Interjút olvasok Hegedűs Gyöngyivel, aki orvos, fotóművész, író, mellesleg a néhai Hegedűs Lóránt püspök leánya. Meglepetés számomra, hogy Hegedűs Lóránt élete utolsó éveiben egy négykötetes Ady-monográfián dolgozott. „Megkérdeztem Aput, miért is nem teológusokat elemez élete utolsó művében, miért Adyt. Azt mondta, azért, mert ő mindenestül fogva 21. századi ember, és a 21. századi ember nem fog a papokra hallgatni, de a költőkre fog.” Ami megmarad, az a költők munkája – írta az elátkozott sorsú, de angyalszívű Hölderlin.

A Lábas Házban nemrég emlékkiállítás nyílt Szilágyi Domokos emlékére, képzőművészek tisztelegnek a tragikus végű költő előtt. Plugor Sándor egyik grafikáján – In memoriam Szisz – a fájdalomtól legyőzött, földre bukott ember mögött egy zászlófoszlány, rajta a felirat – IRNI, az N betű fordítva. Nem hiba, mert tulajdonképpen az INRI feliratról van szó, hátulról nézve. Csodálatos ez a társítás. Az írás a Jézus keresztjén levő gúnyfeliratra emlékeztet, mert gúnyból rövidítették gazemberek, hogy ez a zsidók királya.

A Költő, aki megérdemli ezt a címet, vállalja a gúnyt, és felvállalja népének sorsát. Persze mindegyik tudja, hogy a vers nem fogja megváltani a világot, de nem alkotó, aki nem hiszi, hogy az övé mégis majd megváltja. Mint Balassi, Zrínyi, Arany, Petőfi, Ady. Vagy Szabédi, aki inkább vonat elé dobta magát, minthogy a nemzetgyilkosok gázoljanak át rajta. Dsida, a pillangólelkű oroszlánordítással vetette a nagyvilág szemébe: íme, mit műveltetek kis népemmel… A többiek, tehetségük dacára, kiperegnek az idő rostáján, mert a legnaivabb olvasót sem lehet a végtelenségig szédíteni a semmi liturgiájával.

Csoóri Sándor volt talán az utolsó nagy ebben a sorban. Felemelte szavát az üldözött külhoni alkotótársakért, és létrehozta nagy művét, a Duna televíziót. Szegény, ha látná a mai műsort – Charlie majom meg Ricardók és Lúciák szerelmi kínjai… Egy éve temettük.

CSOÓRI SÁNDORNAK

Hargitai fenyő balta-sebéért szorongani/

Betömött gémeskutak kiáltását/

Bartóki pentaton lüktetésbe/ Beoltani/

Apáink emlékeit szavak bunkerébe/

Behordani/ Amíg lehet/

Amíg még szabad/

Az elhallgatottat kimondani/

Megmaradt magyar létet/

Szent ostyát/ Veletek megosztani.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Svájc és a megye-habarványok

Szólal mélán, panaszosan, majd föltüzeli magát a megszokott nacionalista fokra Ioan Cismaș romániai román újságíró. Kimondottan határozott alanya, tárgya nincs az írásnak, míg bele nem habarja a saját (nem réto, csak román!) levébe a jobb sorsra érdemes Svájcot. Mintegy összeveti a két országot egy Cismaș-féle hasonlítgatásba. Ez már nevetséges is lenne, de nem az erdélyi […]

Iustitia méregpohara

A horvát tábornok a tizenkét éves börtönben poshadást önkéntes halálos ítéletre váltja, és végre is hajtja önmagán. Hágában, hála a médiának, a nagyvilág szeme láttára. Nem ismerem az ügy részleteit. Gyilkoltak a volt Jugoszláviában – szerbek is, horvátok is, bosnyákok is, albánok is, ki nem gyilkolt? Megölöm én, mielőtt megölne ő alapon. Borzalom. És most […]

Kik vették komolyan a szép szavakat?

Történész, Budapesten doktorált Marius Diaconescu állítja (Krónika, dec. 7.), hogy Gyulafehérváron nem ígértek nekünk önigazgatást, pláne autonómiát nem a nemzetgyűlésre összegyűltek, mi több, illetve kevesebb: csőstül megkaptunk mindent mára az ott elhangzottakból, a fogadalom teljesült, úgyhogy ne emlegessük folyton azt a mitizált reményt, amit ilyenkor szertartásszerűen felhozunk. Szóval nincs amit számon kérni a román politikumon […]

Adományokat gyűjtöttek

A Kézdiszéki Ifjúsági Szervezet és a Háromszéki Népfőiskola Egyesület december 10-én adománygyűjtő adventi délutánt szervezett a felsőlemhényi kultúrotthonban. A zenés, verses délutánon több, mint hatvanan vettek részt. A szervezők célja az időseknek, gyerekeknek való örömszerzés, valamint az egymás iránti felelősség felébresztése volt. Vannak olyanok, akik egyedül élnek, illetve vannak olyan sokgyerekes családok, akik örvendenek, ha […]

Bizalom nincs!

