Tizenöt év börtön a szentgyörgyi kannibálnak, plusz kártérítés az áldozat családjának. Mikor és miből, arról nem szól a tudósítás. És persze jönnek a kommentek – miért táplálják az állam pénzén, agyonlőni, felkoncolni és így tovább. A leg­egyszerűbb megoldás, nem is kell sokat gondolkodni.

Engedjenek meg néhány kotnyeleskedő kérdést. Az a gyerek gyakorlatilag hajléktalanok között élt. Nem égeti senkinek a lelkiismeretét ez a szó: hajléktalan? Az utolsó vagyok, aki visszasírjam az istengyűlölő kommunista rendszert (két nyílt levelet írtam a Szabad Európának, talán valamelyik Kukucsi tud róluk), de visszaemlékezem, hogy éppen harminc évvel ezelőtt Ceaușescu bejelentette, a lakáskérdés Romániában megoldódott, olyan szempontból, hogy fedél nélkül senki nem marad, most már a kétszobások helyett három–négy szobásokat kell építeni. Amikor fiatal pedagógusként megtudtam, egy tehetetlen öregasszony magára maradt, mert a részeges fia elhanyagolja, szóltam az igazgatónőnek, és másnap a néptanács intézkedett. Azelőtt egy nagy vállalatnál dolgoztam, láttam, amint egy tizenéves fiút hoz a milícia. Tegyék be valahova, jött az utasítás fentről, tartsák szemüket rajta, és kétnaponként jelentsék, mi van vele, lopott az illető. Betették egy lakatosműhelybe seperni, görbe szegeket egyenesíteni, de előbb a munkásotthonba egy szobába, nem hagyták az utcán narkózni!

Egy gyerekkel több az iskolában, egy emberrel kevesebb a börtönben – írta Victor Hugo. Milyen társadalom az, amely utcán hagy embereket, pszichiátriai kezelésen átesett, veszélyeztetett fiatalokat nem követ nyomon? Van négymilliárd dollár fegyverekre, hogy Őexcellenciája Elnök Úr kapjon egy vállveregetést az óceánon túlról, helyi szinten van pénz egzotikus sportolókat, zene nevében ordítozó „bandákat” megfizetni, de nincs a valóban kiszolgáltatottaknak a minimális ellátást biztosítani.

Kezdő tanárként, ha egy gyerek két napot hiányzott, mentem utána, ment az osztályfőnök. Most – ugye, nem titok – némely iskolában huszonöt gyerekből jelen van tizenegy, de húszat jelentenek, nehogy megszűnjön az osztály. A többivel mi van? Majd a hírekből megtudjuk, ha valamelyiket fejbe verték…

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2018. május 16., 8:22
    ÉRTÉKELÉS: 6

    A bácsi ex pedagógusként igen sok zagyvát összehord! Ha akkor mert levelet írni és az célba is ért (nem mint Iván amikor mert sz@rni Stalin sírjánál, de a gatyát azt már nem tolta le 😂)akkor most miért nem veszi kézbe a dolgokat?! Igen hibás a rendszer, a szociális hivatalban, a gyerekjógvédelemnél elkerülte a figyelmüket, a suliban a tanár nem mert családlátogatásra menni. Kérdem én mit tudtak volna tenni?! Tessék megoldást találni a helyzetre és várjuk az újabb jelentést! Ja és az ilyen állatot igen ki kell végezni,az ilyennek semmi keresni valója a társadalomban soha!!!!

  • User
    Dátum: 2018. május 16., 22:47
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Az,hogy valaki hajléktalan még nem jogosítja fel,hogy embert öljön és aztán egyen belőle.A hajléktalanok között is vannak rendes emberek éppen úgy ahogy a hajlékkal rendelkezők között is vannak rosszak.Ha emlékezetem nem csal éppen a Hírmondó írta, hogy Zágonba volt kijelölve a lakhelye a nagymamánál de nem tetszett ott.Persze, “jó idők voltak” az átkosban de kérdem ha a párt nem kötelezte volna a családlátogatást hányan mentek volna el maguktól? És akkor gondolom még nem vágták a tanár fejéhez hogy ment a potya kávéra.Azt hiszem a legtöbb munkásotthonnak megvolt a maga bűvös köre és azok akik ott laktak sokat tudnának mesélni.DE semmi nem mentség annak aki életet vesz el kedvetelésből és utána nevetve részletezi tettét vagy hidegvérrel nézi végig a helyszínelést és tudjuk a többi szörnyűséget.Az ilyen emberi mivoltából kivetkezett egyén soha még napfényt sem szabadna lásson nemhogy sajnálkozzunk rajta.Ilyen tettre nincs mentség!

  • User
    Dátum: 2018. május 18., 7:00
    ÉRTÉKELÉS: 2

    Rettenetes ami történt, de valóban úgy gondoljátok, hogy egyedül a gyilkos kamasz a felelős ? Megérdemli a büntetést, de bennem motoszkálnak a kérdések. Mitől lett ilyen, ? Hol voltak a szülők, a nagymama, a gyermekvédelem, a rendőrség, stb. ? Senki másnak nincs semmilyen felelőssége ebben az ügyben ? Mit kéne másképp csinálni, hogy ne történjenek hasonló esetek ?

Ajánló

Ki kit kér számon?

Istentelenül ledorongolta Cristian Tudor Popescu Simona Halepet a római WTA tenisztornán nyújtott szereplése miatt. A román sajtó mindenhez is értő megmondó-embere szerint hozzáállásával szégyent hozott az országra, mert nem küzdött, mert nem halt meg a pályán, mert megelégedett azzal, hogy megmarad világelsőnek, „kedvetlenül téblábolt”, és ellenállás nélkül asszisztált az ukrán Elina Szvitolina döntőbeli győzelméhez.

Egy orvos impressziói

A IX. Iskolaorvosi Kongresszuson, amely Bukarestben volt megszervezve közel 250 orvos részvételével, az ország minden megyéjéből, most már Kovászna megyét képviseltem tudományos dolgozattal. Kolozsvári, jászvásári, bukaresti egyetemekről jött előadótanárok tartottak értékes előadásokat. Jóleső érzés volt újra együtt lenni azokkal a gyermekorvosokkal, akikkel már 9 éve szervezzük ezt a találkozót. Nagyon sok újdonságot hallottunk, ami a […]

Fordítások és ferdítések

Hetvenes évek, angol dokumentumfilm a román tévé egyetlen csatornáján. A bevezetőben az angol kommentár körülbelül így szól: „az Osztrák–Magyar Monarchia számos nép kultúrájának adott közös otthont.” És a román, írott fordítás? Hogy a nevezett állam kegyetlenül elnyomta a szerencsétlen népeket.

Villanyoltás előtt

„We don´t need no education, we don´t need no thought control” (nyersfordításban: nincs szükségünk oktatásra, nincs szükségünk gondolat-ellenőrzésre) – ezekkel a sorokkal indítja a Pink Floyd rockzenekar népszerű és híres Another Brick in The Wall című dalát. Ki ne ismerné, ki ne hallotta volna! Nos, fogózkodjanak meg, ugyanis az Országos- vagy Nemzeti Oktatási Minisztérium legfrissebb összesítése alapján (értsd. statisztikai adatok) a dalban felvázolt disztópikus világ Romániában lassan már a mindennapi valóság része.

Nem fojtom magamba

Felkeltette érdeklődésünket a május18-i Székely Hírmondó Ne fojtsa magába rovatában a nevét érdekes módon nem vállaló személy hozzászólása. Igen. Erdővidék Múzeuma valóban arról álmodik, hogy őslénytani, paleontológiai gyűjteményét nagymértékű, látványos kiállítássá fejlessze. Ezen szándékunknak nem „egy pár mamutborda, állkapocs és egy törött agyar” az alapja, hanem egy világszenzációt jelentő, mintegy 80 százalékban meglevő masztodon- (nem […]

A múltat végképp…

Egy szóval se mondhatja senki, hogy nem készülünk, nem készítgetnek föl bennünket, itt élő magyarokat a nagy román nemzeti ünnepre, december elsejére. Ugyanis akkor, száz évvel ezelőtt, az első világháború végén gyűlt össze néhány száz, néhány ezer román, és egész egyszerűen bejelentették, hogy Erdély, Bánság, Partium, Máramaros stb., Romániával egyesül… Ismerjük. Azt sose mondják, az […]

Szerény optimizmus

A kollektív öröm épp annyira fontos egy nemzet számára, mint a társadalom alapegysége, a család számára. A magyar nemzetnek Trianon óta ritkán volt alkalma a közös öröm katarzisára, s amikor igen, mint például a bécsi döntések alkalmával, akkor sajnos az öröm forrása történelmi léptékben hamar megszűnt, az első bécsi döntés, a Felvidék zömmel magyarlakta területeinek […]

Száz év ígéret

A címet nem jómagam találtam ki, hanem a román származású amerikai történész, Maria Bucur. Nem mond mást, mint azt, hogy a románok december 1-jén néhány ígéretet ünnepelnek. Például az autonómiát. Az Amerikába kiűzött tudós felfedezett mást is: hogy egy másik kisebbséggel, az asszonyokkal sem bántak úriember módjára a dák felmenőkkel büszkélkedők. Az Osztrák–Magyar Monarchia és […]

Hisztikrácia

Tíz millióért nem adom Budescut, Dică nagy tréner, höhöhöööö, Steaua României, két év múlva elődöntősök leszünk a Bajnokok Ligájában – harsogta Gigi Becali egy hónappal ezelőtt. Most, egy elveszített bajnoki cím után: Dică gyáva, remegett a gatya rajtuk, Budescu közönséges tróger, egy passzt nem képes átvenni, egy millióért vigye, akinek kell. Elnézést, olvasó, hogy újra […]

Oda az igazság?

A változás örök! Az igazság is örök! Mégis egymásnak feszül a kettő, mert az igazság nem változik. Hiába erőltetik, a változ(tat)ás legfeljebb csak elrejtheti az igazságot, és ami helyébe kerül, az csak látszata lehet az örökségnek. Bár a gondosan előkészített látszat óriási tömegeket téveszthet meg, akaratlanul is tévútra terelheti őket, attól még az igazság csak kendőzve lesz, amely alkalom­adtán úgyis utat fog törni magának.

Álmodj, királylány!

A második legnagyobb kínai mobiltelefongyártó cég leállott. Miért? Az USA úgy döntött, hogy Irán rossz fiú, nem szabad vele kereskedni, aki mégis, kap egy körmöst. Nos, az ázsiai cég körmöst kapott, akkorát, hogy inkább lehúzta a rolót.

A szép munka mindennapjai

Szerettem volna elsőként gratulálni Deák Magdolnának a napokban elnyert igen rangos kitüntetésért, de hát ezt minden bizonnyal megtették már a kollégái, valószínűleg a tanítványai is. Persze, nem ért – legalábbis engem nem! – meglepetésszerűen ez a neki ítélt kiválósági cím. Volt alkalmam számos esetben tapasztalni, hogy kiemelkedően jó pedagógus, általa, munkája által kétségtelenül maga a […]

Blöffölt az ügyészség

Tucatnyi évvel ezelőtt az úgymond civil szerveződésekhez tartozók zöme – főleg, miután Monica Macovei, volt kommunista ügyészt kinevezték igazságügyi miniszternek – elkezdte zöngicsélni, hogy a Traian Băsescu akkori elnök ellen felvonulókat, de főleg a szoc-demeseket rács mögé kell zárni. Ha kell kitalálunk okot – mondták, magyarázták nekem is – a lényeg, hogy eltávolítsuk őket a […]

Takarítson, ne kéregessen!

Megkérem a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalt vagy a Gosp-Com Kft-t, vagyis azokat, akik a Molnár Józsiás parkot takarító személyzetet felelősségre vonhatják, hogy nézzenek a körme alá a társaságnak. A minap épp utam volt arra, amikor két zöldmellényes legény, az egyiket látásból ismerem, valami Csabikának hívják, fiatal, kis taknyos, régebb a Millennium Park környékén lófrált, a másik […]

Ablakok éneke

Eláradó reményeké mindig ez az évszak. A behódolás vágya is benne: hódolva hajolni egy-egy ibolyaszál, boglárka fölé, mintha először látnánk ilyent ezen a világon. Esőért imázni, hogy lenne végre bő termése az életnek. Esőért, és félünk ugyanakkor az áradástól. Jaj, miféle szerzet az ember, ha percig is elhiszi tavaszokon, hogy a természeti világ és az […]