Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Ésszel és szelídséggel

A sok bumm-bumm hír között egy szerényen meghúzza magát: az észak-koreai külügyminisztérium javasolta a Magyar Baptista Szeretetszolgálatnak (MBSZ), hogy imaházat építsen Phenjánban. Ne csipkedje magát az olvasó – ott, ahol sok ezer koreai lágerben senyved valós vagy feltételezett hitéért, a magyar baptisták imaházat építhetnek. (Az oroszok már felhúzták hagymakupolás templomukat!) Persze, van háttérgondolat is: az MBSZ, amely öt földrészen számtalan mentőakcióban csodát tett, mellékesen mozgássérült gyerekeket fog járni tanítani az ottani katasztrofális egészséggondozást pótolva. A Kedves Vezető odáig hajolt le, hogy bevallotta: a sárga szocialista paradicsomban is vannak beteg kisdedek.
Eközben, főleg amióta Trump a Fehér Ház lakója, groteszk iszapharc folyik a Nyugat és Észak-Korea között. A Sas-kabaré intellektuális szintjén üzengetnek egymásnak az óriás ámerikánus és a pindurka (ám fényképeken egy fejjel megnyújtott) ázsiai bombás mitugrász. Előrehaladás nulla, a gyutacsokat suvikszolják. Kinek használ? Ha az ököllel asztalracsapás módszere rendszeresen csődöt mond, nem kellene megpróbálni más módszert, például a címbe foglaltat?
Hogy ne hagyjam a gondolatot olyan messze elkalandozni, visszatérek ide, a mi kis Székelyföldünkre. Harminc év bumm-bumm diplomácia után annyit sem értünk el, hogy a térképre felírhassuk becses nevét. Tudom, nincs hiány gazemberben a kerítés másik oldalán, de vajon mi soha nem rúgtuk át a labdát azok zöldhagymájára?
Olvasom az újság cikkeihez fűzött kommenteket, és néha borsódzik a hátam. Ha csütörtökön „Vesszen Trianon”-t kiáltunk és „Székelyföld nem Romániá”-s táblákat lengetünk, hogyan mondhatjuk pénteken: román testvérek, ne féljetek, az autonómia semmi veszélyt nem rejt? A rendszerváltás után Brassóban és Aradon, ahol alig volt tíz százalék magyar, a legnagyobb természetességgel magyar alpolgármestereket neveztek ki, és a funarióta Kolozsváron is mindig volt egy. Errefelé három évtized után Mădălin Guruianu, egy igazán úriember, toleráns honfitárs, aki sokat tett a két nép közeledéséért, önmagát ajánlotta, mindhiába.
És ha a kölcsönös szurkálás eredményeként egy ellen-Guruianuval ébredünk? Én maradok a rögeszmémnél – többet ésszel és szelídséggel.

Zubreczky Antal

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük