Majális

Szabadtéri mulatságnak, illetve népünnepélynek fogjuk fel a majálist, ilyennek örökítette meg 1873-ban készült festményén Szinyei Merse Pál, mintegy kétszáz éve maga a szó is ilyen értelemben honosodott meg nyelvünkben, de maga a népszokás, amely május beköszöntéséhez kapcsolódik, sokkal régebbi. A majális népünnepély mivolta inkább a városi lakosság, valamint a diákság körében volt jellemző, illetve az elmúlt században a szervezett munkásság demonstrációi révén nyerte el jellegzetes arcát. A falusi társadalom viszonyai közt viszont egy olyan ünnepi szokás alakult ki hosszú századok során, amely nemcsak helyszínnek tekintette a természetet, hanem a természet rendjéhez igazodott, így a falu népe számára a megújulás, a kibontakozó élet, az ifjúság, a szerelem jelentésköreit egyesítette magában.

Mára a népünnepélyből többnyire az eszem-iszom, valamiféle vásári forgatag s a szabadidő eltöltésének különböző formái maradtak meg, a népszokásból esetleg a falusi táncmulatság… Május elsejére virradó éjszakán nem adnak már a legények éjjelizenét a lány ablaka alatt, s nemigen állítanak zöldágat, májusfát a leányos házak kapujába. Végigmenve falvakon, nemigen találni nyomait sem a májusfaállításnak.

Mint e népszokás érdekes színfoltját érdemes megemlíteni azt is, hogy némely helyen egykor a májusfát köztereken, esetleg réten, ligetben állították fel, s a legények az összegyűlt ünneplő sokaság szeme láttára próbálták célba venni az ágakat díszítő szalagokat, s lövés közben ki-ki annak a lánynak a nevét kiáltotta a jelenlévők közül, akinek tiszteletére a lövést éppen leadta. Eszerint nem volt helye májusban a titkolódzásnak, majd’ minden a nyilvánosság előtt zajlott a majális idején…

Amit a festőművész, jelesen Szinyei Merse Pál színekkel és formákkal tett emlékezetessé számunkra, a majálist és májust idézve meg egy életkép keretében, azt a költő a nyelv zenéje által képes megeleveníteni. Szemléltetésként ezúttal a fiatal Ady Május című verséből idéznék:

Tündéri május, lombot fakasztó,

Könnyű felöltőt szegre akasztó,

Légy üdvözölve:

Szívet fakasztó, emlék-marasztó…