„Retúrjegy nincs”

A politikát az admisztrációtól, az államférfit a hivatalnoktól, a nemzetépítést az ügymenedzseléstől az különbözteti meg, hogy az előbbinek van víziója, célrendszere és stratégiája. Helyzetteremtő és nem eseménykövető.

A tavaly negyedik mandátumát átvevő miniszterelnöknek van jövőképe, történelemformáló akarata és képessége. Ezt igazolja a 2010 óta eltelt több mint nyolc esztendő, s ez sugárzott Orbán Viktor szombati évértékelő beszédéből, melyből három mozzanatot ragadnék ki.

Az első a Teremtőnek való hálaadás és a jövőbe vetett hit kollektív fontosságának hangsúlyozása. A második a magyar lakosság nagy többségének támogatását bíró, részletesen ismertetett radikális, átgondolt és ugyanakkor realista családtámogatási rendszer, melytől remélhető, hogy megállítja végre a népességfogyást. Végül, bármennyire unalmas lehet ez a felszínesen gondolkodóknak: a migránsválság.

A baloldal szájzsibbadásig zsolozsmázza azt a mantrát, hogy miért foglalkozunk a migránskérdéssel, amikor nincsenek migránsaink. Hát épp azért, hogy ne is legyenek! Mert pontosak láthatjuk, hová vezet az, amikor az idegen kultúrájú, intoleráns, beilleszkedni képtelen betolakodók egyre nagyobb hányadát teszik ki egy keresztény ország lakosságának, másrészt azt is pontosan érzékeljük, hogy micsoda erők igyekeznek a maguk bevándorláspolitikáját rákényszeríteni az önvédelmi képességét, nemzeti immunrendszerét még őrző Közép-Európára.

Hadd idézzük ezzel kapcsolatban az évértékelőből: „A bevándorló országokban keresztény–muszlim világ jön létre, folyamatosan zsugorodó keresztény aránnyal. Vannak, akik ezt nem bánják, és vannak, akik legyintenek, mert úgy képzelik, hogy ez lassú folyamat lesz. Tévednek, és meg fognak lepődni. (…) A magam korabeliek még látni fogják az egykor nagy keresztény országok gyors átalakulását. A szívünk fáj, de aligha segíthetünk. Aki egyszer erre a gyorsvonatra felszállt, el is fog menni a végállomásig. Retúrjegy pedig nincs. Nekünk, közép-európaiaknak azonban még megvan a saját jövőnk. A saját jövőnk, amely a szüleink és a nagyszüleink életének folytatása, ezeréves hagyományaink megőrzése, gazdaságunk, családunk és a keresztény kultúra megvédése.”

Erről a jövőről döntünk az előttünk álló EP választáson.