Kovásznán is javában zajlik a turistaszezon. A város tele fürdővendégekkel, főleg azokkal, akik kezelési jeggyel érkeznek a városba, azonban hiába van üdülőjegyük, jó modort, azt nem kaptak melléje, pedig nem ártott volna.

Azon fajta idős emberekről – szomorú, de való – beszélek – tisztelet a kivételnek! –, akik a legnagyobb nyugodtsággal ülnek a parkban, közbe szanaszét köpködik a szotyolát. Olyasfajta turisták, akik, ha mondjuk, tisztességes sorban állsz a Profiban, hirtelen bevágódnak eléd és mások elé, mert ők sietnek, gondolom, kezelésre. Legalább öt alkalommal tapasztaltam meg ezt, sőt olyan is előfordult, hogy egyikük még hangsúlyozta is, hogy ő tanárnő volt Bukarestbe, kérem, s mint ilyenre, rá nem érvényes a sorban állás szabálya.

Ugyanezek a vendégek azok, akik a városban levő vendéglőket birtokba veszik, ami gazdaságilag serkentőleg hat a fejlődésre, szó se róla, mert növeli kis városunk vendéglátóinak bevételét, azonban bosszantó, hogy ott is úgy viselkednek, mintha kizárólag csak ők maguk lennének a helyiségben. Amikor nyárikertben ülnek, senkitől sem zavartatva köpködik a slejmet, ki az udvar közepére, miközben más vendégek épp enni próbálnának.

Nem beszélve arról, hogy nagyon idegesek, ha netán a busz nem indul azonnal vissza az állomásról a városba! Hőbörögnek, hogy mi van, miért állunk, miért nem megyünk, ők otthon nem ehhez vannak szokva; pedig ki van függesztve a menetrend, s tudhatnák, hogy egyes járatoknál a busz bevárja a másik vonatot is.

Szóval vannak a turistának ezen fajtái, akik bár hasznot hoznak a városnak, mégsem keverhetőek össze azokkal, akik egy hétvégére keresik fel fürdővárosunkat, és ezeket már messziről ki lehet szúrni, mert úgy viselkednek, mintha mindnyájan Teleormanból érkeztek volna.

Szőcs Gábor, Kovászna

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Pofonegyszerű tények

Gyakran agyonbonyolítjuk a gondokat, okoskodásokkal kitapétázott labirintusban kúszunk vakond módra, pedig a megoldás az orrunk előtt van. Példának okáért ez a nagy vita Magyarhonban, az egyetemi úgynevezett genderkutatási szakról. A liberális entellektüellek szerint szétszaggatott nemzetünk számára semmi sem fontosabb, mint a „társadalmi nemek” – üsse kő, az meg mi lehet – körbeszaglása, megvitatása, szivárványos megközelítése. […]

Civil a zsoltár

Nem is próbálom megközelíteni, mostanság egy-egy évben hányszor tör rá városainkra és lakosságunkra az álzene és az őrjöngő áldal. A lakosság kipiheni. Hogy ez a mostani erdélyi ifjúság és lakosság jobb sorsra érdemes, azt állítom. Az erdélyi ifjú és kevésbé ifjú nemzedék 1937. októberében megszervezte a Vásárhelyi Találkozót; nemrég volt (ha volt) megemlékezés arról az […]

A magyar kulturális önrendelkezésről

A magyarság és egyben Európa legnagyobb hagyomány­őrző rendezvénye a Kurultáj, mely a turáni népek törzsi gyűlését jelenti, 2008 óta minden második évben megrendezik. Az idei program a korábbiakhoz hasonlóan színvonalas és sokszínű volt, jeles történészek foglalkoztak szigorú tudományossággal a magyar és a magyarral rokon népek őstörténetének különböző vetületeivel, a nagyszínpadon elsősorban a magyar és a […]

Az emberség élő fogalma

Ha az ember, emberiség új hatalmat akart bevezetni, igyekezett azt minden időben a-tól z-ig megmagyarázni, törvények sövényrendjeivel körülkeríteni, az Új Rendet legfelsőbb hatalommal jóváhagyatni. Onnan és csak onnan lehetett kötelezni az embert, az emberiséget annak elfogadására. És ha nem, akkor következett az Új Világrend(szer) bosszúhadjárata. Kissé fájdalmas Nagy Boldog Asszony, Mária mennybemenetelének, a katolikusok legnagyobb […]

Mi számít törvénytelennek?

Borítékolható volt, hogy az uborkaszezonban fuldokló kereskedelmi televíziók hálás támogatása mellett balhé lesz a diaszpóra által kezdeményezett pénteki tüntetésen. A teljesen elszédült, idétlenül kommunikáló hatalomra ráfér egy kis ébresztő, a gond csak az, hogy valamennyi tüntetés törvénytelen volt. Persze, egy valamit magára adó demokráciában a véleménynyilvánítás szabadsága garantált, annyira, hogy egy utcai tüntetést nem engedélyeztetni […]

A gyerekeimet ki védi meg?

