Élet-halál harc folyik a Dâmboviţa partján a titkosszolgálatok által támogatott ügyészség és a minden hatalmat magának akaró pártkoalíció között.

A témában nehéz tisztán látni, hiszen vélhetően töredékét ismerjük azoknak a történéseknek, amelyek egy részét színházszerűen bemutatják a televíziók.

Tény, hogy a december elején többséget nyert pártokból álló koalíció az éjszaka leple alatt olyan mohón kapott a hatalom után, hogy tüneményes sebességgel közutálat tárgyává vált, jóllehet Románia legutóbbi történelmében egyetlen olyan kormány sem volt, amely ilyen eszméletlen mértékben szórta volna uralgásának legelső heteiben a pénzt: nőttek, és ha igaz, akkor tovább nőnek a fizetések, a nyugdíjak, csökkennek az adók és illetékek. Ez sem volt elég azonban ahhoz, hogy hírhedt kormányrendeletük miatt ne menjenek százezrek az utcára és követteljék lemondásukat.

Ezzel baj sem lenne, ha nem estünk volna át a ló túlsó oldalára. A „Vigyen el a DNA” szlogen ugyanis legalábbis kétesélyes. Mert valóban imponálónak tűnhet, hogy korrupcióellenes ügyészek a legmagasabb funkcióban lévő politikusoknak is gondolkodás nélkül nekimennek, de a hozzánk „közelebb álló” ügyekben – lásd például a sepsiszentgyörgyi polgármester, vagy a kolozsvári alpolgármester ügyeit – jól látszik: a világon semmi közük nincs az igazságszolgáltatáshoz, gyakorlatilag azt nem visznek el, akit nem akarnak. Az ügyészségnek különben sem kellene igazságot szolgáltatnia, mint ahogyan például a marosvásárhelyi teológiai gimnázium ügyében „teszi”. Az ügyész csak egyik „serpenyője” az igazságszolgáltatásnak, a másik, vele egyenrangú, az ügyvéd, a döntést pedig a bírónak kellene meghoznia.

Valahogy tehát középen kellene megmaradnunk. Mert természetesen nincsen az jól, hogy éjjeli műszakban hozzanak személyre szabott rendeleteket, de a senki által, vagy még inkább, a ki tudja ki által ellenőrzött erőszervezetek korlátlan hatalmát sem kellene saját kezünkkel visszaállítanunk. Mert egyik kutya, másik eb.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. március 20., 9:24
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Tökéletes helyezetkép, magam is így látom. Annyi eltéréssel hogy engem nem zavar, ha a kormány éjjel is dolgozik, jobb, mintha nappal sem. Az egyik legnagyobb veszély, ami ránk leselkedik, hogy ismét szekusálammá válik Románia. Elismerem, rosszul működik a mi sajátos demokráciánk, de azért mégse kérek a titkosszolgálatok és a DNA uralgásából.

Ajánló

Hisztikrácia

Tíz millióért nem adom Budescut, Dică nagy tréner, höhöhöööö, Steaua României, két év múlva elődöntősök leszünk a Bajnokok Ligájában – harsogta Gigi Becali egy hónappal ezelőtt. Most, egy elveszített bajnoki cím után: Dică gyáva, remegett a gatya rajtuk, Budescu közönséges tróger, egy passzt nem képes átvenni, egy millióért vigye, akinek kell. Elnézést, olvasó, hogy újra […]

Oda az igazság?

A változás örök! Az igazság is örök! Mégis egymásnak feszül a kettő, mert az igazság nem változik. Hiába erőltetik, a változ(tat)ás legfeljebb csak elrejtheti az igazságot, és ami helyébe kerül, az csak látszata lehet az örökségnek. Bár a gondosan előkészített látszat óriási tömegeket téveszthet meg, akaratlanul is tévútra terelheti őket, attól még az igazság csak kendőzve lesz, amely alkalom­adtán úgyis utat fog törni magának.

Álmodj, királylány!

A második legnagyobb kínai mobiltelefongyártó cég leállott. Miért? Az USA úgy döntött, hogy Irán rossz fiú, nem szabad vele kereskedni, aki mégis, kap egy körmöst. Nos, az ázsiai cég körmöst kapott, akkorát, hogy inkább lehúzta a rolót.

A szép munka mindennapjai

Szerettem volna elsőként gratulálni Deák Magdolnának a napokban elnyert igen rangos kitüntetésért, de hát ezt minden bizonnyal megtették már a kollégái, valószínűleg a tanítványai is. Persze, nem ért – legalábbis engem nem! – meglepetésszerűen ez a neki ítélt kiválósági cím. Volt alkalmam számos esetben tapasztalni, hogy kiemelkedően jó pedagógus, általa, munkája által kétségtelenül maga a […]

Blöffölt az ügyészség

Tucatnyi évvel ezelőtt az úgymond civil szerveződésekhez tartozók zöme – főleg, miután Monica Macovei, volt kommunista ügyészt kinevezték igazságügyi miniszternek – elkezdte zöngicsélni, hogy a Traian Băsescu akkori elnök ellen felvonulókat, de főleg a szoc-demeseket rács mögé kell zárni. Ha kell kitalálunk okot – mondták, magyarázták nekem is – a lényeg, hogy eltávolítsuk őket a […]

Takarítson, ne kéregessen!

Megkérem a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalt vagy a Gosp-Com Kft-t, vagyis azokat, akik a Molnár Józsiás parkot takarító személyzetet felelősségre vonhatják, hogy nézzenek a körme alá a társaságnak. A minap épp utam volt arra, amikor két zöldmellényes legény, az egyiket látásból ismerem, valami Csabikának hívják, fiatal, kis taknyos, régebb a Millennium Park környékén lófrált, a másik […]

Ablakok éneke

Eláradó reményeké mindig ez az évszak. A behódolás vágya is benne: hódolva hajolni egy-egy ibolyaszál, boglárka fölé, mintha először látnánk ilyent ezen a világon. Esőért imázni, hogy lenne végre bő termése az életnek. Esőért, és félünk ugyanakkor az áradástól. Jaj, miféle szerzet az ember, ha percig is elhiszi tavaszokon, hogy a természeti világ és az […]

Szívek pünkösdi rózsája

Az anyatermészet az utóbbi éves átlagok megfigyelései szerint sok mindent másképpen intézett 2018-ban: késői kemény fagyok, egyszerre korán kirobbanó virágzás, nyárias meleg, tavaszi napok. Gondoskodott ez az év arról is, hogy a magyar emberek lelkét se hagyja érintetlenül: nagy választási várakozás, majd itt az az eredmény, mely újra megerősíti a nemzeti erők talpon maradását, s […]

A román külügy és az egyenes gerinc

Nagy gondban van a román külügy, hisz nem lehet a „hagyományos” politikát folytatni. Eddig ugyanis meglehetősen egyszerű és igen hatékony alapelven működtek: mindig az erősebb pártjára álltak. Ez bejött már 1848-ban is, amikor az osztrák hatalom konzerválása mellett álltak ki (csak az nem világos, hogy mitől volt ez forradalom), az első világháborúban is, amikor egészen […]

Nem vagyunk méltóak az ajándékra

1988 nyarán lelkes művészcsapat érkezett Kovásznára Maria Bîtlan, Panaite Chifu, Alexandru Ciutureanu, Aurel Cucu, Egyed Judit, Petrovics István, Mircea Roman és Costantin Platon személyében. Az volt a küldetésük célja, hogy fából és kőből készült alkotásaikkal szebbé varázsolják az erdő alját. A képzőművészek által kidíszített terület sokáig különleges színfoltja volt a fürdővárosnak. Sajnos némelyik alkotást kikezdte […]

Szorongásban trónuson

Kutathatnám is, mitől fél a román újságírásnak a marosvásárhelyi népsége ennyire, vajon mitől? Magas feszültséget mímelnek idegeikben, aggódnak, hogy az erdélyi és másutt is élő magyarság Romániát föl akarja darabolni (!). Ettől félnek, a mai Magyarországot terrorállamnak titulálva? Ostobaság. A magyar autonómia jogos követelése nem jelent darabolást. Arról is szóltam e félve éldegélők előtt, azért […]

Kannibálok között

Tizenöt év börtön a szentgyörgyi kannibálnak, plusz kártérítés az áldozat családjának. Mikor és miből, arról nem szól a tudósítás. És persze jönnek a kommentek – miért táplálják az állam pénzén, agyonlőni, felkoncolni és így tovább. A leg­egyszerűbb megoldás, nem is kell sokat gondolkodni. Engedjenek meg néhány kotnyeleskedő kérdést. Az a gyerek gyakorlatilag hajléktalanok között élt. […]

Robbanásveszély!

A mellékelt két fényképen jól látható, hogy az Uzonkafürdőn keresztül és áthaladó patak legutóbbi, március 28–29-ei áradása elmosta a martot, így láthatóvá vált a 100-as gázvezeték 8–10 méteres szakaszon. Ez a vezeték az úttal párhuzamosan halad, az úton egyébként nagy teljesítményű autók járnak naponta többször is, fát, épületelemeket, 2000 liter tejet szállító ciszternák, állandó rezgésben […]

Nyelvőrzés szünet nélkül!

Immár, sajnos, arra vagyunk ítélve, hogy örökös őrséget álljunk anyanyelvünk mellett. Erre nem csupán az késztet, hogy az ellene időnként, elég gyakran felzúdulnak hivatalosan is, lásd iskoláinkat, hely- és helységnevek eltüntetését, hanem az is, amit mi magunk művelünk nyelvi műveletlenségünk sorozatos felmutatásával. Persze, erről sokszor esett és esik szó, konkrétan arról viszont, hogy mi állíthatná […]

Visegrád maga a csúcs

Ez itt a busz! Egy iramban föl a Duna jobb partján Visegrádig. Szinte fáj elhagyni Szentendrét. Na és a sziget! Mintha máris elfelejtettem volna a mai, múlt hónapi gondokat, melyek között próbáltam kiszámítani, hány lapra osztható Budapest, abból miért jutott nekem aránytalanul több „lap”. Mert a fejfájás csontlapokra osztódott a koponyámon. Ez az, máris Tahitótfalu, […]