva zötyögtünk egy rideg vonatfülkében Kolozsvár felé. Nagyenyedre érve azonban önként vállalt némaságunk is véget ért, mert iskolánk látványának a hatására felbuzogtak […]

Az RMDSZ és a btk-módosítás

Jól tette az RMDSZ, hogy megszavazta a büntetőtörvénykönyv módosításait? Bár a politikai szekértáborok narratíváit fogyasztóknak kéznél van a válasz, így kapásból rá is vágják az igent vagy a nemet – érdemes legalább egy pillanatra elemeire bontani a feltett kérdést. Az első részletkérdés úgy szólhat, hogy szükség volt-e a büntetőtörvénykönyv módosítására? A válasz tekintetében kormányoldal és […]

Esély a szórványnak

Ha minden igaz, akkor hamarosan elfogadja a román törvényhozás az újraszabott közigazgatási törvényt. A sajtóban megjelent hírek alapján az RMDSZ elégedett a tervezet szövegével, hiszen több – a magyar közösség számára fontos – ponton módosult az eredetileg beterjesztett szövegtervezet, ami Romániában a kisebbségi nyelvhasználat bővülését jelentheti.

Királyjelöltek a köztársaságban

A határokon, sőt, az óceánon túlról nézve igencsak színes egy ország Románia. Olyan, ahol bár alkotmányilag köztársaság van, tele van királyjelölttel vagy éppen királlyal. Mert a ro­máknál is már nem vajda diktálja az életet, hanem koronás király. Hogy nem mindig hallgatnak rá, sőt akad ellenkirály is, az más kérdés. De az országnak van királyi háza […]

Zidane és Jucika

Hát így, kedves olvasó, nemrég távozott a Nagy Zinedine. Három év, három BL-trófea a Reállal. Okos ember, tudja, hogy kutyavásár csak egyszer volt Pesten, a legjobb háziasszony is végül csak odakozmálja a mártást, és a kolozsvári Caritas is bebukott, mikor eljött az ideje.

Az eltitkolt kincs

Hogy más volt a történelme Erdélynek, és más Óromániának, azt az egyszerű vándor is észlelheti. Mert míg a magas Déva várát Kőműves Kelemen építette, befalazva a feleségét, addig a sem nem magas, sem nem vár árgyesi falaknál Manole mester tette ugyanazt a nejével, mivel ez is minduntalan összeomlott. És itt jön a dolgok érdekessége: Moldvában és Munténiában csak azon ritka helyeken találunk egy-egy erődítményt, ahol német mesterek jártak.

A pedagógusok következnek ugye?

Ezt a kérdést közvetlenül megyénk képviselőihez és szenátoraihoz intézem, hiszen ők a leghivatottabb megmondhatói, igaz vagy sem, amit hónapokkal ezelőtt valakik felröppentettek. Azt történetesen, hogy miután a szenátorok és képviselők, no meg a többi haszonélvező megkapja a kiemelt nyugdíjra való jogosultságot, szóba jöhetnek a pedagógusok is. Elvégre ők is közszolgák. Igaz, nekik sok minden nem […]

Győzelmek idejéről

Nagy izgalom van Oroszországban, a madárvilágban, Jekatyerinburgtól át az Urál-hegységen s fel északra, Szentpétervárig, Izlandig is. Ragyogó arcok meg emberzsivaj, örömös, hiszen 32 ország képviselői lelkendeznek szent labdák körül. Az emlékezet madárszárnyán idézzük magunk elé azt a magyar csapatot, melynek nevében egyetlen vicorgó, magas magánhangzó se volt: MAGYAR ARANYCSAPAT. Galambok, ölyvek, sasok követték Puskásékat szelíden, […]

A moltonköpeny

Tél volt, hideg, és Ceaușescu regnált. A le­strapált bordó molton ott lógott az ügyeletes orvosi szoba fogasán. Béla belenézett az átadási naplóba, aztán lekapta a fogasról a vastag, bordó köpenyt, fázósan magára tekerte az övét, és zsebre dugta a kezeit. A bal zsebben valami papírféle akadt a kezébe. Kivette, és a kékes színű bankjegyről Nicolae […]

Az iszlám és Európa

Orbán Viktor nevét 1989. június 16-a óta jegyzik a Kárpát-medencében. Az akkor mindössze 26 éves politikus Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján mondott egy rendkívül kemény, lényeglátó, prog­ram­adó beszédet, melyet ma is egyetértéssel hallgathatunk. Kimondta azt, amit mások abban a pillanatban nem mertek, vagy nem tartottak taktikusnak. A történelem úgy hozta, hogy 29 évvel később, […]

Jövőképek

Az oroszországi labdarúgó világbajnokságról nagyon korai még velősebb gondolatokat megfogalmazni. E sorok írásakor az éremesélyesek közül kettő-három pályára sem lépett. Sejteni sem lehet – esetleg csak találgatni –, hogy melyik csapat, melyik játékos lehet a vb hőse. Annyi bizonyos, CR7, azaz Cristiano Ronaldo szokás szerint kellőképpen felspannolta magát, az első mérkőzésén (mégpedig Spanyolország ellen) a […]

Ébredezik a román?

„Romániának nem régiósításra, nem decentralizációra, hanem autonómiára van szüksége. Az lenne a legjobb, ha Dél-Tirolról venne példát, egy olyan gazdasági közigazgatási autonómiáról, amely ösztönzi a helyi befektetőket és a hasznot is helyben hagyja, nem megszűri egy fővároson keresztül, amely egyáltalán nem biztos, hogy a vidék érdekeit nézi. Idejétmúlt Románia mai közigazgatási szervezése. A százéves Romániának új országprojektre van szüksége, és ez az autonómia lehetne”.

A haza szolgálatában

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egy olyan református család sarjaként, amely1657-ben nyerte el a nemességet Erdélyben. Előnevét első ízben a II. Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozó őse viselte, mivel Nagybányán született. Apja már 8 éves korában a debreceni Református Kollégiumba küldte, majd Sopronban elvégezte a gimnáziumot és […]

Arad tündöklése

Két vaskos kötet Arad színjátszásának történetéről! Emberfeletti munkát végeztek megírói, összeállítói, Piroska Katalin és Piroska István. A most már nyugdíjas tanárházaspár jelenleg Kiskunfélegyházán él, de hazajárnak Aradra, ahol évtizedekig tanítottak, s olyannyira kötődnek ehhez a nagyszerű városhoz, hogy páratlanul gazdag kulturális, művelődési, de főleg színháztörténeti munkájukkal kétségtelenül beírták nevüket Tóth Árpád városának szellemi éle­tébe.