Interjút olvasok Hegedűs Gyöngyivel, aki orvos, fotóművész, író, mellesleg a néhai Hegedűs Lóránt püspök leánya. Meglepetés számomra, hogy Hegedűs Lóránt élete utolsó éveiben egy négykötetes Ady-monográfián dolgozott. „Megkérdeztem Aput, miért is nem teológusokat elemez élete utolsó művében, miért Adyt. Azt mondta, azért, mert ő mindenestül fogva 21. századi ember, és a 21. századi ember nem fog a papokra hallgatni, de a költőkre fog.” Ami megmarad, az a költők munkája – írta az elátkozott sorsú, de angyalszívű Hölderlin.

A Lábas Házban nemrég emlékkiállítás nyílt Szilágyi Domokos emlékére, képzőművészek tisztelegnek a tragikus végű költő előtt. Plugor Sándor egyik grafikáján – In memoriam Szisz – a fájdalomtól legyőzött, földre bukott ember mögött egy zászlófoszlány, rajta a felirat – IRNI, az N betű fordítva. Nem hiba, mert tulajdonképpen az INRI feliratról van szó, hátulról nézve. Csodálatos ez a társítás. Az írás a Jézus keresztjén levő gúnyfeliratra emlékeztet, mert gúnyból rövidítették gazemberek, hogy ez a zsidók királya.

A Költő, aki megérdemli ezt a címet, vállalja a gúnyt, és felvállalja népének sorsát. Persze mindegyik tudja, hogy a vers nem fogja megváltani a világot, de nem alkotó, aki nem hiszi, hogy az övé mégis majd megváltja. Mint Balassi, Zrínyi, Arany, Petőfi, Ady. Vagy Szabédi, aki inkább vonat elé dobta magát, minthogy a nemzetgyilkosok gázoljanak át rajta. Dsida, a pillangólelkű oroszlánordítással vetette a nagyvilág szemébe: íme, mit műveltetek kis népemmel… A többiek, tehetségük dacára, kiperegnek az idő rostáján, mert a legnaivabb olvasót sem lehet a végtelenségig szédíteni a semmi liturgiájával.

Csoóri Sándor volt talán az utolsó nagy ebben a sorban. Felemelte szavát az üldözött külhoni alkotótársakért, és létrehozta nagy művét, a Duna televíziót. Szegény, ha látná a mai műsort – Charlie majom meg Ricardók és Lúciák szerelmi kínjai… Egy éve temettük.

CSOÓRI SÁNDORNAK

Hargitai fenyő balta-sebéért szorongani/

Betömött gémeskutak kiáltását/

Bartóki pentaton lüktetésbe/ Beoltani/

Apáink emlékeit szavak bunkerébe/

Behordani/ Amíg lehet/

Amíg még szabad/

Az elhallgatottat kimondani/

Megmaradt magyar létet/

Szent ostyát/ Veletek megosztani.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Tudják ők, hogy mi jó nekünk

Levette a házbizottság a szenátus plénumának napirendjéről azt a törvényjavaslatot, amely március 15-ét a romániai magyar közösség ünnepnapjává nyilvánította volna. Szerintük nem világos, hogyha március idusa egy olyan nap, amit a világ összes magyarja megünnepel, akkor miért kellene pont ezt a romániai magyarok napjává tenni. Ők csak tudják, hogy nekünk mi a jó. Azt is […]

A napot az égről

A kommunista diktatúrák közismerten nem arról voltak híresek, hogy alkotmányjogi szinten eleget tettek volna egy demokratikus állammal szembeni alapvető elvárásoknak. Azon túl, hogy nem garantálták a párt és állam szétválasztását, azon alapvető állampolgári jogok sem érvényesültek a gyakorlatban, melyek alkotmányszinten rögzítést nyertek. S aki csak rákérdezett erre, az egzisztenciáját vagy akár az életét kockáztatta. El […]

Modortalan asszisztens

Október 3-án szakorvosi küldővel mentem a baróti kórház laboratóriumába vérvételre. Reggel 8.30-kor többen álltunk a nyilvántartó ablaka előtt sorszámért. Az ott dolgozó nő nagyon idegesen kijelentette, hogy a sorszám elfogyott. „Ha a labor fogadja, akkor jó, ha nem, jöjjenek holnap!” A betegek zúgolódtak, hogy ilyen korán elfogyott a sorszám. Az a gond, hogy a hölgy […]

Nyelvi fasizmus

Az új ukrán tanügyi törvény 2020 szeptemberétől életbe lépő 7. cikkelye kimondja, hogy Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv, és a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatását csak az első négy osztályban engedélyezik, így 5. osztálytól felfelé az anyanyelv kivételével minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Döbbenetes és hihetetlen mindaz, amit ez a jogszabály takar. Ráadásul nem egy […]

Szüreti bál Zágonban

Szombaton, október 14-én ünnepelt Zágon népe. A Mikes Kelemen Művelődési Központ és a frissen alakult Mikes Kelemen Ifjai Egyesület (MKI) közös szervezésében már 10.30-kor elkezdődött a gyülekező a község központjában. Tizenöt lovas és kétszekérnyi fiatal indult el hívogatni Zágon népét estére, a helyi kultúrotthonba tartandó hagyományos szüreti mulatságba. Este nyolckor a Szikrák és Tüzes néptánccsoportok […]

Megismerni a csángó hagyományokat

A Burusnyán Néptáncegyesület szeptember 16-án kiránduláson vett részt egy pályázatnak köszönhetően. Azt szerettük volna elérni, hogy a gyerekek megismerjék a gyimesi csángó néphagyományokat, illetve a környék nevezetességeit. Első megállónkat az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum képezte Gyimesfelsőlokon, ahol Berszán atya fogadott. Gyimesbükkön meglátogattuk a tájházat, ahol a gyerekek sok mindenre rácsodálkoztak. A délután […]

Felebarátunk kése

Vallásháborúkról sokat írtak a történészek, többet, mint amennyi fohász szállott égre felebarátainkért. Ezért is fogadjuk kétséggel a „keresztény Európa” emlegetését óránként. Az ázsiai, afrikai iszlám államok nem áttéríteni akarnak bennünket – hangsúlyozom, a vallásháborúk mindenikének anyagi és politikai, uralmi okai voltak. A mai Európa lakosságának túlnyomó többsége alig se jár templomba. A keresztény Európa egyszerűen […]

Kandi fiúk, kandi politikusok

Hiába kérték többen is, hogy végre az ügyészek és törvényszéki bírák életútját ismertessék, hogy látható legyen ki dolgozott a hírszerzőknél, hiszen ez törvényellenes lenne, ez idáig ezt mindig visszautasították. De nem csak itt ügyködnek a régi szekusok és új hírszerzők. Ellepték az élet minden területét. A napokban kiderült, hogy ott hemzsegnek a politikusok között is, […]

A tanító ne ingázzon!

Az iskolák körüli vitához mi, egyszerű falusi emberek is hozzá szeretnénk szólni. Amióta minden falusi tanítót elmozdítottak a lakhelyükről, a tanítók a nap nagy részét a buszon töltik. Az iskolában 3 óránál többet nem ülnek. Nem foglalkoznak a gyermekkel. Nem ismerik a diákok otthoni körülményeit, nincsen idejük a szülőkkel kapcsolatot tartani. Iskolán kívül egy órát […]

Magyari Lajos ismét üzen

Válogatás jelent meg Magyari Lajos fordulat utáni első évben írott vezércikkeiből a beszédes Lélekcserélő idők cím alatt az Egerben élő irodalomtörténész, Lisztóczky László előszavával és Szabó Zsolt utószavával. Lapunk éveken keresztül hozta a szerző írásait, egy tisztánlátó ember száz és száz szenvedélyes állásfoglalását, melyek sokakat eligazítottak a mindennapok kusza zűrzavarában, s tették ezt egy párját […]

Öreg az idő

Azt tartja a mondás, hogy Csebres felett még a vihar se áll meg, ha félre verik a harangot, a villám is, meg a medvék is elkerülik a falut. – Sokat mondanak a népek. – A vén Incze Bálint, aki állítólag egyidős a faluval, legyintésre szánta a szót, mert jó fából farag ringó bölcsőt, aztán oda […]

Harry Potter és a Táltos-barlang

Nem szerencsés vállalkozás manapság a magyarság sorskérdéseiben állást foglalni, mert hamar támadások kereszttüzében találhatjuk magunkat. Csakhogy őseink sem dugták homokba a fejüket, és tettek idegen érdekek kedvére, hanem mindenekfelett szent küldetésüket tartották szem előtt. Ennek ellenére megalázó, hogy nincs a magyaroknak egy hiteles, egészséges története. Minden nemzetnek van dicső múltja, csak a magyarok nem találnak […]

Az elveszett kiváltságlevél

Kissé kacifántos a szentgyörgyiek pere, mely II. Lajos, a később mártírhalált halt király előtt folyt 1520-ban. A király akkor évtizedes méltatlan elnyomás és a Brassót pártoló Szapolyai vajda részrehajló tilalmai után mintegy igazságot szolgáltatott a városnak, és további fejlődésének nyitotta meg távlatait. Az akkor kiállított oklevél szerint – megtalálható a Székely Oklevéltár 2. kötetében – […]

Ha eljön az ősz…

Ha eljön az ősz, mindjárt tanévkezdés után nem sokkal a legszebb út Szovátára vezet. Lehet eső, hullhat a hó, de még inkább, ha süt a nap, mintha kivirágoznának a fák, újrazöldülnek a sárga falevelek, a felhők sem tudják beborítani az eget, mert ilyenkor Szovátán ünnep van. Nagy ünnep. No, nem a városnapokra gondolok, mely rendezvény […]

Őszi harmat után…

A legszebbek közül való búcsúénekünk kezdősorát idézgetem magamban, habár hetekben számolhatni bizonyára még, amíg hóval lepi bé a tél nyomunkat, de hogy máris őszi harmat után vagyunk, jelenleg az teljes bizonyosság. Nemcsak a nagy hegyeknek orma csillog ezüstö­sen reggelente, de a háromszéki fennsík, a mi lapos „lapályunk” is. Remény lehet ez egy hosszú, derűs őszre… […]