Medvevészes Tusványos

A világ közepe ott van, ahol egykor fölesküdtünk a szülőföldre, bölcsőtől a ravatalig. Hazafelé jövet Tusnádfürdőről, szinte néma csend van a kocsiban. Lehetséges, hogy pár napra Tusnádfürdő a világ kellős közepe. Igen, lehet. Aki vendég, az ámul, aki pedig itthoni, gyönyörködik a politikusok, kultúrvezérek gondolataiban. A világ ott kezdődik, ahol a szűk szorosban, a még pataknyi Olt partjain éljük a magyar sorsot. Van hozzá sípunk, dobunk, nádi hegedünk, erdőnk is még.

Nógrádi Györgyöt, Grúber Károly egyetemi tanárokat, politikai szakembereket hallgattuk. Azt egyikük sem, a közönség sem mondta, hogy bizony posvány a mai politika, viszont az elhangzott, hogy „koronként, helyileg” – de mikor nem? és hol nem? – szétlopnak mindent. És száll a hazug szó, mint a pelyva.

Vészhelyzet van itt is, ott is, vesztes nemzetek, országok döngetik az asztalokat világszerte, miközben… nekem az is megfordul a fejemben, hogy tele Tusnádfürdő figyelmeztető plakátokkal: MEDVEVESZÉLY!!! Rakoncátlan a képzelet, megfordul fejemben egy medvelátogatás is mára. Ami ebben a híres gyógyfürdő-városkában nem annyira vonzó, mint a gyógykörnyezet. Mi lenne, ha? Ugyanis a medvék annyira ideszoktak, akár az idegen látogatók egész esztendőben. Jogállapotról is hallunk, jogtalanságokról, miközben nézem a félmeztelen tömeget rettentő hőségben, és medvék, politikai meg idedédelgetett, szabad medvék járkálnak a koponyámban.

Azt is itt hallom, hogy át akarják vinni a Bálványosi (már Tusványosi) Szabadegyetemet Magyarországra, levegősebb környezetbe. Szűk itt a hely, medvés, vészhelyzetes. De ha elviszik, odalesz a varázsa az immár 27 éves szószabadalomnak s a medvevészes politikai helyzetnek. Ezt viszont semmiképp nem akarjuk mi, nem engedjük az évi 365 napból ezt a medvevészesen szép három napot. Keressük hát a megoldást álló helyzetben, kánikulában. Mert ez és itt a világ közepe.