Kezdjem azzal, hogy átlagos hírfogyasztó vagyok, nem nézek televíziót, hiszen arra már sajnálom az időt, de a helyi lapokba, az online újságokba bele-beleolvasok, néha pedig elkövetem azt a nagy hibát, hogy hagyom, rántson magával a kom­ment­áradat. Az egymást szidó, vádoló, köpködő embertársaim megnyilvánulásai láttán mindig elfog az émelygés, a düh, és elkeseredetten csukom le a […]

Hatósági erőszak Bukarestben

Dulakodás, könnygázgránátok robbanása, vízágyúk sistergése, csendőrroham, elszabadult indulatok, gumibotok csattogása, menekülő tömeg, földre tepert emberek, bántalmazott tudósítók, mentőautók szirénázása, lángoló gumiabroncsok és gomolygó füst. Íme, egy kormányellenes tüntetés durva ütlegeléssé fajult mozzanatai. És ezeket nem egy diktatúrában sínylő afrikai, ázsiai vagy dél-amerikai ország, hanem a demokráciát fennen hirdető Európai Unió területén rögzítették és repítették világgá […]

Szép hetünk volt

Az elmúlt 5-10 nap alatt ismét világraszóló magyar sportsikereknek örülhettünk. Dévai Boglárka aranyérme a szertorna Európa-bajnokságon önmagában szenzációs eredmény, s ha a világbajnokságon sikerül legalább bronzig eljutni, az már olimpiai szereplést érhetne. Amennyiben Dévai Boglárka mellé tényleg érkezne a válogatottba a… dévai központból Olivia Cimpian, nagyon ütőképes magyar csapat alakulhatna szertornában. A rendkívül tehetséges, 17 […]

Szőlőfalu odalett

A Kárpátokban tipegve járnak az istenek. Minden a helyén volt ott a teremtés elején is. Csak gondolj bele! Hogy nézne ki Európa nélküle? Ott megyen az a lány. Tetőtől talpig lány, visszafelé is; de milyen lenne fagylaltozás közben, ha nem lenne meg a könyökhajlata? Na, azért, mert a Kárpátok igenis Európa könyökhajlata, azt nem lehet, […]

Téved, Pop úr!

Nem gondoltam volna, hogy valaha is nekünk kell megvédenünk a gyulafehérvári nyilatkozat szerzőit és a küldötteket, akik közfelkiáltással elfogadták volt 1918. december elsején a sarkalatos dokumentumot. Méghozzá Ioan-Aurel Poptól kell megvédenünk, aki történész és akadémiai elnök létére kontextusából kiragadva értelmezi azt, hogy ellentmondhasson a tusványosi szabadegyetemen ismét elhangzó kijelentésnek. A történész ugyanis azt állítja – […]

Fogytán a kenyér s a türelem

Miért kell minden rosszban benne lennünk? Azért, mert hitvány világban születtünk. Szólok többször a jóságról, annak a vágyáról, de hát a hitványság, aljasság maga a felkiáltójel, mely nem véletlenül hasonlatos a lándzsa hegyéhez. Megértem ma azt is, hogy olvashatom Ceaușescu dicséretét egy román lapban (Cuvântul Liber, 2018. aug. 9.) A szerző, Ioan Cismaș a magyarság […]

A megmaradás ábrája

Jönnek, jönnek az egyre szebb leányok, mert ez az élet rendje, s mi gyönyörködünk bennük. A rendetlenségben a duhajok egyre jobban akarván élni, képesek egyik esztendőről a másikra földúlni, szemünk előtt országok s földrészek olyan amilyen harmóniáját. Mi, nemzeti kisebbségbe préselt magyarok alig, vagy alig sem vagyunk merészek beleképzelni magunkat a romániai rabokká fölpéldázott kézdivásárhelyi […]

Kettős mérce

Hogy gondok vannak a romániai igazságszolgáltatással, az hót ziher. Nincs ebben a kijelentésben semmi újdonság, nyilván, hiszen tüneteként immár több éve társadalmi vita és politikai cirkusz zajlik az udvarában. Ez idő alatt pedig – szigorúan a tárgy, az igazság kérdésében – a román állami démonológia minden jó- és rosszindulatú lidérce alkotott, vagy legalább fordult hármat […]

Kirándulás Magyarországra és Szlovéniába

Július első felében a sepsiszentgyörgyi Sugás Nyugdíjas Egyesület 44 tagja a Magyar Nyugdíjasok Közössége Határok Nélkül programja keretében Magyarországra és Szlovéniába látogatott. Zalaegerszegen, a Teleki Blanka Leánygimnáziumban szállásoltak el, ahonnan minden nap autóbusszal mentünk Nyugat-Magyarország városaiba: Nagykanizsára, Szentgotthárdba, Körmendre, Kőszegre és Szombathelyre. Egy napra átutaztunk Szlovéniába, a Mura-vidékre, Lendvára és Muraszombatra. Lendván a Makovecz Imre […]

Segíts magadon!

Ami sok, az sok! Olvasom, Cófalván nem mernek este kimenni a házból a medvék miatt. Emlékszem, régen este 10 órakor jöttek haza, és hajnali 3-kor mentek az emberek a mezőre. Ez zavarhatta a vadakat, mert nem hallottunk ilyeneket; a vad a csendes békességet szereti. Most a tévénézés a divat, begubózva a házba, még a gazdáknál […]