Hihetetlennek tűnt, amit évekkel ezelőtt mesélt egy fiatal, aki az Orvostudományi Egyetemre felvételizett. Lehetett magyar nyelven szóbelizni, de úgy, hogy a román felvételiztető mellett ott ült az ugyanolyan rangú és beosztású magyar felvételiztető, s szóról szóra fordította, ami magyarul elhangzott. Persze, az sem volt szívderítő, hogy tantárgyversenyeken sok helyen a díjazásra méltó magyar nyelvű dolgozatokat […]

Talpalat(t)nyi teszt

Asztaltársaság számára akár fogadás vagy rögtönzött vetélkedő tárgya lehet az alábbi egyszerű próbatétel. Részvételi korhatár nemigen létezik, noha van néhány alapfeltétel. Akinek egészséges a lába, szinte bárhol elvégezheti. Figyelem, kezdődik! Tessék egyenesen megállni, ahogyan vigyázzálláskor szokás. Egyik lábát a másik mellett emelje, csúsztassa fel arasznyira. Sima. Mi ebben a különös? Most pedig hunyja be a […]

Rendfenntartás vagy megfélemlítés?

Aggodalommal telített felháborodással tölt el, hogy a csendőrség egyre fenyegetőbben érezteti jelenlétét a magyar jellegű vagy a magyarságot valamilyen módon érintő rendezvényeken és azok környékén. Mindezt persze a nemkívánatos események megelőzésére irányuló intézkedésként is lehet magyarázni, erre viszont nem adtunk okot. Éppen ezért megítélésem szerint az ilyen megnyilvánulások célja csak a megfélemlítésünk lehet. E kijelentés […]

Kővel és vésővel

December 8-án az alsólemhényi Bem József Gimnáziumban Zsigmond Miklós kőfaragó a mesterség világába kalauzolta az érdeklődőket. A rendezvény a Kovászna Megyei Művelődési Központ által meghirdetett Népi mesterségek vetélkedője keretén belül szerveződött. A vetélkedőre benevezett a lemhényi Mi a kő nevű csapat. Tagjai: Bucur Beáta, Bucur Boglárka, Gergely Réka, Réti Renáta, Miklós Ágota és Vatány Norbert […]

Ellenségesdi

Mint egy megkergült átváltozóművész vagy a román hadsereg a fronton, úgy cseréli a világ arcait, bálványait, de ellenségeit is. A Rubens-festmények csábos hölgyei ma esetleg egy fogyókúra-reklám „ilyen volt!”-részében szolgálnának elrettentő modellként. De fókuszáljunk arra, amit mindennél jobban élvezünk, vagyis az ellenségre. Ha nem puskacsövön át, legalább gondolatban. És gondolkozzunk el, milyen hamar lesz imádatunk […]

Piros lapot…

…mutatnék fel akkor, amikor a sport a józanész és a jóérzés határait átlépi. Egy svéd ökölvívó kómában van, a tavaly egy skót és egy lengyel belehalt az ütésekbe. Egy felmérésben megkérdeztek sok amerikai versenyzőt, ha egy tiltott szer olimpiai érmet garantálna, ám tíz évvel megrövidítené az életüket, bevennék? Négyötödük határozott igent mondott! Talán Boris Becker […]

Urak, nincs pótvizsga!

Milyen kevésbe kerül a halhatatlanság! Szinte hihetetlen az az áhítat, mely egy katedrát jó pénzért átitat, hogy soha el ne feledjük azt, aki azon ül. A Wesley János (Johann) Evangélikus Lelkészképző Főiskola oktatói – Iványi Gábor lelkész, Lukács Péter oktatáskutató, Majsai Tamás teológus, Nagy Péter Tibor szociológus, Szilágyi Gál Mihály filozófus – nem tudni, mi […]

Disznóölési dilemmák

Minap azon töprengtem, hogy karácsonyra le kellene öljük a disznót, de aztán eszembe jutott, hogy milyen szigorúak az uniós szabályok, így kissé elbizonytalanodtam, mert a mai Európában oda kell figyelni minden apróságra. Ezért úgy döntöttem, hogy mielőtt az uniós normák szerint járnék el, konzultálok a disznóval. Először is meg kellett kérdezzem a nemét, hiszen manapság […]

Jobbik-hiszti

A Jobbikot törvénybe ütköző gazdálkodásáért az erre illetékes állami szerv 330 millió forintra büntette. Ez elég nagy összeg ahhoz, hogy az egyszerű emberek megrettenjenek, és kifizethetetlennek gondolják. Miközben a pártfinanszírozásban milliárdok mozognak. S miként azt Felcser V. Örs blogger megállapította, a Jobbik több mint 5 milliárd forinthoz jutott az utóbbi hét évben az államkasszából, amihez […]

Gazda szeme…

Bár egészen a libapásztorságig (!) vittem kisgyermekkoromban, mégsem előzte meg olyan izgalommal telt várakozás a libavágásokat, mint az évenkénti disznőölést. Igaz ugyan, az a hozzávetőlegesen egy évig tartó időszak, amelynek a végpontja a disznóölés, általában a felnőtteknek jelentett állandó feladatot és felelősséget, de azért mellettük a gyermek is kivette részét a gondozásból, nyáron áthordta a […]

Ez is Mihály király volt

Most, hogy Románia királya örök nyugovóra tért, még a csapból is az utolsó román uralkodót dicsőítő szavak folynak, s ami a világ röheje, még az öreg baloldaliak részéről is. Kevesen vannak, akik a túlhevített hangok mérsékelésére intenek, mondván, nem olyan rózsaszín az elhunyt király ténykedése, mint amiként azt mostanában bemutatják. Több történész ingatja a fejét, […]