Emlékszem, az osztrák határ menti Őrségben járva rögtön szemünkbe tűnt, mennyire hasonlít az ottani magyarok nyelve, habitusa és népi építkezése például a székelyföldihez, s a turistakalauzok nem is titkolják, hogy Szentgotthárd és környéke valamikor székelyek telephelye volt az oklevelek tanúsága szerint is, s hogy azok leszármazottai ma is ott élnek. Lapunkban nemrég közölt dolgozat részletesen elemezte a történelmi kútfőket, az elérhető bizánci, arab, magyar és egyéb krónikákat, régészeti bizonyítékokat, melyek alapján két fő elmélet alakult ki a székelyek eredetét illetően. Nem ismételhetjük meg a részletes ismertetést, csak felvázolnók, miben is állnak a két feltevés állításai.

A máig rejtélynek számító kérdés egyik megoldási kísérlete szerint a székelyek eredetileg a magyarsághoz csatlakozott katonai segédnép lennének. A katonai hagyomány továbbélését mai magatartásmintákban is tetten érhetjük, a vásárhelyi véres március forgatagában gondoljunk csak arra, hogy a felfegyverzett hordákkal szembeforduló békés tüntetők teljesen spontánul tették a dolgukat, mikor sikeres önvédelemre fejlődtek fel a szükség szorításában. Riporterként bukkantam Uzonban a nyomára annak, hogy még a huszadik század közepén is jelentősége volt annak, ki volt katona és ki más rendű a falun belül; ez kihatott sorsa alakulására, házassági esélyeire például. Családi hagyomány őrizte meg a nemesi „kutyabőr”, a lófői vagy gyalogkatona felmenők emlékét, ez a lustrák közzétett feljegyzéseivel is bizonyítható. (Lásd a Székely Oklevéltár köteteit, Imreh István és Egyed Ákos idevágó műveit.)

Az elveszett magyar ősgesztából ihletődött Anonymus, Kálti Márk, Kézai Simon, Bonfini és sokan mások sem tudták megkerülni a székelyek létének magyarázatát krónikáikban, e népelem ugyanis nem tartozott az elhanyagolhatók közé. Aki krónikás adott magára, valamilyen leírással és magyarázattal kellett szolgálnia az olyannyira kényes keleti határok védőiről, a királyi hadak fontos osztagáról. A következőkben Kordé Zoltán történész összefoglalásában ismertetjük az említett elméletet.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Nyelvi fasizmus

Az új ukrán tanügyi törvény 2020 szeptemberétől életbe lépő 7. cikkelye kimondja, hogy Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv, és a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatását csak az első négy osztályban engedélyezik, így 5. osztálytól felfelé az anyanyelv kivételével minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Döbbenetes és hihetetlen mindaz, amit ez a jogszabály takar. Ráadásul nem egy […]

Szüreti bál Zágonban

Szombaton, október 14-én ünnepelt Zágon népe. A Mikes Kelemen Művelődési Központ és a frissen alakult Mikes Kelemen Ifjai Egyesület (MKI) közös szervezésében már 10.30-kor elkezdődött a gyülekező a község központjában. Tizenöt lovas és kétszekérnyi fiatal indult el hívogatni Zágon népét estére, a helyi kultúrotthonba tartandó hagyományos szüreti mulatságba. Este nyolckor a Szikrák és Tüzes néptánccsoportok […]

Megismerni a csángó hagyományokat

A Burusnyán Néptáncegyesület szeptember 16-án kiránduláson vett részt egy pályázatnak köszönhetően. Azt szerettük volna elérni, hogy a gyerekek megismerjék a gyimesi csángó néphagyományokat, illetve a környék nevezetességeit. Első megállónkat az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum képezte Gyimesfelsőlokon, ahol Berszán atya fogadott. Gyimesbükkön meglátogattuk a tájházat, ahol a gyerekek sok mindenre rácsodálkoztak. A délután […]

Felebarátunk kése

Vallásháborúkról sokat írtak a történészek, többet, mint amennyi fohász szállott égre felebarátainkért. Ezért is fogadjuk kétséggel a „keresztény Európa” emlegetését óránként. Az ázsiai, afrikai iszlám államok nem áttéríteni akarnak bennünket – hangsúlyozom, a vallásháborúk mindenikének anyagi és politikai, uralmi okai voltak. A mai Európa lakosságának túlnyomó többsége alig se jár templomba. A keresztény Európa egyszerűen […]

Kandi fiúk, kandi politikusok

Hiába kérték többen is, hogy végre az ügyészek és törvényszéki bírák életútját ismertessék, hogy látható legyen ki dolgozott a hírszerzőknél, hiszen ez törvényellenes lenne, ez idáig ezt mindig visszautasították. De nem csak itt ügyködnek a régi szekusok és új hírszerzők. Ellepték az élet minden területét. A napokban kiderült, hogy ott hemzsegnek a politikusok között is, […]

A tanító ne ingázzon!

Az iskolák körüli vitához mi, egyszerű falusi emberek is hozzá szeretnénk szólni. Amióta minden falusi tanítót elmozdítottak a lakhelyükről, a tanítók a nap nagy részét a buszon töltik. Az iskolában 3 óránál többet nem ülnek. Nem foglalkoznak a gyermekkel. Nem ismerik a diákok otthoni körülményeit, nincsen idejük a szülőkkel kapcsolatot tartani. Iskolán kívül egy órát […]

Magyari Lajos ismét üzen

Válogatás jelent meg Magyari Lajos fordulat utáni első évben írott vezércikkeiből a beszédes Lélekcserélő idők cím alatt az Egerben élő irodalomtörténész, Lisztóczky László előszavával és Szabó Zsolt utószavával. Lapunk éveken keresztül hozta a szerző írásait, egy tisztánlátó ember száz és száz szenvedélyes állásfoglalását, melyek sokakat eligazítottak a mindennapok kusza zűrzavarában, s tették ezt egy párját […]

Öreg az idő

Azt tartja a mondás, hogy Csebres felett még a vihar se áll meg, ha félre verik a harangot, a villám is, meg a medvék is elkerülik a falut. – Sokat mondanak a népek. – A vén Incze Bálint, aki állítólag egyidős a faluval, legyintésre szánta a szót, mert jó fából farag ringó bölcsőt, aztán oda […]

Harry Potter és a Táltos-barlang

Nem szerencsés vállalkozás manapság a magyarság sorskérdéseiben állást foglalni, mert hamar támadások kereszttüzében találhatjuk magunkat. Csakhogy őseink sem dugták homokba a fejüket, és tettek idegen érdekek kedvére, hanem mindenekfelett szent küldetésüket tartották szem előtt. Ennek ellenére megalázó, hogy nincs a magyaroknak egy hiteles, egészséges története. Minden nemzetnek van dicső múltja, csak a magyarok nem találnak […]

Az elveszett kiváltságlevél

Kissé kacifántos a szentgyörgyiek pere, mely II. Lajos, a később mártírhalált halt király előtt folyt 1520-ban. A király akkor évtizedes méltatlan elnyomás és a Brassót pártoló Szapolyai vajda részrehajló tilalmai után mintegy igazságot szolgáltatott a városnak, és további fejlődésének nyitotta meg távlatait. Az akkor kiállított oklevél szerint – megtalálható a Székely Oklevéltár 2. kötetében – […]

Ha eljön az ősz…

Ha eljön az ősz, mindjárt tanévkezdés után nem sokkal a legszebb út Szovátára vezet. Lehet eső, hullhat a hó, de még inkább, ha süt a nap, mintha kivirágoznának a fák, újrazöldülnek a sárga falevelek, a felhők sem tudják beborítani az eget, mert ilyenkor Szovátán ünnep van. Nagy ünnep. No, nem a városnapokra gondolok, mely rendezvény […]

Őszi harmat után…

A legszebbek közül való búcsúénekünk kezdősorát idézgetem magamban, habár hetekben számolhatni bizonyára még, amíg hóval lepi bé a tél nyomunkat, de hogy máris őszi harmat után vagyunk, jelenleg az teljes bizonyosság. Nemcsak a nagy hegyeknek orma csillog ezüstö­sen reggelente, de a háromszéki fennsík, a mi lapos „lapályunk” is. Remény lehet ez egy hosszú, derűs őszre… […]

Láb van, fej nincs

Szóval a nagy Alibec, akit a még nagyobb Gigi Becali 15 millióért ajánlgatott még nem is olyan régen, félig kidobatott halmazállapotban várja, mit csinál vele a Stea… pardon, FCSB. Mert az edző merészelte őfelségét lecserélni. Mit tesz ilyenkor egy önérzetes zseni, odacsapja a kapitányi karszalagot, majd szétrúg egy ajtót, talán azzal együtt a karrierjét. (Habár […]

Román szabadrúgás

Mindenki hallhatta, olvashatta a sajtótechnika jóvoltából, mit jelent ma – még ma is – Romániában egy bukaresti meg egy székelyföldi labdarúgócsapat találkozója. Őrjöngő szurkolók felbukkannak ugyan egy-egy nagyvároson belüli találkozón is, ám ami október 1-jén Brassóban megtörténhetett, az sem egyedi, nem egyszeri, nem az első eset.

Költők az élen

Interjút olvasok Hegedűs Gyöngyivel, aki orvos, fotóművész, író, mellesleg a néhai Hegedűs Lóránt püspök leánya. Meglepetés számomra, hogy Hegedűs Lóránt élete utolsó éveiben egy négykötetes Ady-monográfián dolgozott. „Megkérdeztem Aput, miért is nem teológusokat elemez élete utolsó művében, miért Adyt. Azt mondta, azért, mert ő mindenestül fogva 21. századi ember, és a 21. századi ember nem fog a papokra hallgatni, de a költőkre fog.” Ami megmarad, az a költők munkája – írta az elátkozott sorsú, de angyalszívű Hölderlin.