Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Méretverseny

Ignácz Rózsától (A születésnap körül) kölcsönöztem a címbéli kifejezést. A jó szemű, éles megfigyelőkészséggel megáldott írónő már a fenti műve eseményeinek idején (1945–1952) észrevette, hogy a „méretverseny” elkezdődött. Az önhatalmát hirdető „krepp-papíros” rendszer abban látta győzelmének egyik feltételét, hogy méreteivel és ízléstelenségével mindent és mindenkit túlharsogjon, letaglózzon.
Azóta is – rendszerváltás ide vagy oda – a méretverseny korát éljük. A nagyságimádat világjelenséggé nőtte ki magát. Ma már a kolosszális, monumentális, grandiózus, gigászi vagy gigantikus közkedvelten elterjedt és divatos jelzők a világ minden jelentős nyelvében. Ezek a nemzetközi szavak közismertek és gyakoriak a magyar nyelvben is.
A belső szóteremtés – a nyelvfejlődés minden szakaszában – szapora a méretek nagyságát kifejező szavakban: nagy, nagynál is nagyobb, nagyfokú, nagyszabású, jókora, temérdek, óriási, hatalmas, roppant, irdatlan, éktelen (nagy), leírhatatlan, felbecsülhetetlen, behemót, emberfölötti, elképesztő, képtelen (ostobaság), marha (nagy), emeletes (marhaság) – hogy csak kapásból említsek néhányat. A tudományos szaknyelv makro-, mega-, megalo-, giga-, szuper- előtagjai is beépültek a köznyelvbe (makrovilág, megalománia, gigakalória, szuperszonikus), főleg a sajtó, a tudománynépszerűsítő folyóiratok, de a vizuális média, no meg a mindennapi életvitelünk jóvoltából is.
Míg a közelmúltban még majdnem minden nagyszabású egyszerűen szuper volt, ma már inkább mega. Igazi „megalomániába” estünk a szó szoros és átvitt értelmében is. Amit óriásinak, hatalmasnak, nagyszabásúnak tartunk, az ma már MEGA. Még a szuper is meghátrált előtte! Szupersztár helyett gyakrabban megasztárt mondunk, szuperprodukció helyett megarendezvényt. Ez nem is lenne baj, mert az utóbbi kellemesebb a magyar fülnek, jobban hangzik.
A görög eredetű mega- előtagnak az értelmező szótár két (szaknyelvi és köznyelvi) jelenté­sét közli: 1. nagy, erős; 2. milliószoros (fizika). Napjainkban teljesen beépült a tudományos nyelvből a köznyelvbe sok mega- előtagú szó: megafon, megapolisz, megatonna, megawatt stb., s hogy egyre inkább teret hódít magának, nap mint nap tapasztalhatjuk. Íme, néhány kiragadott példa: megasztár, megamozi, megarejtvény, megajáték, megaköltségvetés. De olvastam és hallottam már megapalotáról, megarendezvényről, megakoncertről is.
A jelenség önmagában nem rendkívüli, nem is káros, ha a beépítő nyelvérzék jól működik. A kérdés csak az, hogy „elburjánzása” a „nemes növények” kárára megy-e, a sokszínűséget, a szinonima-gazdagságot veszélyezteti-e, s a nyelvet az elszürkülés irányába viszi-e.

Szabó Etelka

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük