Vessenek a vérmókusok elé, ha értem az RMDSZ ügyvezető elnökségén felállított szakmai kommunikátorok logikáját és célját a román egyesülés centenáriumának kapcsán. Ha netán valaki lemaradt volna róla, amint azt lapunkban is kifejtette Porcsalmi Bálint, és újabban maga a szervezet elnöke is megerősített a kolozsvári Szabadság napilapban, a Szövetség egy átfogó kommunikációs kampánnyal készül, Ezer év Erdélyben, száz év Romániában címmel. Azt mondják az a szándékuk, hogy az együttélés pozitív oldalait domborítsák ki, amibe viszont az önrendelkezés, mint viszálykeltő elem, nem fér bele.

Nos, ehhez képest Kelemen Hunor a „Békés Együttélés Programját” ismertetve azzal nyit az interjúban, hogy a magyarok nem tudnak és nem is akarnak ünnepelni. Mert ez a centenárium nekik nem ünnep. Pont. A román nyelvű sajtó már át is vette a szóban forgó interjút, éppen a fent idézett kijelentést tűzve főcímbe.

Nyilván az illetékes főkommunikátorok jobban ismerik, jobban rálátnak a fölénk tornyosuló politikai gépezetek fogaskerekeire, és eszerint jelölték ki, hogy mi a helyes, mi a politikailag korrekt a centenáriumot kísérő társadalmi közvitában. De kissé nehezen érthető, hogy ez a szofisztikált „érzelmi kommunikáció” mivel tapintatosabb?

Persze nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy belássuk, az apró-cseprő verbális torzsalkodások elkerülhetetlenek lesznek egy olyan politikai ünnep kapcsán, ami az országot két, párhuzamos nemzeti közösségre osztja. A kérdés csak az, hogy miért sértőbb, alkalmatlanabb országos közvitára egy közigazgatási törvénytervezet, ami modern jogi formába öntené az együttélés szabályait, és ami racionális vitára sarkallja a feleket, mint ez a kelemeni, érzelmi, dacos kommunikáció, ami egyszerűen elutasítja az ünnepet? Ami nem meggyőzni próbál, hanem inkább duzzog, ahelyett, hogy érvelne a közös megemlékezés feltételeiről.

Hogyan épít magának romániai jövőt az erdélyi magyarság, ha meg sem próbálja elfogadtatni a román közvéleménnyel életmódjának és gyarapodásának garanciáját, az önrendelkezést? Mert ha ezt megspórolja, olybá tűnik minden politikai erőfeszítése, mint a balladai kőművesé.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. augusztus 7., 12:36
    ÉRTÉKELÉS: 9

    Vélemény a véleményről:
    Nem értem és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a helyi újságaink nem vették át és nem közölték le a Szbadságban megjelent interjút Kelemen Hunorral. Igy az olvasó megismerheti Pozsony János véleményét erről, aélkül, hogy ismerné a Szbadságban (aug.4) megjelent interjút.
    Az én véleményem, hogy Kelemen Hunor hozzáállása a 100 éves évfordulóhoz nagyon korrekt, időszeru és helyénvaló.
    Kérem megengedni, 2 idézetet:
    “Biztos vagyok abban, ha a román állam az elmúlt száz évben folyamatosan és nagyon nyíltan nem arra törekedett volna, hogy asszimilálja a kisebbségeket, és felszámoljon a társadalomban mindent, ami nem román, akkor talán a mai nemzedékek másképp viszonyulnának ehhez a kérdéshez.”
    ”  Nem fogják tudni azt mondani, hogy építettünk 1800 km autópályát, összekötöttük száz év után végre a történelmi régiókat. Nem számolhatnak be arról, hogy ma, ha felülsz a vonatra Bukarestben, hamarabb elérsz Balázsfalvára, mint száz évvel ezelőtt. Azt fogják tudni elmondani, hogy ma másfél órával többet utazol Balázsfalváról Bukarestbe, mint száz évvel korábban. Tehát ilyen szempontból számomra nagy kérdés, mit tud felmutatni a román állam azon kívül, hogy száz éve létezik az ország.”
    Természetesen mindenkinek szive-joga elemnni,vagy sem ünnepelni.
    Üdv. Károly

Ajánló

Cioloș reformjáról

Dacian Cioloș választási reformtervezetének van egy érzékeny pontja Erdélyből nézve. A módosítás a polgármesterek esetében visszavezetné kétfordulós választási rendszert, hogy így majd elejét lehet venni a jelenségnek, miszerint akár egy relatív 10–20 százalékos többséggel is megnyerhető négy évre egy település csúcspozíciója. A demokratikus legitimációra hivatkoznak, kritérium, mely megköveteli, hogy széles társadalmi támogatottság álljon a nép […]

Kézdivásárhely főteréről

Olvastam, hogy városunk központját újratervezték, és ezt a tanács jóvá is hagyta. Elsőre azt hittem, hogy ez valami áprilisi tréfa októberben. Őseim itt laktak, és én itt lakom több mint 70 éve. Megértem három korszakot, három főteret. Az első tényleg városi piac volt, de nem csak a főtéren, hanem a múzeum alatti utcában is árulták […]

Szellem és a terméketlen dőreség

Egy brüsszeli jelentés, amelyet Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális és ifjúságügyi biztosa irányítása alatt dolgoztak ki, elmarasztalja Romániát, kiemelve a tanügyi rendszer hiányosságait. Nem meglepetés, a 3,7%, amit országunkban oktatásra-nevelésre fordítanak, vajmi kevés. Az, hogy a törvény réges-rég 6%-ot ír elő, említésre sem méltó, mert mi az, hogy törvény? Nem mai az anekdota, de […]

Barabás Misi virágmintái

Akik tudják róla, hogy a magyar nyelv és irodalom tanáraként már régóta foglalkoztatja őt általában a díszítőművészet, az nem csodálkozik, hogy nemrég kezünkbe adta az erdővidéki növényi ornamentika összefoglaló kötetét. Évekkel ezelőtt már jelentkezett az Apáczai-pályázaton egy kisebb lélegzetű munkával ugyancsak ebben a tárgykörben, de mostanra megérett a gyűjtött anyag arra, hogy tetszetős kiadvány szülessék […]

Megválaszolatlan kérdéseink

Az októberi népszavazás szerintem fölösleges pénzkidobás volt, meg figyelemelterelés, és törvénytelen is, mert az emberek szabad választási lehetőségét, jogait kérdőjelezte meg. Isten olyannak teremtette az embereket, amilyennek: melegnek, leszbikusnak, heterónak stb. Közöttük vannak énekesek, híres tudósok, papok is. Viszont nagyon kevés pap van, aki segíti az egyháza által a szegényeket, árvákat és az özvegyeket. Minden […]

Ceauşescu utódja

Déjà vu érzése van az embernek, amikor a román miniszterelnök tevékenységét követi. Most éppen az Arab-öböl államaiban „építi Románia külpolitikai kapcsolatait”. Hogy aszongya: „támogatja” a Perzsa-öböl menti Együttműködési Tanács államainak békéjét. Hát, anélkül nem is lenne ott béke, az biztos. És Románia kiemelt fontosságot tulajdonít a közel-keleti és észak-afrikai térségben uralkodó nézetkülönbségek politikai úton történő […]

A román beteg

A világhírű Angol beteg című regény és film jut eszembe. Az is mennyit szenvedett, bele is halt, de milyen gyönyörű ápolónő babusgatta addig. Nos, a román beteg (mert az, még ha magyar is, ha Romániában él, hallja eleget) rosszul lesz, pechére éjnek idején. Nosza, ott a telefon, 112, ötperces magyarázkodás után a diszpécser hölgy ígéri, […]

