Magyar emberként az orromat is alig mertem kidugni a paplan alól valahányszor a román kommentátor a Real – Bayern BL-negyeddöntő visszavágóján az „arbitrul ungur”, Kassai Viktor bődületes hibáin szörnyülködött. Így tönkretenni egy szupermérkőzést, az már tiszta művészet.

Kassai éveken át kitűnő bíró volt, de nyilvánvalóan jó ideje nincs formában. Tavaly a City – Barcelona meccsen sárga lapot adott szimulálásért az angol Sterlingnek, akinek a lábát Umtiti jobban eltaposta, mint a berecki gyors egy szerencsétlen gilisztát, ugyancsak tavaly csinált paródiát egy magyar bajnoki meccsből is. Az UEFA is hibázott, amikor rábízta a rangadót, de ő is mondhatta volna, köszi, a szürkehályogom miatt nem fogom látni Ronaldo ötméteres lesét.

Okos ember tudja, mikor kell megállni, nem röhögteti ki magát, mint a másik, régebbi nagy Ronaldo, Luis Nazário de Lima, tudjátok, az a bájos lófogakkal mindig vigyorgó, „il fenomeno”, aki annyira szerette a focit, hogy végül le kellett zavarni a pályáról, ahol sörhasával idétlenkedett, tizenéves srácok küldték ide-oda szivarért. Vagy Nino Benvenuti, az olasz ökölvívó, Robert Redford-allűrjével, a nemzeti hős, akiért velencei hajadonok álmukban is marakodtak, nem értette meg, hogy az évek telnek, kikönyörgött még egy revánsot a nagy rivális Carlos Monzón ellen – az egy legyintéssel a padlóhoz ragasztotta. És a legendás kapusnak, Dino Zoffnak, miért kellett 41 éves korában beállania a ketrecbe, hogy Bölöni Laci ama híres román–olaszon harminc méterről suvassza be a bőrt ráncos kezei között?

Bezzeg a két román távolugró, Anișoara Cușmir és Vali Ionescu (Cușmir 7,43-at ugrott, ma világversenyeket nyernek 7 méter alatt) tudták, mikor kell „sérülés” miatt visszavonulni, pontosan akkor, amikor kezdték komolyan venni a doppingvizsgálatot. A két sakkzseni, Bobby Fisher és Gary Kasparov elmenekültek, az első a dilihoppba (könnyű volt neki, azzal született), a másik a politikába, amikor fiatal fenomének jelentek meg a színen.

Sportolóknál még elmegy az önkiröhögtetés, de amikor milliók életéért felelős emberek nem akarnak megállni, az tragédia. A franciák megmentője, De Gaulle hagyta, hogy a 68-as randalírozó huligánocskák leszavaztassák, Brezsnyev pedig, mint szenilis, dadogni sem képes Frankenstein nem volt hajlandó lekopni, brr…

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Erdoğan bajusza és a demokrácia

Akarjátok, hogy ezután minden marcipán fele az enyém legyen, és a másik felét először én rágjam meg, mielőtt ti lenyelitek? Körülbelül ezt a kérdést tette fel Recep Tayyip Erdoğan, Törökország fura ura egy népszavazáson. És az istenadta nép több mint fele ujjongva válaszolta: igen!

Erkölcsi kötelesség

A múltban sem volt ez másképp, felgyorsult világunkban azonban hatványozottan igaz, hogy csak kellő szellemi színvonal és tudásszint birtokában vagyunk képesek korunk nagy kihívásainak megfelelni. Egyénenként és közösségként egyaránt.

Multi kontra kisüzlet

Megnyílt Kovásznán a Profi szupermarket, és több kérdés is felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Elsősorban ugorjuk át azt a tényt, hogy a beharangozott időpont helyett rá két hétre nyitotta meg kapuit, mert mint hallottam, nem voltak rendben az építkezési engedélyek, és ha jól értesültem, még pénzbírságot is kaptak ezért.

Szotyori L. Zoltán és az erdélyi magyarok

Ritkán kap egy facebookos vitában megfogalmazott néhány gondolat akkora nyilvánosságot, mint Szotyori Lázár Zoltán szolnoki jobbikos önkormányzati képviselő és városi elnök néhány dehonesztáló megjegyzése, amit az erdélyi magyaroknak címzett annak kapcsán, hogy szerinte minősíthetetlenül támadta e sorok írója a pártját.

Elsodort álmok

Az elmúlt hétvégi változatos, izgalmas sportesemények és eredmények érdekfeszítő varázsát letaglózta egy tragikus hír. A Retyezát-hegység magaslatainak sziklavilágában, a Peleaga-csúcs közelében lavina sodort el egy alpinista csoportot, a szerencsétlenségben két kamaszkorú gyerek életét vesztette. A hegyes szikláknak csapódva szenvedtek halálos sérüléseket. Mindkét áldozat a világ legjobbjai között szerepelt a 12-18 éves korosztályban a hegymászó, sziklamászó […]

Nyúlságok?

Tegnap-tegnapelőtt még azt mondogattuk, ha képtelennél képtelenebb, a valóságtól elrugaszkodó történésekről, eseményekről, jelenségekről adtak hírt az újságok, hogy a papír sok mindent elbír. Ma, amikor szinte nem tudni, milyen világon vagyunk, amikor a mintha-valóságot már alig lehet megkülönböztetni az igazitól, azt mondhatjuk, ha ugyancsak eredeti (!) képtelenségekkel találkozunk, hogy hát bizony ez is elfér a […]

Útszéli szinten

Valahogy úgy vagyok itthon, ha szemetet látok a járdán, lábam előtt, lehajlok és fölveszem, viszem a legközelebbi szemétvederig. Nincs ebben szerintem semmi különös. Tettem ezt másutt is, ahol általában tiszták az utcák. Nem tehetem Bukarestben, mert ott még a hivatásos utcaseprők se győzik. Itt van például ez a Lazăr Lădariu, a marosvásárhelyi Cuvântul liber főszerkesztője. […]

Viszonylagos elmaradottság miatti elvándorlás

E négy szóban foglalta össze a minapi székely kongresszus egyik csíkszeredai előadója (Lázár Ede dékán) közösségünk és szülőföldünk legégetőbb gazdasági gondját, hozzátéve, hogy e tekintetben az 1902-es második székely kongresszus óta mi sem változott. 115 évvel ezelőtt a bajok gyökerét ugyanúgy határozták meg, és ezek orvoslására próbáltak meg kidolgozni megoldásokat. Hogy ezekből semmi sem lett, […]

Üzenet a románféltőknek

Olvasom a lapokban, hogy a három megye románféltői azt üzenik a magyar őslakosoknak, hogy ők sohasem fogadjál el a Székelyföld autonómiáját. Erre én azt mondom, jól is teszik, mert amit nem kérünk tőlük, azt ne is adják, hiszen nem az övékből adnák. Mi, az őslakos székely-magyarok az üzenjük: sohasem mondunk le az autonómia-igényünkről, így hát […]

Az apóka távozott, a Napoca maradt

Hosszú harc után végre kitették Erdély egyik legnagyobb városának a bejáratához a táblára a román Cluj-Napoca mellé a magyar Kolozsvárt és a német Klausenburgot is. Győzelem! Persze, akad egy kis tüske is az egészben. Éspedig nem a város magyar vagy német nevében, hanem éppen a románban. Ott díszeleg ugyanis a Napoca. Annak a valahai Napoka […]

Székely sorskérdések

A történelem folyamán Székelyföld egy olyan sajátos, gazdasági, társadalmi és kulturális entitást képezett a Kárpát–medencében, mely Magyarország keleti bástyájaként a haza védelmében is kiemelt szerepet játszott. A Habsburg-uralom azonban szétzilálta a rendhagyó székely társadalmat, melynek következtében a 19. századra súlyossá vált gazdasági gondok ínséghez és ezáltal tömeges elvándorláshoz vezettek. E folyamat veszélyes és a magyarság […]

Kéz kezet mos – ha nem is ingyen

Időnként felröppen egy-egy hír, amelyet némelyek világszenzációként szeretnének felszolgálni az erre éhes közönségnek, ám később rájövünk, hogy körülbelül annyira új, mint a spanyolviasz felfedezése. Példaként álljon itt a német EU-biztos, Günther Oettinger kijelentése, miszerint a nyugati gazdag államoknak érdekük a gyengébb gazdasággal rendelkező államok támogatása, mert utólag azok jó drágán felvásárolják a többek között német […]

Öröm az öregeknek

A Szörcsei Református Nőszövetség az idén bekapcsolódott az egyházmegyében útjára indított, „egy falat szeretet” jelmondatú programba, melynek célja a 80 év felettiek megörvendeztetése. Akadt olyan gyülekezet, ahol kenyeret sütöttek, vagy házi készítésű laskával lepték meg az öregeket. Szörcsén kézi készítésű kosárkába házi süteményt, csokinyuszit, pirostojást tettek és ezeket hordták ki Biró Erika lelkésznővel közösen a […]

Bűzlik a jog

Ma nem tekintek az idő kútjába, az eget sem vizslatom könyörület vagy manna ügyében. Nem kutatom okait kórságnak meg jégesőnek. Embert keresek. Nem magam helyett akarok embert állítani a fölismert igaz ügyben. Nem katonát magam helyett, mint annyi nagy küzdelmeink idején a gyáva meg pénzes egynémely uraink. Azokhoz akarok csatlakozni ma is a szó igazával, […]

Durva, mint a pokróc!

Nyilvánossá szeretném tenni, hogy a minap hogyan jártunk a családommal, az új Benedek üzletben. Nagyon durva és flegmatikus kiszolgálásban volt részünk. Miért vagyunk ilyenek egymás iránt? – kérdezem az ott dolgozó hölgyet, aki korábban a Kauflandban is megfordult. Nem az első alkalom, hogy így szolgál ki. Üzenem, menjen jó hosszú szabadságra, vagy váltson munkahelyet, mert […]