Február, hol a nyár?

Sok minden történt az elmúlt napokban, még erdélyi magyar viszonylatban is. Nem mind fontos, de a teljesség igénye nélkül mégis kiemelnék kettőt.

Meghalt a romániai magyar táncmozgalom alapító figurája, Kallós Zoltán, akit a minap el is temettek a válaszúti temetőben. Öröm az ürömben, hogy öröksége ennek ellenére tovább él, ezt igazolandó, több tucat zenész kísérte végig utolsó útján, nevét pedig egy oktatási intézmény viseli, mely a szórványban tanuló iskolásokat szolgálja.

Ugyanilyen fontos – már-már korlelete az erdélyi magyar létnek – a temesvári orvosok botrányos viselkedése több kiskorú, háromszéki diákkal, akiket foghíjas román nyelvtudásuk okán próbáltak valamilyen furcsa szereptévesztés alapján, atyai jó szándékkal megleckéztetni. Mindezt az emberség, egy frissen elfogadott, az anyanyelvhasználatot bővítő törvény, és hát hippokratészi esküjük dacára tették, és bár az erdélyi médiában széles körben ismertetett kórházi történet már így is döbbenetes, amint az kiderült, a helyzet még ennél is rosszabb.

Mondhatnánk, egy ideális világban egy kis emberséghez, meg empátiához nem lenne szükség törvényt módosítani, de hát a temesvári orvosok viselkedése arra enged következtetni, hogy bizony néha meglehetősen távol esik ettől a kívánatos állapottól a románok és magyarok együttélése Erdélyben. És a felek jó szándékának híján – rövidtávon – valóban nem tűnik más elfogadható megoldás, mint ezt a szerintem normális, emberséges viszonyulást a törvény szigorával kikényszeríteni.

Csakhogy. Fogózkodjanak meg: bár a honatyák elfogadták a szóban forgó jogszabályt, annak alkalmazását, módszertanát a szaktárca még mindig nem készítette el. Vagyis gyakorlatilag még mindig nem alkalmazzák a jogszabályt, semmilyen intézkedés, utasítás, előírás nem érkezett, ami felvilágosítaná az érintett intézményeket, hogy működésüknek feltételei megváltoztak.

Szomorú tanulság ez, és azt a látszatot kelti, hogy a román állam nem érdekelt áldozatot vállalni annak érdekében, hogy egyenlő feltételeket biztosítson állampolgárai számára. Ugyanakkor fontos lábjegyzete is ez az eset az RMDSZ–szociáldemokrata parlamenti partnerségnek