Fiatalság, bolondság

Mivel évek óta és folyamatosan rengeteg hírt, információt olvasni a Romániát sújtó kivándorlási hullámról, az a képzet alakulhatott ki bennünk, hogy a jelenség már tetőzött, aki akart és módjában állt, már lelépett, és lassan visszaáll minden a megszokott kerékvágásba. Csakhogy a valóságban ez korántsem így van, mivel az elvándorlás nem hogy nem állt meg, de […]

Hiánypótló monográfia

Sokféle elvárással és érzéssel vehet kézbe az ember egy tudományos igénnyel megírt munkát. Fontos ugye, hogy tárgyát kimerítő módon mutassa be, hogy általa az olvasó hiteles és hasznos információkhoz jusson, illetve hogy az olvasó tudása és tájékozottsága gyarapodjon, egyszóval, hogy gondolkozásunk és életünk részévé válhasson… Ha az illető tudományos munka tárgyát tekintve egy bizonyos olvasói […]

Amit megkövetelt a haza

Nem szándékunk visszamenőleg fényesítgetni a magyar történelmi múltat. Emlékezzünk azokra a lármafákra, vesztes meg győztes nemzeti próbákra, melyek figyelmeztetők ma is. Különösen nem szoktunk kitalálni történelmet, ahogyan teszik itt is, ott is más nemzetek. A Csíki-havasok és a Torjai hegység között ott van a Nyergestető, átjáró volt az a két medence, Háromszék és Csík között. […]

Tarlós versenybe száll

A jövő évi anyaországi helyhatósági választások legfőbb kérdése, hogy ki lesz a magyar főváros főpolgármestere. Ez nem a vidék lebecsülése, hanem annak megállapítása, hogy az anyaországi magyarság ötödét tömörítő főváros élén melyik párt jelöltje áll, és abban a pozícióban hogyan teljesít. Tarlós István két mandátuma alatt bebizonyította, jobban vezeti a fővárost elődjénél, a várost húsz […]

Megérdemelt elismerés

Mintegy négy esztendeje történt, hogy a megyeszékhelyi önkormányzat a pedagógusszövetséggel közösen dicséretre méltó lépést tett a pedagógusok irányába: abból kiindulva, hogy a rangos versenyeken rangos eredményeket elérő diákokat külön jutalmazzák, maga a minisztérium is a korábbi szokásoktól eltérően nemcsak szóban és írásban, de anyagiakban is érezteti, kinyilvánítja a nagyra értékelését, említésre méltó kezdeményezést váltottak valóra. […]

A megkopasztott nyugdíjkassza

Még jóformán alá sem írták az új nyugdíjtörvényt, máris megszólaltak a vészhuhogók, hogy nem lesz az országnak pénze kifizetni az öregeknek a megnövelt járandóságot, és előbb az ország jövőjét kell nézni, meg a gazdaság fejlesztését, majd– ha megérik – az idősek is kaphatnak egy kis kenyérre valót. Az alkotmány megfelelő szakasza kimondja: az állam köteles […]

Hideg, langyos, forró

Az anyaország 14–18 éves sportolói káprázatos teljesítményt nyújtottak Buenos Airesben, az Ifjúsági Nyári Olimpiai Játékokon. Vasárnap délutánig 12 arany-, 5 ezüst- és 3 bronzérem a „termés”, ez október 18-ig még gyarapodhat. Az éremtáblán vasárnap Magyarország állt a második helyen Oroszország (22-9-6) mögött, Japán (9-6-9), Kína (9-5-6) és Olaszország (7-7-9) előtt. Románia (2-3-3) a 13. helyet […]

Szomorú nap

Kevesen tudják, hogy a pedagógusoknak is van külön világnapja. Ahol erről tudomást szereztek, ott valószínű néhány pillanatig meg is álltak, arra gondolva, vajon mit is ér, mennyit is ér ma pedagógusnak lenni? Nem csupán itthon, hanem szerte a világban. Nap mint nap szembesülünk az oktatói, nevelői pálya haszontalanságával, a minap mondták, hogy egyik helyen valaki […]