Magyar emberként az orromat is alig mertem kidugni a paplan alól valahányszor a román kommentátor a Real – Bayern BL-negyeddöntő visszavágóján az „arbitrul ungur”, Kassai Viktor bődületes hibáin szörnyülködött. Így tönkretenni egy szupermérkőzést, az már tiszta művészet.

Kassai éveken át kitűnő bíró volt, de nyilvánvalóan jó ideje nincs formában. Tavaly a City – Barcelona meccsen sárga lapot adott szimulálásért az angol Sterlingnek, akinek a lábát Umtiti jobban eltaposta, mint a berecki gyors egy szerencsétlen gilisztát, ugyancsak tavaly csinált paródiát egy magyar bajnoki meccsből is. Az UEFA is hibázott, amikor rábízta a rangadót, de ő is mondhatta volna, köszi, a szürkehályogom miatt nem fogom látni Ronaldo ötméteres lesét.

Okos ember tudja, mikor kell megállni, nem röhögteti ki magát, mint a másik, régebbi nagy Ronaldo, Luis Nazário de Lima, tudjátok, az a bájos lófogakkal mindig vigyorgó, „il fenomeno”, aki annyira szerette a focit, hogy végül le kellett zavarni a pályáról, ahol sörhasával idétlenkedett, tizenéves srácok küldték ide-oda szivarért. Vagy Nino Benvenuti, az olasz ökölvívó, Robert Redford-allűrjével, a nemzeti hős, akiért velencei hajadonok álmukban is marakodtak, nem értette meg, hogy az évek telnek, kikönyörgött még egy revánsot a nagy rivális Carlos Monzón ellen – az egy legyintéssel a padlóhoz ragasztotta. És a legendás kapusnak, Dino Zoffnak, miért kellett 41 éves korában beállania a ketrecbe, hogy Bölöni Laci ama híres román–olaszon harminc méterről suvassza be a bőrt ráncos kezei között?

Bezzeg a két román távolugró, Anișoara Cușmir és Vali Ionescu (Cușmir 7,43-at ugrott, ma világversenyeket nyernek 7 méter alatt) tudták, mikor kell „sérülés” miatt visszavonulni, pontosan akkor, amikor kezdték komolyan venni a doppingvizsgálatot. A két sakkzseni, Bobby Fisher és Gary Kasparov elmenekültek, az első a dilihoppba (könnyű volt neki, azzal született), a másik a politikába, amikor fiatal fenomének jelentek meg a színen.

Sportolóknál még elmegy az önkiröhögtetés, de amikor milliók életéért felelős emberek nem akarnak megállni, az tragédia. A franciák megmentője, De Gaulle hagyta, hogy a 68-as randalírozó huligánocskák leszavaztassák, Brezsnyev pedig, mint szenilis, dadogni sem képes Frankenstein nem volt hajlandó lekopni, brr…

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Durvul a közélet

Amikor Szilágyi György jobbikos képviselő beígérte Dömötör Csaba államtitkárnak, hogy úgy nyakon… teremti, „hogy leszáll a feje”, akkor egyesek megpróbálták ezt szembeállítani a Jobbik „cukisodásával”, s úgy prezentálni, mint a Jobbik igazi arcát. Holott nyilván csak annyiról volt szó, hogy egy képviselőben elszakadt a cérna, amire volt már példa a politikai életben, és vélhetően lesz is; örömteli, hogy a mi parlamentünkben a rendszerváltás után csak verbális erőszakra került eddig sor, dulakodásra vagy verekedésre még nem.

Történelmi lélekhányados

Az 1987. esztendő nem hozott sok újat a romániai magyarság sorsában, sem a bánás- és bántásmódot illetően, sem az életszínvonalban. Többek között abban is hasonló volt az előző évekhez, hogy ezrével menekültek ki Romániából a magyarok. Az 1986-os évben román nyilvántartás szerint 1184 magyar ember ment át Magyarországra, magyar nyilvántartás szerint 19.445. A különbség a vízum nélküli átszökésekből adódik.

Felszín és mélység

A téma a földön hever – szokták mondani annak, aki nyilvánosan kívánja hallatni szavát, mondjuk a köz ügyeiben. Hogy mi is hever a maga kézzelfogható valóságában a földön, úton és útfélen, köztereken, központokban és városok, falvak peremén, nehéz lenne mind elősorolni, de láthatja, akinek van szeme a látásra.

Országnagyból állampapa

Alighogy bársonyszékbe kerülnek az atyafiak, mindjárt bál­anyák akarnak lenni. A hatalomba kerülve azt hiszik, észt is adott hozzá a Fennvaló, s nem­igen hallgatnak a jó szóra, a segítőkész tanácsra. A demokratikus tanácskozást mindjárt átváltják diktatórikus hangnemre. Nem egyszer voltam tanúja magam is annak, hogy a „gyertek, tárgyaljuk meg”, a „sok ember sok ötletet jelent” miként vált át „megmondtamra”. Persze, így aztán lassan kialakul az önkényuralom, ahol a vezér a lényeg.

A konok székely

Csütörtök este örökre eltávozott körünkből és a földi létből Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke. Személyében egy olyan sorstársunk hagyott itt minket, aki büszkén, azonban kérkedés nélkül vállalta származását.

Vetnek, dobnak, hajítanak

Nehéz megmondani, melyik nyelvekben van más-más elnevezése az atlétika dobószámainak. A magyarban diszkoszvetés, gerelyhajítás, kalapácsvetés, súlylökés a hivatalos és szokványos elnevezés. Persze semmiféle szakmai vagy nyelvi hibát nem vét, aki gyűjtőszóval netán azt mondja, jó messzire dobták a gerelyt, a súlyt, a kalapácsot, a diszkoszt.

A tudás és a tudatlanság hatalma

A tudás – vagy mondjuk mai nyelvezettel: az információ – hatalom, akárcsak a pénz. Aki informált, kétszer annyit ér, aki pedig félreinformált, kétszeresen könnyű játékszer a tudó kezében.

Az emberek vetése

A tüdőgyulladást nem lehet csak úgy megkapni, mint a Nobel-díjat. Arra rá kell szolgálni, ki kell fázni, meg éhezni, izzadni. Jó, a Nobel-díjért is meg kell izzadni. Én viszont nem izzadtam, nem fagyoskodtam, és tessék, most itt vagyok. Doktor úr, én igenis…

A hazánkat meg kell védeni!

Az Európai Parlament plenáris ülése szerdán elfogadta azt a határozattervezetet, melynek értelmében megkezdődik az uniós szerződés 7. cikkelyében előírt eljárás megindításának előkészítése Magyarországgal szemben. És történt mindez a szociáldemokrata, liberális, zöldpárti és radikális baloldali frakciók előterjesztése nyomán, mert szerintük az utóbbi években „súlyosan romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete” Magyarországon. Példaként […]

Minden eladó

Olvasom, hogy a terribilissimo talján hazaffy, Sivio Berlusconi 740 millió euróért eladta Olaszföld és családja büszkeségét, az AC Milan focicsapatát. Könnyű lesz megjegyezni az új tulaj nevét, Li Yonghong. A Chelsea már Abramovicsé, a City az araboké, a budapesti Honvéd (ahol Puskács Öcsi, ajaj, de rég volt) Hemingwayé; na nem a Nobel-díjas Ernesté, az inkább […]

Mi hallatszik a mennybe?

Én magam azt is vizsgálnám az Európai Unión belül, hogyan érvényesülnek, hogyan élhetnek meg az egyes országok hagyományai, szokásrendje és rendszere. Közelebbről azt is, mennyire lehet kötelezni a tagországok igen-igen különböző életszínvonalán a jogokat és kötelességeket. Nem várható el ugyanaz a „házirend” Romániától, Szerbiától, mint Luxemburgtól például. Mit neveznek diktatúrának általában, most már az EU-n […]

Óvatosan a torjai fakereskedővel!

Nemrég fát rendeltem Torjáról. Az újsághirdetésben az állt, hogy nyers bikkfát árulnak, 180 lej métere, és házhoz is szállítják. A napokban meg is hozták a rendelt 10 méter bikkfát. Sajnos, nem én vettem át az árut, de amikor hazaértem, csalódottan tapasztaltam, hogy a beígért nyers bikkfa helyett taplós fákat kaptam. Nem beszélve a vékony, paszulykarónak […]

Dumapartik a Duna-parton

Embert beszédjéről – állítja a közmondás. Hosszú távon talán igen, mert lehetőségünk van összehasonlítani a szavait tetteivel. Rövidtávon viszont gyakran tapasztaljuk az édesszájú donhuánok, münchhausenek, háryjánosok diadalát. Jaj, a gyenge beszédűnek! Volt egy tanítványom, szép értelmes leányka. Az év közepén érkezett, az előző iskolában bukásra állt. Amikor a táblához hívtam, elvörösödött, szinte értelmetlenül habogott, majdnem […]

A rázós Európa

Mi szólunk hozzád, Európa! Kinek és melyik korban mennyire engedte és engedi a megélhetési politizálás a tényszerű fölsorakoztatást, az igazmondást? Kiskésekkel boncolgatják, jobbára csak érintgetik életterünk, megélhetési felületünk. Így, ahogy mondom: felület. Mert úgy haladunk, hogy lassan fél lábon fogjuk kerülgetni a Soros-ügynököket meg a derűs, vigyorgó beözönlőket. Történészek taglalják, boncolgatják, hogy Európa földrajzi fogalom-e […]