Elnézve az amerikai ANTIFA mozgalom legutóbbi tettét, amikor egy néger nő szobrára cserélték a konföderációs emlékművet, ugyanakkor folyamatos zavargásokat keltenek, azon tűnődöm, vajon bekövetkezett-e már a liberális hajnal, amit a nemzeti értékeket magasról letojó „felvilágosultak” szerettek volna. Nem szokásom felülni az összeesküvés-elméletekre, de tetszik vagy sem, vannak olyan dolgok, események, amik „irányításra” történnek, és a köznép által egyik legismertebb ilyen „irányító” Soros György. De most nem róla szeretnék írni, hanem az értékvesztett nemzedékről, az Y-generációról.

Ez az a nemzedék, amely egy olyan világban mozog otthonosan, ahol a technológia, a gyors információáradat természetes. Ők azok, akik a másság megértését és elfogadását hangoztatják. Tegyék, 2017-ben vagyunk, csak mindezt nem úgy kellene megvalósítani, hogy sárba döngöljük azokat az értékeket, amiket az őseik, őseink megvalósítottak.

Nehogy azt higgye bárki, hogy előbb-utóbb mifelénk is nem fogják felütni fejüket a hasonló „felvilágosult” megnyilvánulások. Idén Kolozsváron meleg felvonulást tartottak, legközelebb talán máshol lesz.

Ma még természetes, hogy valaki büszke nemzeti múltjára, de ne lepődjön meg, ha egy nap lenácizzák azért, mert ő magyarnak, székelynek vallja magát, és nem valami világpolgárnak. Ma még természetes, hogy nagyapó háborús meséit csodálattal hallgatjuk, de talán egy nap azt mondják rá, hogy egy rohadt náci volt, aki Horthyt szolgálta. Talán akkor ébredünk rá, hogy valamit tennünk kellett volna annak idején (most!) ezzel a Facebook-nemzedékkel, de akkor már késő lesz.

 

Balázs István, Sepsiszentgyörgy

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Szerény optimizmus

A kollektív öröm épp annyira fontos egy nemzet számára, mint a társadalom alapegysége, a család számára. A magyar nemzetnek Trianon óta ritkán volt alkalma a közös öröm katarzisára, s amikor igen, mint például a bécsi döntések alkalmával, akkor sajnos az öröm forrása történelmi léptékben hamar megszűnt, az első bécsi döntés, a Felvidék zömmel magyarlakta területeinek […]

Száz év ígéret

A címet nem jómagam találtam ki, hanem a román származású amerikai történész, Maria Bucur. Nem mond mást, mint azt, hogy a románok december 1-jén néhány ígéretet ünnepelnek. Például az autonómiát. Az Amerikába kiűzött tudós felfedezett mást is: hogy egy másik kisebbséggel, az asszonyokkal sem bántak úriember módjára a dák felmenőkkel büszkélkedők. Az Osztrák–Magyar Monarchia és […]

Hisztikrácia

Tíz millióért nem adom Budescut, Dică nagy tréner, höhöhöööö, Steaua României, két év múlva elődöntősök leszünk a Bajnokok Ligájában – harsogta Gigi Becali egy hónappal ezelőtt. Most, egy elveszített bajnoki cím után: Dică gyáva, remegett a gatya rajtuk, Budescu közönséges tróger, egy passzt nem képes átvenni, egy millióért vigye, akinek kell. Elnézést, olvasó, hogy újra […]

Oda az igazság?

A változás örök! Az igazság is örök! Mégis egymásnak feszül a kettő, mert az igazság nem változik. Hiába erőltetik, a változ(tat)ás legfeljebb csak elrejtheti az igazságot, és ami helyébe kerül, az csak látszata lehet az örökségnek. Bár a gondosan előkészített látszat óriási tömegeket téveszthet meg, akaratlanul is tévútra terelheti őket, attól még az igazság csak kendőzve lesz, amely alkalom­adtán úgyis utat fog törni magának.

Álmodj, királylány!

A második legnagyobb kínai mobiltelefongyártó cég leállott. Miért? Az USA úgy döntött, hogy Irán rossz fiú, nem szabad vele kereskedni, aki mégis, kap egy körmöst. Nos, az ázsiai cég körmöst kapott, akkorát, hogy inkább lehúzta a rolót.

A szép munka mindennapjai

Szerettem volna elsőként gratulálni Deák Magdolnának a napokban elnyert igen rangos kitüntetésért, de hát ezt minden bizonnyal megtették már a kollégái, valószínűleg a tanítványai is. Persze, nem ért – legalábbis engem nem! – meglepetésszerűen ez a neki ítélt kiválósági cím. Volt alkalmam számos esetben tapasztalni, hogy kiemelkedően jó pedagógus, általa, munkája által kétségtelenül maga a […]

Blöffölt az ügyészség

Tucatnyi évvel ezelőtt az úgymond civil szerveződésekhez tartozók zöme – főleg, miután Monica Macovei, volt kommunista ügyészt kinevezték igazságügyi miniszternek – elkezdte zöngicsélni, hogy a Traian Băsescu akkori elnök ellen felvonulókat, de főleg a szoc-demeseket rács mögé kell zárni. Ha kell kitalálunk okot – mondták, magyarázták nekem is – a lényeg, hogy eltávolítsuk őket a […]

Takarítson, ne kéregessen!

Megkérem a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalt vagy a Gosp-Com Kft-t, vagyis azokat, akik a Molnár Józsiás parkot takarító személyzetet felelősségre vonhatják, hogy nézzenek a körme alá a társaságnak. A minap épp utam volt arra, amikor két zöldmellényes legény, az egyiket látásból ismerem, valami Csabikának hívják, fiatal, kis taknyos, régebb a Millennium Park környékén lófrált, a másik […]

Ablakok éneke

Eláradó reményeké mindig ez az évszak. A behódolás vágya is benne: hódolva hajolni egy-egy ibolyaszál, boglárka fölé, mintha először látnánk ilyent ezen a világon. Esőért imázni, hogy lenne végre bő termése az életnek. Esőért, és félünk ugyanakkor az áradástól. Jaj, miféle szerzet az ember, ha percig is elhiszi tavaszokon, hogy a természeti világ és az […]

Szívek pünkösdi rózsája

Az anyatermészet az utóbbi éves átlagok megfigyelései szerint sok mindent másképpen intézett 2018-ban: késői kemény fagyok, egyszerre korán kirobbanó virágzás, nyárias meleg, tavaszi napok. Gondoskodott ez az év arról is, hogy a magyar emberek lelkét se hagyja érintetlenül: nagy választási várakozás, majd itt az az eredmény, mely újra megerősíti a nemzeti erők talpon maradását, s […]

A román külügy és az egyenes gerinc

Nagy gondban van a román külügy, hisz nem lehet a „hagyományos” politikát folytatni. Eddig ugyanis meglehetősen egyszerű és igen hatékony alapelven működtek: mindig az erősebb pártjára álltak. Ez bejött már 1848-ban is, amikor az osztrák hatalom konzerválása mellett álltak ki (csak az nem világos, hogy mitől volt ez forradalom), az első világháborúban is, amikor egészen […]

Nem vagyunk méltóak az ajándékra

1988 nyarán lelkes művészcsapat érkezett Kovásznára Maria Bîtlan, Panaite Chifu, Alexandru Ciutureanu, Aurel Cucu, Egyed Judit, Petrovics István, Mircea Roman és Costantin Platon személyében. Az volt a küldetésük célja, hogy fából és kőből készült alkotásaikkal szebbé varázsolják az erdő alját. A képzőművészek által kidíszített terület sokáig különleges színfoltja volt a fürdővárosnak. Sajnos némelyik alkotást kikezdte […]

Szorongásban trónuson

Kutathatnám is, mitől fél a román újságírásnak a marosvásárhelyi népsége ennyire, vajon mitől? Magas feszültséget mímelnek idegeikben, aggódnak, hogy az erdélyi és másutt is élő magyarság Romániát föl akarja darabolni (!). Ettől félnek, a mai Magyarországot terrorállamnak titulálva? Ostobaság. A magyar autonómia jogos követelése nem jelent darabolást. Arról is szóltam e félve éldegélők előtt, azért […]

Kannibálok között

Tizenöt év börtön a szentgyörgyi kannibálnak, plusz kártérítés az áldozat családjának. Mikor és miből, arról nem szól a tudósítás. És persze jönnek a kommentek – miért táplálják az állam pénzén, agyonlőni, felkoncolni és így tovább. A leg­egyszerűbb megoldás, nem is kell sokat gondolkodni. Engedjenek meg néhány kotnyeleskedő kérdést. Az a gyerek gyakorlatilag hajléktalanok között élt. […]

Robbanásveszély!

A mellékelt két fényképen jól látható, hogy az Uzonkafürdőn keresztül és áthaladó patak legutóbbi, március 28–29-ei áradása elmosta a martot, így láthatóvá vált a 100-as gázvezeték 8–10 méteres szakaszon. Ez a vezeték az úttal párhuzamosan halad, az úton egyébként nagy teljesítményű autók járnak naponta többször is, fát, épületelemeket, 2000 liter tejet szállító ciszternák, állandó rezgésben […]