Mintha vírusként terjedne a levegőben a magyarellenesség, szinte minden baj forrásának a magyarok vannak megnevezve. A legfrissebbeket tekintve: a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye, az ukrajnai oktatási törvénymódosítás, a MOL-benzinkutak bojkottja csak pár hajszál a rotyogó üstben, mert ha jobban belekavarunk, sokkal több mérges gőz szabadul fel a sűrűjéből. Félelem, irigység vagy betáplált ellenszenv vezérli a mutogatókat, végrehajtókat?

Hogy valójában mi a magyarság bűne? Erre leginkább Roosevelt, az Egyesült Államok akkori elnöke adta meg a választ még 1910-ben, amikor ezt mondta: „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért. Amidőn Amerika még Európa méhében leledzett, Magyarország gátolta meg a barbárok terjeszkedését, Magyarország őrizte a civilizált világ biztonságát. Nincs fényesebb történelem, mint a magyar nemzeté.”

Hoppá! Mekkora változás röpke száz év alatt… Teljesen elmarad a jutalom a világ részéről, nem úgy viselkednek, mint akik felnéznek a megmentőikre, ellenkezőleg, az igazságot elkendőzve, minden alattomos eszközzel a magyarságra törnek. Pedig ha visszalapozunk bolygónk sorskönyvében, meglepően nagymértékben voltak az emberiség hasznára magyar hadvezérek, tudósok, feltalálók, orvosok, fizikusok és sorolhatnám napkelettől-nyugtáig.

Jól tükrözi hálátlanságukat, hogy a híres filmrendezőket sem motiválja hiteles filmet forgatni (ha már a magyar filmiparnak nincs rá kerete) a pozsonyi csatáról. Nem találják eléggé akciódúsnak, kasszasikergyanúsnak? Dehogynem, csak itt háttérhatalmi okok láncolják meg a történelem emlékkerekét.

Aztán itt van nekünk Trianon! Melyik országgal bántak még így el?

Hitében mindig erős nemzet volt a magyar, nem bálványozta az istenutánzókat! Éppen ezért nyitott a kérdés, hogy a földi világ álnok szemében meddig lesz még bűn magyarnak lenni?

A múlt kötelez, s minő véletlen, hogy az előjelek szerint a jövő sajátos megformálása is a magyarok rátermettségén múlik. Természetesen nem köszönetelvárásból, de mi tagadás, azért jólesne.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Szó sincs etnikai konfliktusról?

Megvan a múlt heti történet? Csütörtökön két hatodikos fiú megvert egy ötödikes lányt a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnáziumban. Az esetet az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete tette közzé pénteken azzal, hogy a kislányt azért agyalták el egy esernyővel, mert a folyosón magyarul beszélt osztálytársával.

Vitorla-ének

Minálunk tavasztól télig csak úgy potyognak az ünnepek. Most nem magamba fordulok ezzel az irodalmi évfordulóval, hiszen én még nem írtam akkor, amikor a könyv összeállt nagy politikai vajúdások közepette. 1967-et írtunk akkor, ragyogott a VITORLA-ÉNEK nevű antológia. Egek. Huszonnyolc erdélyi, magyar s fiatal költő.

Szépséges csalódásom

Jókora szatyorral mentem ki a piacra szokásom szerint. Zöldség bőven, gyümölcsből alma, szőlő meg körte. Kicsi unokám kérdezte minap, hogy a dinnye gyümölcs-e, és ha gyümölcs, akkor a világon a legnagyobb. Azt mondja a város népe, nem igaz ám, hogy a Regát, a román ó-királyság tartja el Székelyföldet, hiszen Brassóból hozzák föl ide, s adják el a románok nekünk kétszeres áron a zöldséget.

Megalkotni az élhetőt…

Nem lenne könnyű még egy olyan regényre rámutatni, mely Erdélyt annyira átfogóan és mélységében mutatja be, mint Móricz Erdély-trilógiája (1922–1935). Esetleg egy-egy írónk teljes munkássága jöhetne számításba ilyen tekintetben, mindenekelőtt a Bodor Ádámé…

Gabalyodásban

A futball történetében nem volt még egy olyan Európa-bajnokság (vagy világbajnokság), ahol a házigazdának eleve nem garantált egy részvételi hely a döntő tornán. A 2020-as Eb márpedig ilyen. Azt beszélik, hogy először s utoljára. Kulisszahírekből ítélve, az Európai Labdarúgó-szövetségnél (UEFA) máris szánják-bánják, amit a 2020-as Eb-re „összekutyultak”, ám azt remélik, valahogy kibírják, valahogy eltelik, aztán … soha többé!

Valami kezdődik is

Csak találgatom, mi lesz, mi minden lehet Spanyolországban, az onnét kiszabadulva függetlenülni akaró Barcelonában. Nem kísértem az Istent képzelgéseimmel. Nekünk és más elnyomorított népeknek csak a riadozás, majd az azt követő rettenet maradt.

650 év

Igen, ennyi esztendővel ezelőtt, 1367 szeptemberében alapította Nagy Lajos király a pécsi egyetemet, azzal a céllal, hogy a magyar fiatalok ne menjenek külföldi egyetemekre. Persze, a mai iskolaalapítási kötélhúzásokkal ellentétben nem sokat tébláboltak az egyetemalapítók, a szentszéki eljárás nem húzódott sokáig, szeptember elsején született a pápai engedély. V. Orbán rendelete előírta, hogy elsősorban egyházjogot és latin nyelvet tanítsanak, így indult be biztosan a bölcseleti és a jogi kar.

Kárörömhiányban

Ronda, vén boszorkány fogalmazhatta meg az alapigazságnak nem nevezhető mondást, hogy legszebb öröm a káröröm. Na, belőlem ez az öröm is hiányzik, ahányszor csak eszembe jut, hogy Ukrajna beiktatta a törvényt, amely szerint kisebbségi nyelveken csak óvodákban és I–IV. osztályokban lehet oktatni, másutt tilos. Na, itt szökhetne belém a káröröm, hiszen Ukrajnában 400 ezer román […]

Én és a krampuszfejű kisúr

Kell legyen valami a jin–jang-elméletben, mert néha úgy érzem, van egy nappali szemléletmódom, de van egy éjjeli is. Napközben Diogenészként járom a várost, keresem az embert, a jót, a szépet, és hogyne találnék, ha a tömbházunk előtt rám köszönő első kisvirágnak a neve is százszorszép, egy kicsit arrább pedig angyaltrombitákból ömlik az illatos, szelíd jóság. […]

Tanítómese

Szombat dél, Barót központja. Egy csapat, pontosan öt darab székelyszáldobosi roma gyermek álldogál az egyik üzlet bejárata előtt, jobban mondva nem álldogálnak, hanem kéregetnek. Mindenkit letámadnak, aki kijön az üzletből, adjon nekik egy lejt. Olykor az üzletbe is bebátorkodnak. Kijön az üzlet egyik alkalmazottja, próbálja elkergetni őket, nem sikerül. Próbálkoznak a másik üzletnél is, néhány […]

Megmaradásunk érdekében

Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői, és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk, hiszen földjeink, erdeink és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyo­nát. Ráadásul, amint erről a hirdetések nyelve is ékesen tanúskodik, honfitársainkat a vevők köréből eleve kizárjuk. Tapasztalat szerint ugyanis, elenyésző kivétellel, ők képtelenek […]

Elhatárolódik a LAM

A Székely Hírmondó szeptember 20-i számában megjelent, Nem csak az ő érdemük című olvasói levél szerzőjét nem ismerjük, tehát nem képviselheti a LAM Alapítvány munkatársainak álláspontját. Természetesen tiszteletben tartjuk Fülöp Magolna magánvéleményét, viszont intézményi szinten elhatárolódunk a levele tartalmától. Klárik Attila, a LAM Alapítvány igazgatója  

Hogyan is köszönjek?

Megmondom őszintén, választanom kell: vagy köszönök, vagy nem köszönök. Román nemzetiségű közeli ismerőseim a megmondhatói, soha el nem mulasztom, hogy rájuk ne köszönjek. Még akkor is, ha netán eldöntöttem, ezt vagy amazt nem tisztelem meg még egy Bună ziua!-val sem. Ám amit eddig el nem mondtam, most elárulom: sok-sok évre visszapillantva, nem emlékszem, hogy egyetlen […]

Román–magyar horror

Első állítás: a magyar gyerekek nem tudnak románul. Igaz. Második állítás: gonoszak, nem akarják beszélni az állam nyelvét. Hamis. Tény: Románóra az második osztályban. A tanjítónéni bejelenti – magyarul –, ma a gyümölcsöket tanuljuk. Előszereli a színes krétákat, öt perc alatt elbűvölően felpingál egy almát. A gyerkőcök buzgón rajzolgatnak a füzeteikbe hozzávetőleges almákat. Románul ezt […]

Találkozásaim Tamásival

Vallásóra után szólított be Jakab tiszteletes úr a belső szobába, s mutatta meg a könyves szekrényt, amelyben ott sorakoztak számomra alig ismert írók gyönyörű külsejű könyvei. Érdekesnek tűnt, hogy másokat nem hívott, de jól esett a megkülönböztetés. Igaz, én tudtam legjobban a kátét, s talán még énekelni is jobban tudtam a többieknél. Csak jóval később, […]