Kedves Kulcsár Árpád! A Székely Hírmondót szerkesztők, újságírók állítják elő, akik keményen megdolgoznak, nem ritkán áldozatot hoznak szellemi függetlenségük megőrzéséért, ami egy kisebbségi sajtóorgánum részéről nem egyszerű feladat. Éppen ezért ijesztő tájékozatlanságra és rosszindulatra vall közvetve eltartott bértollnokoknak nevezni bennünket, az antiszemitizmus vádjáról nem is beszélve.

Márpedig Ön – Nálunk is állami finanszírozott a magyar gyűlöletbeszéd alcím alatt – a következő mondatokkal zárta Székely apokalipszis, most című terjedelmes eszmefuttatását: „a Hargita Népe megyei finanszírozású, ahogyan a Székely Hírmondó is. Ez az a lap, ahol Czegő Zoltán évek óta háborítatlanul zsidózik. És ez láthatóan nem kínos senki számára.”

Ezen állítással szemben engem például fölöttébb zavarna, ha valaki háborítatlanul „zsidózna”. Csakhogy az utóbbi három esztendőben (tovább nem volt türelmem kutakodni az archívumban) ilyennek nyomát sem találtam Czegő Zoltán nálunk megjelent írásaiban – remélhetőleg nem számít annak, ha egy-két alkalommal utalást tett George Soros vagy Tom Lantos zsidó származására. Annál is inkább nem, mert a román hírtévékben rendszeresen „magyar származásúnak” mondják őket, ami megtévesztő. Ugye ez nem meríti ki a „zsidózás” fogalmát? Magyarország svájci nagykövetét sem hallottam még tiltakozni székely gyökerei felemlegetése miatt.

Ami pedig a „finanszírozást” illeti (és most hadd ne firtassuk az „állami” és „megyei” közti igen lényeges különbséget), szeretném leszögezni: a Székely Hírmondót – az olvasókon és a hirdetőkön kívül – az égvilágon senki nem „pénzeli” sem a megyéből, sem „államilag”. Támogatást is egyedül a Communitas Alapítványtól kap, persze, jóval kevesebbet, mint a Transindex. És ez láthatóan nem kínos senki számára.

 

Ps. A fenti, válasznak szánt állásfoglalásomat a Transindex mindmáig nem hozta le. Ehelyett az inkriminált cikk ránk vonatkozó részét utólag ködösen átfogalmazták, főmunkatársunkra pedig nemes egyszerűséggel „rasszista, antiszemita, gyűlöletkeltő” jelzőket akasztottak. Ennek ellenére mi soha nem vetemednénk arra, hogy a portált Transzsindexnek, alkalmazottjait pedig Soros-bérenceknek nevezzük.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. július 14., 11:56
    ÉRTÉKELÉS: 2

    Eddig fiatalos hóbort, liberális fertőzöttség és túlzásba vitt füvezés számlájára írtam, hogy a Transindex miért esik neki mindenkinek, aki nem fogadja tárt karokkal a migránsokat, és nem csókolózik a romákkal, ám most utánaolvastam a finanszírozási forrásainak, és számomra egyértelművé vált: Soros György pénzeli őket. Őket is!!!

  • User
    Dátum: 2017. július 15., 11:09
    ÉRTÉKELÉS: 1

    Elemezd a Transindex szót, összetevői alapján, aztán nézd meg tájékoztatási vonatkozásait, stb. Soros a bőrünkre spekulál, jó akik észrevettük, nem hagyjuk szó nélkül.

Ajánló

Napirenden a szakoktatás

Érdekes: a tavalyi nagy nekilendülés után pillanatnyilag megint beszédtéma lett a szakoktatás. Az elmúlt esztendőt a szakoktatás évének hirdették meg, ennek jegyében szerveztek, szerveztünk tucatnyi tanácskozást aránylag sok résztvevővel, új szakok beindításáról tárgyaltunk, s igen nagy reményeket fűztünk a főleg szavakban megfogalmazott, papírra rögzített elképzelésekhez. Aztán alábbhagyott a nagy láz, pár hónapos szünet után viszont megint felugrott.

Camões és Petőfi

Kicsit irigylem a portugálokat. Nem csak a kellemes, enyhe éghajlatért, amelyben kevesebbet vacognék, és mert C. Ronaldo egyesek szerint Bödénél is jobb, hanem mert Portugália az egyetlen ország a világon, ahol a nemzeti ünnep egy költő előtti tisztelgés: a kalandoréletű, jó tollú Luís Vaz de Camões halála napja, június tizedike.

Johannis

Méltányolandó, hogy a román államfő nem félt bejönni az oroszlánbarlangba. Nem félt Csíkszeredába összehívni a Hargita és Kovászna megyei elöljárókat, mintegy elismerve, hogy együvé tartoznak (hívhatta volna Kovásznát Brassóba és Hargitát, mondjuk, Besztercére).

Este ma várom a Kóreszinél

…ott, ahol a nyolcas megáll. Ez lehet a modern sláger, ugyanis meg nem erősített források szerint (ezzel szokott takarózni a média egy-egy nagy hazugság előtt) a román állampolgárok többsége kikapcsolódásnak a mallt választja immár.

