Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Méltóság japán módra

Vészhelyzetben az ember, de akár egy egész közösség is óriási tettekre képes. Cortés , a konkvisztádor Dél-Amerikába érve felégette a hajóit – amolyan itt élned-halnod kell alapon –, és egy maroknyi katonával meghódított egy fél kontinenst. Nem tettének (im)morális jellegét, csak nagyságát hangsúlyozom.

Sokan emlékeznek a mexikóvárosi olimpiára, ahol Bob Beamon egy galaxison túli 8,90-et távugrott, Tommy Smith pedig képzeleten felüli eredménnyel nyerte a kétszáz méteres távfutást. Általános vélemény volt, hogy az éppen a versenyek idején történő amerikai faji zavargások ajzották fel ezeket a fekete atlétákat, jobban, mint ezer dopping. A hatvanas években világszenzációnak számított egy hölgy, aki a kisgyerekét kimentette a rádőlt gépkocsi alól – egyszerűen felemelte az autót, hogy a kicsike kimásszon. Vizsgálták, tesztelték tudósok utána a nőt, persze, hogy fele akkora súlyt sem volt képes megmozdítani, de akkor, a bajban…

Földrengéskor legalább ötven diákkal együtt kiugortam a diákotthon oldalsó ablakán, senki egy horzsolást nem szenvedett; másnap semmi pénzért meg nem ismételtük volna a mutatványt, brr! Vagy a legendás ötvenhatos magyar–szovjet pólómeccs a melbourne-i olimpián, a hatvannyolcas csehszlovák–szovjet hokidöntő a téli olimpián, az eltiport, kis nemzetek revansa a sportarénában…

A második világháború után Japán egy afrikai szegény állam szintjén állt gazdaságilag. Hibásak voltak, szétbombázták, szétrombolták őket. De volt valami, amit ők – ne nevessen senki – nemzeti öntudatnak neveznek, és elhatározták az ország újjáépítését. Elfogadták, hogy mindenkit megillet, ha nem is a gazdagság, de egy csészényi rizs igen, hogy nem tüntetéseknek és marakodásnak van ideje (gondoljunk a „japán” sztrájkra – szalaggal a karjukon dolgoznak, de még hogy!), és húsz év múlva nagyhatalom voltak újra, immár békés, gazdasági nagyhatalom.

Elméláztam, most, hogy az EU és a milliárdos médiamogulok pofozógépébe kerültünk, elképzelhető lenne egy ilyen japán-féle összefogás – vesszük a kalapunkat, majd megmutatjuk? Az egyre inkább elpuhult, szórakozás-centrikus, vérüket-véreiket megtagadó tömegeket látva erősen kétlem.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük