Mintha vírusként terjedne a levegőben a magyarellenesség, szinte minden baj forrásának a magyarok vannak megnevezve. A legfrissebbeket tekintve: a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye, az ukrajnai oktatási törvénymódosítás, a MOL-benzinkutak bojkottja csak pár hajszál a rotyogó üstben, mert ha jobban belekavarunk, sokkal több mérges gőz szabadul fel a sűrűjéből. Félelem, irigység vagy betáplált ellenszenv vezérli a mutogatókat, végrehajtókat?

Hogy valójában mi a magyarság bűne? Erre leginkább Roosevelt, az Egyesült Államok akkori elnöke adta meg a választ még 1910-ben, amikor ezt mondta: „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért. Amidőn Amerika még Európa méhében leledzett, Magyarország gátolta meg a barbárok terjeszkedését, Magyarország őrizte a civilizált világ biztonságát. Nincs fényesebb történelem, mint a magyar nemzeté.”

Hoppá! Mekkora változás röpke száz év alatt… Teljesen elmarad a jutalom a világ részéről, nem úgy viselkednek, mint akik felnéznek a megmentőikre, ellenkezőleg, az igazságot elkendőzve, minden alattomos eszközzel a magyarságra törnek. Pedig ha visszalapozunk bolygónk sorskönyvében, meglepően nagymértékben voltak az emberiség hasznára magyar hadvezérek, tudósok, feltalálók, orvosok, fizikusok és sorolhatnám napkelettől-nyugtáig.

Jól tükrözi hálátlanságukat, hogy a híres filmrendezőket sem motiválja hiteles filmet forgatni (ha már a magyar filmiparnak nincs rá kerete) a pozsonyi csatáról. Nem találják eléggé akciódúsnak, kasszasikergyanúsnak? Dehogynem, csak itt háttérhatalmi okok láncolják meg a történelem emlékkerekét.

Aztán itt van nekünk Trianon! Melyik országgal bántak még így el?

Hitében mindig erős nemzet volt a magyar, nem bálványozta az istenutánzókat! Éppen ezért nyitott a kérdés, hogy a földi világ álnok szemében meddig lesz még bűn magyarnak lenni?

A múlt kötelez, s minő véletlen, hogy az előjelek szerint a jövő sajátos megformálása is a magyarok rátermettségén múlik. Természetesen nem köszönetelvárásból, de mi tagadás, azért jólesne.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Statisztikailag sem lehet mindenki épeszű

A sárga irigység eszi meg a külföldi sajtós kollégákat, különösen a tévéseket. Nincs még egy olyan ország, ahol ennyire egyszerű kitölteni a tévéműsort, mint nálunk, főleg az úgynevezett hírtelevíziók műsorát. A román politikai osztály tagjai, mintha csak fizetett alkalmazottjai lennének a fent említett sajtóorgánumoknak, havi rendszerességgel szállítják a cirkuszt – ha már kenyeret nem tudnak. Nem kell tenni egyebet, csak ezt a rengeteg okos embert beültetni egy stúdióba, és lehet osztani az észt, s ez minimális költséggel figyelemre méltó nézettséget hoz.

Szabadságot követelünk!

Hétfő esti maratoni ülésén a Szociáldemokrata Párt Országos Végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Száz év nyomor

Fogadni lehetett volna arra, hogy az erdélyi magyar pártok összefogására és autonómiakövetésére felhorkan nemcsak minden román politikus, hanem nagyon sok román értelmiségi is. Mert lelki szemeik előtt mindig az áll, hogy Nagy-Romániát is a folyamatos autonómiaköveteléssel valósították meg, és félnek, hogy most fordul a kocka, és elveszítik Erdélyt. Arra azonban kevesen számítottak, hogy a szocdemes miniszterelnök, Mihai Tudose elveti a sulykot, s már akasztaná is a székelyeket.

A járható járda

Mintha tudná a Nap, az égitest, hogy minden perce ajándék az emberek számára. Hatalmasan ragyog a délelőttben, vonzza magához, bűvöli a gyökereket, a friss lombokat, legyenek mind részesei az ő győzelmének.

Akasztás zászlóért?

Lassan világhálós szállóigévé emelkedik az az intelem, hogy a disznóval nem szabad birkózni, mert mindketten sárosak lesztek, és a disznó még élvezi is. Tény és való, van az alpáriságnak, közönségességnek, útszéliségnek annyira mellbeverő és abszurd megnyilvánulása, amitől normális társaságban az ember egyszerűen lemered, és aligha képes adekvát módon reagálni.

Száz év börtön

Erdélyi és romániai magyar újságíró vagy fociszurkoló legyen a talpán, aki kapásból válaszol arra a kérdésre, hogy 1989. december 22-e óta hány futball-vezetőt ítéltek szabadságvesztésre Romániában. A témához több szempontból is közelebb álló román sajtó szerint a bűvös szám 24, azaz majdnem minden évre jut egy ismert személyiség, és a sor bővülhet közelebbről, hiszen vannak még a várakozólistán.

Rendületlenül

146 millió fontsterling. Ennyiért vette meg Philippe Coutinhót a Barcelona a Liverpooltól. Az angol szurkolók felháborodtak, nem az átigazolás ténye miatt, hiszen sokszor az ilyen mozgások teszik izgalmassá a futballt, hanem hogy miért most, évad közben.

A kormányfőnek távozni kell

Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában. Bármennyire is megdöbbentő és felháborító azonban egy ilyen – hadüzenettel is felérő – kormányfői nyilatkozat, számunkra pozitív hozadéka is van.

A család éve

Azt nem tudom megmondani, mikortól is ünneplik hivatalosan a családot, azt viszont nagy érdeklődéssel vettem tudomásul, hogy ezt az esztendőt a magyar kormány a családok évének hirdette meg. Ahhoz sem tudok hozzászólni, mit jelent ez tulajdonképpen, mivel jelent többet az eddigi szokásnál, azt viszont örömmel tapasztalom, hogy a magyarországi családokat óvó ötletek, kezdeményezések, cselekedetek egyre gyakrabban, egyre sűrűbben gyűrűznek be hozzánk is, s ha nem is tudják mindjárt megoldani a családokat sújtó, sokszor mérhetetlenül súlyos gondokat, azért jó arra gondolni, valaki törődik ezekkel is.

Szeretni fogjuk nagy testvért?

„Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért”. George Orwell borzalmas antiutópiájának, az 1984-nek az utolsó mondata. A megkínzott, megalázott Winston Smith utolsó végvárát, az önbecsülését is feladva megszereti a legyőzhetetlen diktátort. Az első ütés nagyon fáj, a második kevésbé, a harmadikat megszokod, a negyedik már hiányzik.

Mégse

A nyájas olvasó bizonyára ismeri A bíró okos lánya című népmesénket (ha mégsem, akkor járjon utána). A mesében Mátyás király meg akarja leckéztetni egy község bíróját, mert az ki merte írni házának kapujára, hogy gondtalanul él. Az uralkodó kitalál mindenféle megoldhatatlannak tűnő feladatot, pusztán abból az egyszerű – és szerintem elég undok – megfontolásból, hogy […]

Istennel kezdték az évet

Az ikafalvi konfirmandusok és a lányszövetség tagjai téli táborozáson vehettek részt, amelyet az Ikafalvi Református Egyházközösség Diakóniai Bizottságának döntése értelmében a Stichting Werkgroep Oost-Europa anyagi hozzájárulásával szerveztek meg január 3–5. között Tusnádfürdőn. Szerda délután egy csapat gyerek gyülekezett az ikafalvi templom előtt, mindannyiuk szemében ott volt a lelkesedés. Nem tudták, pontosan, mi vár rájuk, de […]

Hajtsunk fejet

A katona nem cselekedhet a belátása szerint. A katona parancsokat teljesít. A katona helyt áll bármilyen körülmények között. És katona az életét adja, ha a helyzet ezt úgy követeli. Nem volt ez másképp a 2. magyar hadsereg esetében sem, amelynek 207 500 főt kitevő állományát vitéz Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt indították 1942. április 17-én […]

A Lucan-ügy

Egy személy a tíz közül valamilyen vesebetegségben szenved. Ez egy kb. húszmilliós nép esetében elég szép szám. Éppen ezért örvendtünk, hogy Mihai Lucan, aki előbb Eugenia Proca sebészprofesszor mellett, majd Münchenben továbbképezve magát, itthon is elvégezte az első vese–hasnyálmirigy-átültetést, majd később ő volt az, aki egy halottból kioperált jó vesével cserélte ki a beteg szervet. […]

Az összefogás a lényeg

Egy éve talán, hogy beléptem egy csoportba, ahol segítségnyújtás, adakozás címén rászorulóknak, szegény sorsban élőknek és beteg gyerekeknek gyűjtöttek adományt. Abban az évben én is készítettem ajándékot a gyerekeknek karácsonyra. Olyan jónak tűnt a csoport, a baráti segítség… Ki amivel tudott, azzal szállt be. Közben egyesületté alakult a csoport, és lehetett már pénzadománnyal is segíteni […]