Johannis, az egypulás

Johannis államelnök tegnapi vizitje kapcsán helyi elöljáróink végre újból megvillogtathatták kommunikációs és kreatív képességeiket. A meglehetősen száraz és protokolláris látogatás konklúziójaként többek között azt nyilatkozták, hogy az államfő elismerte, hogy a két székely megye (Maros látványosan kimaradt…) egy régiót alkot, de azt is megállapították, hogy a területi autonómia kérdésében sincs vita az elnökkel, sőt: egyetértés van.

Néhány méltató szó Sütő Andrásról

Most, hogy 90 éve (1927. június 17-én) született a pusztakamarási magyar ember, engedtessék meg egy magyar átlagembernek, hogy néhány írott szót ejtsen az egyénről: úgy is, mint emberről, és úgy is, mint szakemberről (íróról).

A magyarországi ellenzék és a magyar sikerek

A mai parlamentáris demokrácia nem kedvez a tudatos nemzetépítésnek. Négyévente választásokat rendeznek, melyek eldöntik, hogy milyen politikai erő kormányoz a továbbiakban, így az ellenzék abban érdekelt, hogy a kormány bármit csinál, azt ócsárolja. Nem ritka a felelőtlenül ígérgetés sem, különösen azon pártok esetében, melyek előreborítékolhatóan nem jutnak egyedül kormányra.

Bilincstelen vagyonellenőrzés

Jó néhány évvel ezelőtt egyik szenátorunknak kiszámítottam, hogy a béréből közel sem jön ki az éppen akkor átadott villája értéke, még akkor sem, ha közben semmit sem evett volna. Ekkor jött a magyarázat, hogy örökölt, földeket kapott vissza, onnan a sok pénz. A valóság az, hogy még azzal sem jött volna ki a frissen felépített villa ára, ráadásul a vagyonbevallásában még eladatlanul szerepelt a szóban forgó birtok is.

A Tega nem ismeri a valóságot?

Ama bizonyos, három rendőrről szóló vicc jutott az eszembe, amikor a bálványosi, közterületen levő szeméttározó körül uralkodó állapotokra figyelmeztető olvasói észrevétel kapcsán született TEGA-válaszlevelet (Sz. H./2017.07.08.) olvastam. Előfordulhat, hogy olyan személyt bíztak meg a válaszírásra, aki: soha nem járt Bálványoson, így nem tudja, hogy a jelzett szeméttároló közterületen található; nem ismeri a Tega ügyfeleit, ezért […]

Nemesek több változatban

A 15. század legvégén tragikus esemény dúlta fel Marosvásárhely mezőváros nyugalmát: egy nyárádszentbenedeki nemes tucatnyi familiárisával és azok embereivel, a történész Benkő Elek szerint egész kis hadsereggel tört rá a városra, és meggyalázta a plébániatemplomot, sőt megölte annak plébánosát.

1 = 11

Egy annyi, mint tizenegy! Ne botránkozzék meg senki e komikusnak tűnő számegyenlet láttán. Tényleg ennyi! Matematikatanár barátom időnként panaszkodni szokott, hogy az okítására bízott tanulók egy része enyhén szólva hiányos számtani ismeretekkel felvértezve ostromolja a „tudás” várát, s amit annak idején elhanyagoltak valahol valakik, azt most behozni szinte lehetetlen próbálkozás.

Aranylapátok

A budapesti vízi parádé esős árnyékában, a bulgáriai Plovdivban Magyarország óriási fölénnyel lett első a kajak-kenu Európa-bajnokság éremtáblázatán.

Minek nevezzelek?

Legszínesebb emlékeim közé tartozik Jancsi néni, egy közeli falucska megbecsült lakója. Hogy papíroson hogyan s mint szerepelt, nem tudom, de apjának köszönhetően Jancsivá vált, lévén a pálinka és az asszony nagy szerelmese, öt leány után a kocsmában megesküdött, hogy a hatodik Jancsi lesz, ha törik, ha szakad. A nép beleegyezett, így maradt a leányzó vénleány és Jancsi, mert hát ki csapta volna a szelet a falu szoknyás Jancsiának?

Ünneplő akadémia

A romániai magyar pedagógus közösség legfontosabb eseményére, a nyári felkészítő tanfolyamokra 25. alkalommal kerül sor. Természetes, hogy díszünnepség illett a hét eleji negyedszázados megemlékezéshez, a helyszín pedig a lehető legméltóságteljesebb: a pedagógusok Hargita megyei, Apáczai Csere János nevét viselő háza. Sajnálatos módon a Kovászna megyei, hasonló rendeltetésű intézmény külsőségeiben meg sem közelíti a csíkit. Maga […]

Szép város Keresztúr!

Az ember sokfelé jár-kel, megfigyel, érdeklődik, s mindig ugyanoda lyukad ki, ugyanazt a kérdés fogalmazódik meg benne: miként lehet, hogy itt ezt tapasztalja, amott egyebet, s összehasonlítást is tesz a tapasztalatok alapján. A minap Székelykeresztúrra vezetett az utam, s eszembe jutott a pár esztendővel ezelőtti, háborús bombázás utáni képet mutató főutca, ahová gépkocsival tényleg csak […]